Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1988-06-01 / 6. szám

1988. junius Amerikai Magyar Értesítő 17.oldal Romániában a századfordulóin fel fognak számolni 7,000 községet és vidéki te­lepülést. A zseniális gondolat természetesen Ceausescu fejéből pattant ki, aki ezzel az intézkedéssel sokezer hold földet kíván szabaddátenni az állami gaz­daságok művelése részére.Az otthonaikat elhagyó parasztok számára az ország nagyvárosai, de^főleg Bukarest körül 8-10 emeletes toronyházakat építenek majd és ezekbe telepítik át az addig földszintes házakhoz szokott falusiakat. Ezzel megszűnik az a gond is, hogy a saját házuk körül, a saját telkükön magán­gazdálkodást folytassanak és kapitalista módon éljenek. A toronyházakban sem­mit sem lehet termeszteni és állatot sem lehet nevelni. Mindez - Ceausescu sze­rint - a kolhozok feladata. A városok peremén letelepített falusiakból városi proletárokat csinálnak és a gyárakba terelik őket munkásnak. Hogy képesek lesz­nek-e majd megszokni az új életformát és főleg a toronyházakat, az Ceaucescut a legkevésbé sem érdekli'. (Egyébként nemrégiben olvastam egy Szovjetunióból keltezett útleírást s annak szerzője is megemlékezik hasonló élményéről! vala­hol Oroszország belsejében, a végtelen sztyeppén egyszerre egy ormótlan sok­emeletes háztömb ötlött a szemébe, kérdésére kísérője elmondta, hogy ez egy kísérleti épület: több szomszédos falu rossz állapotban lévő házait lebontot­ták és a lakók számára építették ezt a házat. Az emeletek szigorú fontossági sorrend alapján vannak betelepítve: az alsó szinten laknak a vezetők és az adminisztrátorok, a magasabb emeleteken a dolgozók, akik a környék földjeit művelik az állami gazdaság számára és legfölül kapnak helyet az öregek,a nyug­díjasok, akiknek kötelessége bizonyos könnyebb házimunkákat végezni az egész közösség számára. Arról nem szólt a riport, hogy vajon a hajdani parasztok mennyire elégedettek új otthonaikkal, azzal, hogy naponta sok emelet lépcsőt mászhatnak (mert a lift - ha van - általában a Szovjetunióban is rossz) és tetszik-e nekik, hogy nincs háztáji gazdaságuk, ahol csirkét és más jószágot tarthatnak. - Ezek szerint Ceausescu számára az orosz kísérlet adta az ötle­tet és sietve lemásolta ezt a legsötétebb sztálini korszakba illő emberkínzást. Lehetséges, hogy már a majdan megépülő toronyházak miatt adták ki a rendeletet Romániában, mely szerint minden háziállatot be kell jelenteni, legyen az csir­ke, disznó vagy egyéb jószág. Az összeíróbiztosok minden portát meglátogatnak és fölveszik az adatokat. Aki egyetlen állatot letagad, súlyos büntetésnek te­szi ki magát. Kivégeztek a Szovjetunióban egy gyilkost, aki Belorusszia területén hosszú éve­ken át harminchárom nőt tett el láb alól. Az ügy 1$ évig húzódott, azért,mert a belügyi szervek a tömeggyilkos utáni nyomozás során számos hibát követtek el. Kiderült, hogy eredményt akarván felmutatni, ártatlan embereket ültettek a vád­lottak padjára s közben az igazi tettes tovább garázdálkodott. A szovjet fő­ügyész elrendelte a felelősök megállapítását, akik miatt ártatlanokat hurcol­tak meg. A gyilkos egy belorussz szovhoz lakatosa volt, akit halálra ítéltek és kivégeztek. - Az eset szomorú fényt vet a szovjet nyomozóhatóságok munkájára. Az Egyesült Államokban is gyakori, hogy egy gyilkost évekig hajszolnak és nem tudják kézrekeríteni, de itt nincs bejelentési kötelezettség, mindenki oda uta­zik, ahová akar és könnyű eltűnni a tömegben, míg a Szovjetunióban nincs szabad mozgás, mindenki nyilván van tartva és csak engedéllyel utazhat. Érthetetlen hát, hogyan tudta a belorussz lakatos másfél évtizeden át kijátszani a rend­őrséget és ilyen gyilkosságsorozatot hogyan volt képes elleplezni? És még van egy nagy különbség a két rendőrség között: ha az amerikai nyomozók nem talál­ják a gyilkost, nem hurcolnak meg ártatlan embereket. Inkább futni hagynak tíz bűnöst, minthogy egyetlen ártatlant börtönbe csukjanak. "Tiszta Amerika" címmel fut ma egy film Budapesten. Magyar film, a Hunnia film­gyárban forgatták, no meg néhány külső felvételt a helyszínen, New Yorkban. A hazai újságban olvasott kritika alapján képet tudok alkotni a filmrőlt destruk­tív, disszidálástól elriasztó munka, melyben úgy dominál Amerika minden szennye és rossz oldala, mintha valaki úgy mutatná be Budapestet egy külföldinek, hogy csakis a lerobbant ^Mi. kerületi öreg bérházak gerendákkal aládúcolt udvarai­ra, a Rákóczi téri kurvapiacra és valamelyik városszéli nyomortelepre vinné el^ városnézésre. Amerika szépségeiről, lehetőségeiről, szabadságáról egyetlen szó sem esik a filmben, melynek témája egyébként az, hogy. egy magyar túrista Yorkban lelép az IBUSz-csoporttól és ,uj életet kezd. Ügyes propagandafilm, de átlátszó, mint az üveg: az Egyesült Államokban aligha fogják bemutatni... Szergej Antonov szovjet író az igazság fontosságáról nyilatkozott a Szovjet- szkaja Kultúra című folyóiratnak és hangsúlyozta, hogy a féligazságok a nyil­vánosság hiányának torzszüleményei. Az író példák sorával bizonyította, hogy az élet még most is tele van hazugságokkal. Sok szovjet polgár például még ma is azt hiszi, hogy az ország Sztálinnak tartozik hálával a nagy honvédő háború­ban aratott győzelemért. Ez féligazság. Sztálin nélkül is győzött volna a nép, valószinüleg kevesebb véráldozattal.

Next

/
Thumbnails
Contents