Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-06-01 / 6. szám
1988, junius Amerikai Magyar Értesítő 15.oldal Független Magyar Hírszolgálat 1848 hőseiről szól hosszabb cikk a Magyar Nemzetben abból az alkalomból,hogy otthon tervbevették szabadságharcos emlékmű felállítását. A cikk számunkra érdekes részg, ott kezdődik, amikor írója a Világos utáni idők emigránsaira emlékezik. "Ok a határokon túl is folytatták a küzdelmet - olvassuk. - Az emigráció azt a feladatot vállalta, hogy megnyerje a világ közvéleményét a magyar ügynek. Nem adták fel a harcot, külföldre menekültek, hogy tovább küzdjenek," A cikkíró a továbbiakban még hosszan méltatja a szabadságharc emigránsainak kitartását és elvhüségét, amivel magyarságukat bizonyították a haza határain kívül is, A cikk ezzel a mondattal fejeződik be: "Az eszmék ereje abban a bizakodásban rejlik, hogy előbb-utóbb valóra válnak. Ez élteti az egyént, a nemzetet, az egész világmindenséget." - Ezeket a sorokat azoknak verném a fejébe,akik húsz-harminc évi emigráció után már belefáradtak a bizakodásba és feladják elveiket: hazajárnak, otthoni hivatalosokkal barátkoznak. A hazai újságíró logikája pedig furcsa kettősséget mutat: hazafias tettnek, erkölcsi bátorságnak tartja egyrészről a múlt századi szabadságharc emigránsainak küzdelmét a magyar ügyért, de az ötvenhatos szabadságharc menekültjeinek külföldi tevékenysége vajon nem érdemel meg ugyanilyen elismerést? A magyar ügyet akkor is, most is az emigránsok képviselik, akik meg akarják annak nyerni a szabad világ közvéleményét. Nemde? Rendőrségi közlemény az április 9-i budapesti lapokból: "1983 március 30-án egyetemi hallgatok es fiatal értelmiségiek egy csoportja törvényellenes szervezet létrehozását kezdeményezte, ezért az arra illetékes rendőri szervek 1988. április 8.-án figyelmeztették Andrássy Miklós dunaújvárosi, Orbán Viktor szolnoki, valamint Csaba Iván, Kövér úászló és Rácz András budapesti lakosokat. Nevezetteket felhívták tevékenységük abbahagyására." - Eddig a rendőrség közleménye. A jóindulatúra fogalmazott hatósági hír mögött ott vicsorog a ^rendőrterror durva és kíméletlen ábrázata. Mer-t mit is csináltak ezek az ifjú emberek? Nem mást, mint baráti körben tervbevették egy demokratikus ifjúsági csoport létrehozását - Fiatal Demokraták Szövetsége néven -, hogy közös erővel küzdjenek a magyar társadalom demokratizálásáért. (Ami állítólag a kormány célja is.) A rendőrség megakadályozta az alulról jövő kezdeményezést, annak ellenére, hogy újabban állandóan hangoztatják, hogy bárkinek jogában áll egyesületet alapítani. Dehát más az elmélet és más a gyakorlat. A rendszer fél a fiatalok szervezkedéséről és ezért "figyelmeztette" őket. Reméljük, egyébfolytatása nem lesz a rendőri akciónak számukra, bár nehéz elhinni, hogy egyszerű figyelmeztetéssel megúszták az ugye Alapítványt létesítettek Budapesten azzal a céllal, hogy méltó emlékművet állítsanak az 1848-as szabadságharcnak. Az alapítvány kezelésére védnökség alakult (elnöke Pozsgay Imre), amely felhívást bocsátott ki az adakozásra. (A felhívás a külföldön élő magyarok áldozatvállalására is számít.) A gondolat felemelő s valóban ideje, hogy 1848 hősei méltó emlékművet kapjanak, de én jobban örülnék, ha ez közös lenne az 1956-os szabadságharc hőseinek^emlékművével. Ha ezt megérjük, akkor én is elküldöm a magam adományát az alapítványnak. Az elmúlt karácsonyra a korábbinál jobb déligyümölcs kínálatot tervezett a kereskedelem, ezért nagyobb mennyiségű narancsot rendelt Olaszországból. A szállítmány meg is érkezett, de a szakszerűtlen kezelés miatt a narancs egy jelentős hányada - sok tonnányi gyümölcs - megromlott. A pesti szemétben napokig narancshegyek rothadtak és sokan bizony az üzletek kidobott hulladékában turkáltak, hátha találnak még félig-meddig ép darabot. A nyomozás most folyik a többmilliós kár felelőseinek megállapítására. Jellemző adat, amire közben derült fény,hogy egy spanyolországi narancs-szállítmány négy nap alatt érkezett Veszprémbe,ahonnét 9 napig utazott Budapestig. A nép vagyona - senki sem érez felelősséget iránta. Ha megromlik, ez is megy a kukába. Kádár János Vas megyében .járt és ott beszédet mondott. Ebből emel ki vastag- betűs címként egy mondatot a Magyar Nemzet: "Feladataink megoldásának legfőbb garanciája eszközeink, módszereink megújítása. " Zseniális mondat, mély bölcsesség van benne! Csak azt nem érti az ember: miért kellett a megújítással addig várni, amig a tönk szélére jut az ország? S most sikerülni fog?... __Pályázatot Írtak ki a Nemzeti Színházra összegyűlt 260 millió forint jövedelmező befektetésére. Az összeg ugyanis kevés az építkezés megkezdéséhez, ahhoz viszont sok, hogy holt tőkeként bankban tartsák.Ha színház nincs,legyen haszon!
