Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-06-01 / 6. szám
16.oldal 1988. junius Amerikai Magyar Értesítő Így rendőrségi riportban olvassuk a Magyar Nemzetben, hogy Budapesten kb. „záz- ezer cigány él, illetve dolgozik: 50-60 ezer állandó fővárosi lakos (bejelentett lakással), 20 ezer lakik munkásszállásokon és albérletben, 15-20 ezer pedig "ingázik", azaz a környékbeli községekből jár be dolgozni a fővárosba. Ez azt^jelenti, hogy Nagy-Budapest lakosságának 5 százalékát teszik a cigányok. A bűnözési statisztika szerint a bűncselekmények elkövetői között 20 százalékos a cigányok aránya. (Ugyanez a százalékarány, ha más irányból közelítjük meg a kérdést: az összlakosság 8,5 százaléka követ el valamilyen bűncselekményt vagy szabálysértést, a cigányok között ez az arány 18-20 százalékos.) Az aggasztó az, hogy a cigányok sokkal gyorsabban szaporodnak, mint a magyarok és néhány emberöltő alatt arányszámuk megduplázódhat. Ez nyilván mutatkozni fog a bűnözések emelkedésén is. (Az Egyesült Államoknak kísértetiesen hasonló problémákkal kell szembenéznie a feketékkel kapcsolatban, csak erről senki sem mer beszélni...) Legutóbb u.iabb sztrájkokra került sor Jugoszlávia több városában. Bányákban, üzemekben állt meg a munka órákra, néha napokra, mert a munkások bérjavítást követeltek, illetve tiltakoztak a szüntelen áremelések ellen. A ljubjanai Li- tostroj kombinát dolgozói sztrájkuk során új ötlettel álltak elő. Követelték, hogy a lengyel Szolidaritás mintájára alakíthassanak szabad és független szakszervezetet. Kikötés lenne, hogy kommunista párttag nem léphetne be ebbe a szakszervezetbe. (A hírt a jugoszláv kommunista párt lapja, a Kommuniszt közölte, természetesen illő felháborodással.) Hamarosan kiad .iák otthon a Nobel-díjas Paszternák orosz író Doktor Zsivágó című híres regényét, ami eddig el volt zárva a hazai olvasóközönség elől. Szó van a regényből készült film bemutatásáról is, ha meg tudnak állapodni az árban.Az amerikai filmforgalmazó vállalat ugyanis igen sokat kér a filmért. (A Doktor Zsivágó már több mint húsz éves film, Nyugaton csak néha bukkan föl a televízióban. S a magyar közönség még mindig úgy vár rá, mint valami csemegére.) Borsányi Julián nagy erkölcsi jelentőségű lépését méltatja hosszú cikkben a Ma- gyar Nemzet. A Münchenben élő volt m.kir. alezredes, a Légoltalmi Közlemények hajdani szerkesztője felajánlotta a magyar államnak szakkönyveit, dokumentumait levelezését és iratcsomagjait. Érdemes kis figyelmet szentelni az erről szóló cikk hangjának: noha megemlíti a cikkíró, hogy Borsányi Julián éveken át a Szabad Európa rádió munkatársa volt, Bell ezredes neve csodálatosképpen már föl sem vetődik. Pedig azelőtt sűrűn emlegették Borsányit ezen a rádióban használt nevén és nem épp a leghízelgőbben: a hidegháborús korszak egyik háborús uszí- tójának nevezték és külön fölhányták neki, hogy 1956-ban, a forradalom alatt ellenállásra bíztatta és hitegette a szabadságharcosokat, ^zek most mind elfelejtődtek! Hiába, érdemes ajándékot adni kommunistáknak. A hála nem marad el. Pesti párbeszéd: - Hogy megszaladtak az élelmiszerárak! - Nem mindegyiké! Vegyen olyat, aminek nem ment föl az ára. - És mi az? - A téliszalámi!... Ez igaz! A téliszalámi ára valóban nem emelkedett az általános drágulás során: azelőtt is 300 forintba került kilója, most is! Tíz deka szalámi,amit könnyen el lehet fogyasztani tízóraira, 30 forintba kerül tehát. Ennyit épp egy óra alatt keres meg egy jobb melós, de egy nyugdíjasnak két napra kell beosztani ezt az összeget. (A különös csak az, hogy a szalámit Magyarországon gyártják és az Amerikába exportált válfajából kb. másfél dollárba kerül egy tízdekás darab, ami ugyan közel 75 forintnak felel meg, itt viszont fél óra alatt megkeresi a minimum órabérért takarító tanulatlan fekete segédmunkás. A magyar szalámi épp a magyar dolgozók számára elérhetetlen csemege. Hát nem furcsa?... Amerikában visszatérő panasz, hogy a rossz oktatási rendszer (és a rossz pedagógusok) miatt még az egyetemistáknak is problémáik vannak a számolással és az írás-olvasással. Nem kell aggódni, a szocializmus ebben már utolérte az kapitalistákat (a jóban nem, de a rosszban mindig): a Magyar Nemzet "Elemi gondok" című vezércikke azon kesereg - idézem - "a mai diákok nem tudnak numerikusán számolni és középiskolás diákok súlyos olvasási nehézségekkel küzdenek." A magyar iskolák színvonalát is sikerült lerontaniok a kommunistáknak. Egyház történeti konferenciát tartottak az Eötvös Lóránt Tudományegyetemen az egyetem első névadójának, Pázmány Péternek halála 350. évfordulója alkalmából. Az alkoholellenes rendelkezések nem hozták meg a kívánt eredményt - írja az Izvesztyija Moszkvában. Azzal, hogy az italboltokat csak délután nyitották ki, csupán azt érték el, hogy munkaidő után sokszázméteres sorok álltak az üzletek előtt. Föllendült a zugpálink^ főzése és a legelszántabb ivók kölnivízzel csillapították szomjukat. (Erre láttunk példát Magyarországon is, amikor a hős "felszabadítók" még a spirituszt is megitták.)
