Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1988-10-01 / 10. szám

1988. október Amerikai Magyar Értesítő gedményekkel össze tudják tartani az örökséget, melynek eresztékei akkor már nagyon halkan, alig hallhatóan, de re­csegni, ropogni kezdtek. Tévedtek. Enged­ményekkel, jogok biztosításával csak de­mokráciákat lehet kormányozni, diktatú­rákat - tartósan - soha. A diktatúrákra az emberi jogok biztosítása olyan hatás­sal van, mint a rák az emberi szervezet­re: belülről emészti fel, lassan, de meg­állíthatatlanul szétroncsolja. . . Ebben a Sztálin utáni bizonytalanság­ba lobbant bele a magyar forradalom tüzcsóvája. És amikor a második szovjet agresszió támadóhulláma, a magyar sza­badság tizenharmadik napján Budapestre zuduló Zsukov-hadsereg sokezernyi tank­jának acélpörölye szétzúzta a forradal­mat, tüzbe-vérbe fojtotta egy kis nép legszebb reményeit, már késő volt: egy folyamat elindult és azt megállítani már emberi erő nem volt képes. Amikor a magyar forradalom felnyitot­ta az elnyomottak szemét, megkezdődött a kommunista diktatúrák lassú defenzívája. Figyeljük csak meg: 1956 óta a kommunis­ta elnyomó rendszerek Kelet-Középeurópá- ban csak védekező, halogató politikát folytatnak. Soha nem kezdeményeznek,csak igyekeznek megtartani azt, ami birtokuk­ban van, amilyen pozíciókat a sztálini hódításokból területileg és politikailag örököltek. Mindig a második lépés az övék, soha nem az első. Az első mindig az elnyomottaké, a leigázott népeké, amelyek 1956 óta egyre merészebbe^ egy­re nyíltabban követelik jogaikat. Es ezekben a követelésekben kimondva vagy kimondatlanul oly gyakran utalnak 1956- ra, a magyar forradalom nagy tanulságá­ra, egyedülálló példamutatására, párat­lan biztatására! Amikor 1968-ban több szabadságot akart kiharcolni magának a prágai nép és már a megvalósulás felé tartott az emberarcú kommunizmus elképzelése, ami­kor a szocializmus megreformálására tet­tek kísérletet Dubcekék, akkor a magyar 1956 inspirálta őket, aminthogy ma, ami­kor ennek húszéves jubileumára emlékez­nek Prágában, ma is a mi Ötvenhatunk jelszavai újulnak föl, kelnek életre a tüntetők ajkán, a követeléseket hirdető táblák szövegében. A Baltikumban is reng a föld! A három aljas csellel bekebelezett balti állam népe egy emberként protestál az elnyomás ellen és keserű szivvel emlékezik az öt­ven évvel ezelőtt megkötött gyalázatos Hitler-Sztálin paktumra. Fél évszázad kellett, hogy ez a három kis nép fel merje emelni szavát és ráirányítsa a reflektorfényt az ebben a térségben el­követett szörnyűségekre. Az ő követelé­seikben, az ő szabadságigényükben is a^ magyar Ötvenhat soha el nem halványuló 4.oldal visszfénye tükröződik. Hadd emlitsem utoljára, de nem utol­sósorban a lengyel eseményeket! A len­gyel nép lényegében három évtizede tar­tó szakadatlan szabadságküzdelmének leg­újabb fejleményeit, amelyek a munkásság megalkuvást nem ismerő harca nyomán most hatalmas sikerrel kecsegtetnek: Lech Walesáék hétéves kitartása, az ország életét megbénító sztrájkok - úgy tűnik - talán meghozzák gyümölcsiket és a Jaru- zelszki-kormány kénytelen lesz engedé­lyezni a Szolidaritás szakszervezet új­bóli működését. S ha ez sikerül, az fel­mérhetetlen jelentőségű sikert jelent majd a lengyel függetlenségért küzdők számára. De előbb-utóbb sikerülnie kell, mert máskülönben Lengyelországban soha­sem lesz élet, elmozdulás a holtpontról. Ötvehat szelleme éled újra a mostani lengyel követelésekben is, az a szellem, amely már a magyar forradalom kitörése előtt Poznanban a barikádokra vitte a munkásokat s az egyetemi hallgatókat, a lengyel ifjúságot. Ne feledjük; az októ­ber 23-i tüntetés a lengyel felkelők iránti szolidaritás kifejezésére szerve­ződött és ebből robbant ki a mindent el­söprő forradalom. Lengyel testvéreink szabadságküzdelme tehát mindenkor szent volt és marad számunkra: együttérzéssel figyeljük annak minden fordulatát és bi- zunk győzelmében. Ami, ha egyszer bekö­vetkezik - mert be kell következnie - azt bizonyltja majd, hogy az állhatatos­ság mindig eredményt hoz. Nézem a lengyel sztrájkolok, a hajó­gyári munkások csoportjairól készült ri­portképeket az újságokban; a legtöbbjük fiatal, vagy középkorú férfi. A kommu­nizmus alatt születtek és nőttek föl. Soha nem kóstolták a szabadság izét és Isten nélkül nevelték őket az iskolában. S most mégis mindent kockáztatnak a jo­gaikért és ott térdelnek a tábori misét bemutató pap előtt, hogy magukhoz vegyék az Oltáriszent séget. Az ötvenhatos len­gyel és magyar ifjúság ideáljai keltek életre ezeknek a szivében és ilyen hit­tel párosult erő láttán biznunk kell az "áttörésben" . Melynek bekövetkezése - a Szolidaritás feltámadása - az egész kom­munista világra kihat majd. Éppúgy, mint ahogy a magyar Ötvenhat is kihatott az összes Vasfüggöny mögötti országra. Summázva egyedülálló világtör­ténelmi jelentőségét, az abban áll, hogy hatására voltak kénytelenek fokozatos engedményeket tenni a kommunista hatal­masok nemcsak Budapesten, de mindenütt, még Moszkvában is. Mert a szellem 1956- ban Budapestnél szabadult ki a palackból és azt azóta senki ember fia nem tudta visszaparancsolni. Nem is fogja tudni soha. 1956 kényszeritette Kádárékat és a többi kommunista vezetőt, hogy enged-

Next

/
Thumbnails
Contents