Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1988-11-01 / 11. szám

1988. november Amerikai Magyar Értesítő nem tetszett nekik a miniszterelnök vá­lasza, elvették a takarót, a mellényt me­gint. Ugyanúgy tettek az étellel is. Gyilkos hideg volt az a tél! A szovjet tiszteknek volt vastag, meleg szörmebun- dájuk, de nekünk nem..." Leirja, hogy az 1956-os esztendő nya­rán a román titkosszolgálat, hogy árasz­totta el Magyarországot sokszáz román kommunista kémmel moszkvai parancsra, akik nyugati turistáknak és üzletembe­reknek álcázva beférkőztek az egyetemi hallgatók közé, az elégedetlen magyar munkásság soraiba, az értelmiségi cso­portokba és minden gyanús személyről, minden feltűnő eseményről értesítették Moszkvát a budapesti román követségen át. Ott a követségen székelt Einhorn Vilmos, a román kémhálozat vezetője,aki Andropovnak közvetlenül jelentette amit több száz román kémjétől megtudott. A budapesti román követség Bukaresten át napi 24 órás összeköttetésben volt Moszkvával és "egész nap neveket sugá­roztak". A szeptemberi intellektuális megmozdulásokban résztvevők neveit, a legradikálisabb egyetemisták névsorát, közketonákét, akik a kommunista ifjúsági szervezetek teljes feloszlatását köve­telték, az október 23-i utcai tüntetések résztvevőinek neveit, a magyar hadsereg kommunistaellenes tisztjeinek a névso­rát, a nemrég szabadult Mindszenty bíbo­ros köré csoportosulok neveit, stb.stb. Pacepa "vezérőrnagy" (aki végig, ren­dületlenül igy beszél önmagáról) Ceauses- cuja egy reszketően gyáva, szánalomkeltő félbolond, aki annyira fél a merénylők­től, hogy félelmében dadog, izzad, hány és reszket. Nem meri kétszer ugyanazt a ruhát, cipőt, kalapot felvenni, nehogy megmérgezzék, besugározzák rákot okozó sugarakkal vagy más titokzatos módon éle­tére törjenek. Mivel gyáva, azokat, akik­től fél, gyorsan elteteti láb alól. Fe­lesége buta, buja, ostoba, részeges ál­tudós, aki még férjénél is vadabb anti­szemita. Fiuk, a "trónörökös" trágár ké- jenc, aki politikai vacsorákon a pincér­nők szoknyája alá nyulkál és részegen levizeli az ezüsttálcára halmozott osz­trigát, majd kényszeríti a gyáva, meg­hunyászkodó vendégeket, hogy egyenek be­lőle. Ceausescuné orrában turkál társa­ságban, gyémántokat követel fenyegetések árán is, az "elvtárs" kézzel, csámcsogva eszik és kezefejébe törli száját. "Öld meg, nyírd ki, pusztítsd el" üvölti uta­sításait reszketve Pacepának - aki per­sze az egész könyvön át nem csinál sem­mit, csak áll szerényen a fényképen a "Nagy Főnök" mellett. Az ember elgondol­kozik: vajon, ha ez mind igy igaz, miért tartották ezt a Pacepát? Azért emelke­dett tüneményes gyorsasággal a legrava­szabb, leggyilkosabb vasfüggöny mögötti 14.oldal titkosszolgálat fejévé, mert soha nem csinált semmit? Nehéz elhinni! Azt beismeri, hogy ő volt Yasszer Arafat P.L.O. vezető és a líbiai Khadaf- fi ezredes államfő hamis útlevél szállí­tója, de itt-ott azért büszkén elszólja magát egyéb gaztetteiről is. Akárhogy is vesszük, akárhogyis néz­zük, arckép ez a könyv. Annak az állam­főnek az arcképe, akinek a kezében két­millió Romániában élő magyar élete fek­szik. Minél több az amerikai ismerősünk, szomszédunk, munkatársunk, feljebbvalónk, beosztottunk megismeri ebből a könyvből Ceausescut, annál nagyobb lehet a re­ménység arra, hogy megszabadul Románia, Európa, és az emberiség ettől a szörnye­tegtől . Ha másként nem, hát úgy, hogy egy szép napon repülőgépre ül és átrepül ide, menedékjogot kérni. Miért ne? Ha titkos- rendőrségének, kivégzőosztagának parancs­noka, a halálos Ítéleteit törvényellene­sen is végrehajtó tömeggyilkos megkapta hatóságainktól a menedékjogot, miért ne adnánk meg neki is? (Ajánljuk Olvasóinknak a könyvet. Ol­vassák el. Minden "Public Library"-ban megtalálható.) V. SERÉNYI ISTVÁN EURÓPAI ÚTJA Vitéz Serényi István újságíró, az is­mert sportember Münchenben résztvett a Vitézi Szék évi ülésén, majd a másnap rendezett Irodalmi délutánon ünnepség keretében adta át Sir Bemard Braine an­gol képviselőnek, a rendezvény díszven­dégének azt a Trianoni Memorandumot, me­lyet annakidején futva vitt a Fehér Ház­hoz, Nixon akkori alelnöknek. A Trianoni Memorandum mellett v. Serényi egy, az erdélyi magyarság tragikus sorsát ismer­tető memorandumot is átnyújtott az angol konzervatív képviselőnek. Szeptember közepén Bécsbe utazott v. Serényi, ahol találkozott Dr. Groér kar­dinális, bécsi érsekkel. Kérte a főpa­pot , hogy támogassa Mindszenty kardiná­lis szenttéavatási ügyét, mire a bécsi érsek azt felelte: - Már mi úgyis szent­nek tekintjük őt!, majd "Éljen Magyar- ország!" köszöntéssel búcsúzott. Szeptember l6-án a bécsi Burgban ma­gánkihallgatáson fogadta v. Serényi Ist­vánt Waldheim elnök. A 33 perces kihall­gatás Mária Terézia egykori pompás foga­dótermében folyt le, rendkívül barátsá­gos légkörben. (Az osztrák államelnök még UN-főtitkársága idejéből, New York­ból ismeri v. Serényit, akinek magyar misszióját mindig elismerte és támogat­ta.) A magyar vendég megköszönte dr. Waldheimnek Ausztria kiállását az erdé­lyi magyarokért és kérte ügyünk további

Next

/
Thumbnails
Contents