Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-09-01 / 9. szám
1988. szeptember Amerikai Magyar Értesítő 11.oldal Független Magyar Hírszolgálat--------Szerkeszti: Stirling György---------- Vezércikk a Magyar Nemzetből. Dátum: 1988. junius 11. Téma: természetes a reform. A cikk cime: "Még nincs kész!" Célozván arra, hogy a reform még távol van a megvalósítástól, alig hogy a tervek körvonalai elkészültek. Ezt tudjuk s ebben nincs semmi érdekes. Amiért érdemes elolvasni a cikket, az a múltról szóló rész, visszatekintés az előző évtizedekre. A sztálinizmus és a Rákosi-korszak kritikája, ami éles és kemény, de aminek a végéről hiányolunk valamit. íme a cikk - részlet: "Történelmi váltással kell szembenéznünk, ezért hazánkban alapvetően más helyzet kezd uralkodni 1988 május óta. Az esemény forrásértékéről várhatóan hosszú ideig tart a vita. Már csak azért is, mert a jelenünket is tétován elemezgetjük, amig nem nézünk szembe a szocializmus mindmáig tartó teljes múltjával.Még a rákosizmus sincs sejtszerkezetéig feltárva, érthetetlenül vagyunk szemérmesek. Annyi mégis felmutatható a kor általános, inkább érzelmi megitéléséből, hogy minden akkor született tartósabb eredmény a dogmatikus és brutális centrizmus ellenére jöhetett a világra. A társadalomszervezés a sztálini példát utánozta, sőt azt túllicitálva biztosított utat az akarnoki politikának, igy kerültünk a tragédia mélyére. De ne feledjük, a legujabbkori despotizmus nem egyetlen főember számára adott ellenőrizhetetlen, törvényen és népen felüli hatalmat. A személyi kultusz hűbéri rendjében a kivételezett vazallusok tízezrei alkották a végrehajtás vasláncolatát, parancsolva megyékben, vajdaságokban, városokban, falvakban és munkahelyeken. " Ez utóbbi mondatot akár mi is leírhattuk volna, mint ahogy e sorok Írója már számtalanszor meditált azon, hogy mindeddig azért nem lehetett Magyarországon teljesen fölszámolni a rákosizmus maradványait, azért nem lehetett igazi reformokat keresztülvinni és nem lehetett nyíltan föltárni a múlt bűneit, mert Rákosi nem egyedül zsarnokoskodott a magya- nép fölött, hanem segítette őt ebben sok- tizezer kis rákosi és ezekből még nagyon sokan élnek, sőt pozícióban vannak. Hajdani ávósok, parasztnyuzó volt téesz elnökök, kulákpadlást lesöpörtető tanács- titkárok, minisztériumi bürokraták,párt apparatcsikok és hasonlók. Ezek nélkül Rákosi soha nem valósíthatta volna meg diktatúráját: ezekre támaszkodott, jó életet biztosított nekik, s ezért azok megcsinálták a személyi kultuszt... Dicsőítették gazdájukat - értelmes emberek, irók költők, tudósok is, akik felelőssége és bűne e téren többszörös! -és kiszolgálták őt, a magyar nép kárára. Ne csodálkozzék hát a vezércikket aláíró Soltész István, hogy még a mai napig is szemérmesség mutatkozik a múlt elemzésében. Amig ezek a valamikori Rá- kosi-fiókák utolsó mohikánjai élnek, ez nem is lesz másképp, mert ahhoz mindig lesz elég befolyásuk, hogy elködösitsék a múltat és elgáncsoljanak minden uj kezdeményezést. Talán most azért sikerülhet a reformpolitika, mert az idő múlásával már legtöbbjük kipusztult és alig néhány él közülük... Amit viszont hiányoltam a cikkből: ha ilyen nyíltan megbélyegzik a rákosizmus bűneit, mikor kapnak elégtételt azok,akik szenvedő részesei voltak annak a tragikus korszaknak, akiket meghurcoltak, börtönbe zártak? Mikor?...- "Nyilvánosság nélkül nincs szabadság és demokrácia" - ezzel a címmel tárgyalja egy hosszabb cikk a sajtó uj feladatait a reformkorszakban. A címben szereplő megállapításon nem lehet vitatkozni, de az már elgondolkoztató, amit a televízió egyik munkatársától idéz a cikkíró: "Miközben növekvőben a nyilvánosság, nő a bizonytalanság is. Bizonytalan az újságíró, hogy mit, hogyan írjon meg. Eddig tudtuk, hol vannak korlátok, és hol vannak kapaszkodók, amelyekhez igazodni, s a cölöpök, amelyekre lépni lehet. Most nagy gondban vagyunk, mert gyakran, amig éjjel alszunk, valakik odébb viszik a cölöpöket és mi másnap a vizbeesünk!" Mennyire jellemzők ezek a szavak a jelenlegi helyzetre: eddig könnyű volt igazodni a pártutasításokhoz, de most, hogy már nem mindenre van direktíva, időnként önálló gondolkodásra is szükség lenne... De a szegény magyar újságíró (vagy tévés) nem mer gondolkozni, mert leszoktatták róla, mint ahogy leszoktatták az őszinteségről is. És lám még mindig bennünk van a félelem; hátha olyasmit írnak (mondanak) , amit nem szabad s akkor a vízbe pottyannak. Ennyit ér hát a mostani fennen hangoztatott "nyíltság" a szocialista demokráciában!...- A magyarországi telefonhelyzetről rendezett ankétot a Magyar Posta. Az előadó elmondta, hogy az országban jelenleg 812 ezer főállomás van és a beszélőhelyek száma 1,5 millióra tehető. Ezekkel a számokkal Magyarország Európában az utolsók között áll. A telefonra várakozók félmillióan vannak és az átlagos várakozási idő meghaladja a 13 évet. A tervezett fejlesztések sem biztatnak különösebb ered-
