Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-10-01 / 10. szám
1988. október Amerikai Magyar Értesítő gedményekkel össze tudják tartani az örökséget, melynek eresztékei akkor már nagyon halkan, alig hallhatóan, de recsegni, ropogni kezdtek. Tévedtek. Engedményekkel, jogok biztosításával csak demokráciákat lehet kormányozni, diktatúrákat - tartósan - soha. A diktatúrákra az emberi jogok biztosítása olyan hatással van, mint a rák az emberi szervezetre: belülről emészti fel, lassan, de megállíthatatlanul szétroncsolja. . . Ebben a Sztálin utáni bizonytalanságba lobbant bele a magyar forradalom tüzcsóvája. És amikor a második szovjet agresszió támadóhulláma, a magyar szabadság tizenharmadik napján Budapestre zuduló Zsukov-hadsereg sokezernyi tankjának acélpörölye szétzúzta a forradalmat, tüzbe-vérbe fojtotta egy kis nép legszebb reményeit, már késő volt: egy folyamat elindult és azt megállítani már emberi erő nem volt képes. Amikor a magyar forradalom felnyitotta az elnyomottak szemét, megkezdődött a kommunista diktatúrák lassú defenzívája. Figyeljük csak meg: 1956 óta a kommunista elnyomó rendszerek Kelet-Középeurópá- ban csak védekező, halogató politikát folytatnak. Soha nem kezdeményeznek,csak igyekeznek megtartani azt, ami birtokukban van, amilyen pozíciókat a sztálini hódításokból területileg és politikailag örököltek. Mindig a második lépés az övék, soha nem az első. Az első mindig az elnyomottaké, a leigázott népeké, amelyek 1956 óta egyre merészebbe^ egyre nyíltabban követelik jogaikat. Es ezekben a követelésekben kimondva vagy kimondatlanul oly gyakran utalnak 1956- ra, a magyar forradalom nagy tanulságára, egyedülálló példamutatására, páratlan biztatására! Amikor 1968-ban több szabadságot akart kiharcolni magának a prágai nép és már a megvalósulás felé tartott az emberarcú kommunizmus elképzelése, amikor a szocializmus megreformálására tettek kísérletet Dubcekék, akkor a magyar 1956 inspirálta őket, aminthogy ma, amikor ennek húszéves jubileumára emlékeznek Prágában, ma is a mi Ötvenhatunk jelszavai újulnak föl, kelnek életre a tüntetők ajkán, a követeléseket hirdető táblák szövegében. A Baltikumban is reng a föld! A három aljas csellel bekebelezett balti állam népe egy emberként protestál az elnyomás ellen és keserű szivvel emlékezik az ötven évvel ezelőtt megkötött gyalázatos Hitler-Sztálin paktumra. Fél évszázad kellett, hogy ez a három kis nép fel merje emelni szavát és ráirányítsa a reflektorfényt az ebben a térségben elkövetett szörnyűségekre. Az ő követeléseikben, az ő szabadságigényükben is a^ magyar Ötvenhat soha el nem halványuló 4.oldal visszfénye tükröződik. Hadd emlitsem utoljára, de nem utolsósorban a lengyel eseményeket! A lengyel nép lényegében három évtizede tartó szakadatlan szabadságküzdelmének legújabb fejleményeit, amelyek a munkásság megalkuvást nem ismerő harca nyomán most hatalmas sikerrel kecsegtetnek: Lech Walesáék hétéves kitartása, az ország életét megbénító sztrájkok - úgy tűnik - talán meghozzák gyümölcsiket és a Jaru- zelszki-kormány kénytelen lesz engedélyezni a Szolidaritás szakszervezet újbóli működését. S ha ez sikerül, az felmérhetetlen jelentőségű sikert jelent majd a lengyel függetlenségért küzdők számára. De előbb-utóbb sikerülnie kell, mert máskülönben Lengyelországban sohasem lesz élet, elmozdulás a holtpontról. Ötvehat szelleme éled újra a mostani lengyel követelésekben is, az a szellem, amely már a magyar forradalom kitörése előtt Poznanban a barikádokra vitte a munkásokat s az egyetemi hallgatókat, a lengyel ifjúságot. Ne feledjük; az október 23-i tüntetés a lengyel felkelők iránti szolidaritás kifejezésére szerveződött és ebből robbant ki a mindent elsöprő forradalom. Lengyel testvéreink szabadságküzdelme tehát mindenkor szent volt és marad számunkra: együttérzéssel figyeljük annak minden fordulatát és bi- zunk győzelmében. Ami, ha egyszer bekövetkezik - mert be kell következnie - azt bizonyltja majd, hogy az állhatatosság mindig eredményt hoz. Nézem a lengyel sztrájkolok, a hajógyári munkások csoportjairól készült riportképeket az újságokban; a legtöbbjük fiatal, vagy középkorú férfi. A kommunizmus alatt születtek és nőttek föl. Soha nem kóstolták a szabadság izét és Isten nélkül nevelték őket az iskolában. S most mégis mindent kockáztatnak a jogaikért és ott térdelnek a tábori misét bemutató pap előtt, hogy magukhoz vegyék az Oltáriszent séget. Az ötvenhatos lengyel és magyar ifjúság ideáljai keltek életre ezeknek a szivében és ilyen hittel párosult erő láttán biznunk kell az "áttörésben" . Melynek bekövetkezése - a Szolidaritás feltámadása - az egész kommunista világra kihat majd. Éppúgy, mint ahogy a magyar Ötvenhat is kihatott az összes Vasfüggöny mögötti országra. Summázva egyedülálló világtörténelmi jelentőségét, az abban áll, hogy hatására voltak kénytelenek fokozatos engedményeket tenni a kommunista hatalmasok nemcsak Budapesten, de mindenütt, még Moszkvában is. Mert a szellem 1956- ban Budapestnél szabadult ki a palackból és azt azóta senki ember fia nem tudta visszaparancsolni. Nem is fogja tudni soha. 1956 kényszeritette Kádárékat és a többi kommunista vezetőt, hogy enged-
