Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-09-01 / 9. szám
Amerikai Magyar Értesítő 1988. szeptember 10.oldal zervet! U. i.: Egyébként a diákok történelem tudománya sokkal gyengébb, mint a turizmusbeli tudásuk. A bevezetőben azt Írják, hogy "In 1859» the mediavel republics of Transylvania, Wallachia, and Moldavia united to form Romania." En küldtem nekik kiigazítást, de nem ártana ha történészeink minél többen és minél jobban megindokolva helyesbítenék a harvardi diákok súlyos tévedését. Ami Erdélyt illeti, ott is van javítani való az egyébként értékes kézikönyvben: Erdélyről azt írják hogy "For centuries, Hungarians, Romanians, Russians, and Turks hava fougth over the rich Transylvanian plateaus in nortwestern Romania . " A kötet szerkesztője (Editor):Ian Stewart Gibson. Cim: Harvard Student Agencies, Inc. Thayer Hall-B, Harvard University, Cambridge, MA 02138. Dr. Balogh Sándor Tisztelt Szerkesztőség! Tizenötévi otthoni munkálkodásom legjobb három évéből adódó jóbarát vendége vagyok Magyarországon, alkatomhoz híven főleg beszélgetésre. Kinálgatásukat elhárítván, rögvest in médiás rés* mintha csak egy tegnapi társalgást folytatnánk, megy a duma.- Nem gondoltál a hazatelepedésre? A fiuk felnőttek, kirepültek a fészekből, s te mindig vágytál haza.- Nem tagadom, még máig is többet gondolok ide (haza), mint amoda. Azt is tudjátok, megbántam elmenetelemet. Szóval csak itt érzem magam otthon. Ám öregebb lettem, lassúbb, kényelmesebb... Mielőtt nektek válaszolnék, nagyon érdekelne a visszatelepedettek - dolláros magyaroknak nevezik őket, nemde? - tapasztalata, ahogy saját helyzetüket, saját magukat látják.- Hát nem láttad a tévében, épp egy ilyen műsor volt. Valutáért épített házsorokat láttunk Budán, 56-os amerikaikanadai nyugdíjasoknak. Két-háromszobás, komfortos, de nem luxuslakásokat láttunk. A riporter a hazatelepedés érzelmi háttere mellett hangsúlyozta az ország valuta hasznát is. Sor került aztán egyik lakó véleményére is.- Hogy érzi magát ilyen szép környezetben, szép lakásban?- Kérem, mi erre spóroltunk, készültünk, itt szeretnénk élni öregségünkre. Nem támaszkodunk az országra, nyugdijunk valutában jön.- Boldogok? Megvannak elégedve? Hogy fogadták önöket?- Jól érezzük megunkat, azzal nem volna baj. A környékbeliek azonban nem nagyon örülnek nekünk. Talán a lakásra, * talán a nyugdíjra irigyek. Nem tudom. Irigyek, s ezt nem is titkolják. Mindig oda lyukadnak ki: könnyű maguknak. Olyan is megesik, hogy a kézbesítő postás minden hónapban a nyugdíjból 500-1000 forintot a legnagyobb természetességgel visszatart magának. Vita helyett hagyom * pénzem megvámolását. Szóval nincs minden a rendjén. Mi senkit sem zavarunk, mégis irigyelnek, kiközösítenek bennünket. (Egyre nagyobb csalódottságot éreztem, valahogy szivén is ütött a sorsuk. Ezekiránt a visszavágyó, hazájukhoz ragaszkodó emberek iránt - különösen az ország valuta-szegénysége idején - inkább hálásnak, mint irigynek kellene lenni. így morfondíroztam én.) De folytassuk a társalgást, most már személyesebben;- Mit szóltak az irodában a tévé né- * zők?- Mit? Irigység, rosszmájúság volt a jellemző.- Például?- Könnyű nekik dollárból itthon jól élni. Ki tudja milyen csavargó volt itthon 56 előtt. Amerikában már biztos bü- dös volt neki, hazajött urat játszani. (Megint az irigység.)- Én kidolgozom a belem, mégsem jutok ötről-hatra.- Ezeknek az embereknek keményen meg- kellett dolgozni a létért, a nyugdijat sem adják ingyen - vetem közbe. - Mit gondoltok, ha én hazajönnék, csendes visszavonultságban élni, mi volna a ba- * rátok, ismerősök magatartása?- Nem volnának elragadtatva. Menne az irigykedés, a pletyka, sőt a bosszú. Tudod, mikor 1973-ban elmentetek 15 évi becsületes munkátok minden eredményét tőletek elkobozták, sok volt a prédaleső, kárörvendő, ma sem várhatnál több megértést. Kissé mindnyájan lecsendesedtünk, elgondolkoztunk, vagy restelkedtünk is? Igaza volna Mark Twainnek: az ember legerősebb gyengéje az irigység? Magyarázkodtam, mindnyájan vétünk, hiszen em- % berek vagyunk, csakhogy emberi voltunkra gyakran nem lehet büszkéknek lennünk, (Név és cim a szerkesztőségben) /Magyar Élet/ Kedves Szerkesztő Ur! Mellékelve küldöm az előfizetésemet a lapért. Még ha nyugdíjas is vagyok és minden fillért meg kell spórolni, mégis előfizetek lapjukért, mert úgy én, mint feleségem nagyon megvagyunk elégedve a t art almával. * Maradok hazafias tisztelettel S.M.M. Liverpool
