Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-06-01 / 6. szám
1988. junius Amerikai Magyar Értesítő 9.oldal mai nagykövetnek, és amikor 1950 júniusában hazatér már Kállai Gyula áll a minisztérium élén. De ez nem sokat jelentett a számára, hiszen tudja, hogy az igazi kenyéradó gazdája nem Budapesten, hanem Moszkvában ül. Ez kiderül könyvének azon soraiból, amikor leirja Rómából való távozásakor miképpen búcsúzott el a szovjet nagykövettől. "A követség tájékoztatásával egy időben megkezdtem lebonyolítani a hazatéréssel kapcsolatos teendőket. Elsőnek nem a Palazza Chigit kerestem fel, hanem a római szovjet nagykövetet, Mihail Kos- tylevet. A második világháború befejezése után ő volt az első külföldi diplomata, aki Olaszországba érkezett. Megbízólevelét 1945. áprilisában adta át. Itáliai protokoll szerint mégsem ő a diplomáciai kar doyenje, hanem a mindenkori pápai nuncius. Mi azonban a népi demokratikus országoknak a Vatikánnal való viszonya következtében legalábbis jelképesen őt tekintettük a diplomáciai testület vezetőjének, mindenképpen a mi vezetőnknek. Magam is olyan kapcsolatban voltam vele, hogy nehezebb kérdéseinket vele konzultáltam meg. A nagy tapasztalatokkal rendelkező nagykövet minden kérdésre higgadt, bölcs tanácsot adott. Utolsó kézfogásként úgy búcsúztunk el, mint két katona, amikor az egyik más csapattesthez kap beosztást." A többi társutashoz hasonlóan Tolnai is tudja, hogy a tudatos árulás vádja megbélyegzöbb a történelemben, mint az ostobaságból elkövetett tévedésé. Ezért azoknak a módszerét követi, akik a tudatlanság, jószándéku naivitás és jóhiszeműség álarca mögé menekülnek.Szemrebbenés nélkül vette tudomásul Budapestre történt visszatérte után, hogy a külügyminiszteri székben nem Rajk László ül, aki még aláirta nagykövetté történt kinevezését, hanem Kállai Gyula. Mint a- hogy könyvében leirta, akkor még gondolkodni is alig merészelt. "Amit még leirok - emlékezik Tolnai - korántsem 1950 júniusi gondolatsor. Most merült fel bennem, irás közben. A miniszteri fogadóhelység ugyanaz volt, ahol először Rajk Lászlónál jártam, és ugyanannál az asztalnál ültünk, mint első külügyminiszteremmel. Az is felmerült emlékezetemben, Rajk László nemcsak elődje volt ezen a munkahelyen Kállai Gyulának. írásaiból tudjuk, hogy é- retségi vizsgájának letétele után, Rajk vezette el Kállait a munkásmozgalomhoz. Azt csupán Kállainak egyszer személyesen elmondott szavaiból tudom: Rajktól Berettyóújfaluban kommunista brossurákat is kapott. A pesti egyetemre készülő fiatalembert megbizta Rajk> ha majd áttanulmányozta a brosúrákat, vigye el a Pesten lakó Radnóti Miklósnak. Nem idézem tovább a külügyminiszteri fogadóhelységhez utólag odaképzelt kisértet- járást. A folytatást nélkülem is végiggondolja az olvasó..." Sokmindent lehetne még Tolnai Gábor müvéből idézni. Izelitőnek azonban ez is elég. Azt hiszem, olyan könyvről van szó, melynek elolvasását feltétlenül ajánlani lehet. Mert a levonható következtetések és a megállapítható tanulságok nem jelentéktelenek egy olyan korban, amikor a kollaboráció erénynek számit. Felvethetné valaki, hogy az otthon megjelent könyvekben a sorok között is kell tudni olvasni, mert - ismert okok folytán ott lelheti fel a szerző tulajdonképpeni mondanivalóját. Minden bizonnyal vannak ilyen példák, esetleg nem is kevés. Nem hiszem azonban, hogy Tolnai esetében mást lehetne a sorok közül kiolvasni, mint a sorokból. Ennek ellenére ez a kötet, úgy ahogy van,so-^ kát mondó dokumentum az értő olvasó számára egy olyan korszakról, melynek valamennyi gyalázatát feltárni talán már sohasem leszünk képesek. (A SZER adásából.) KRUPA SÁNDOR: NEM MI ÍRJUK Nem is olyan régen Izraelben ortodox zsidók busz-állomásokát gyújtottak fel. A nem ortodoxok pedig megtorlásként zsinagógát, mondván; "Minden állomásért egy zsinagóga!" Ezzel kapcsolatban a "Zsidó Or" /The Jewise Guardian/ azt a nézetét próbálja igazolni, hogy igen nagy baj lehet abban az országban, ahol a zsidóság már maga gyújtogatja zsinagógáit. Ahol buszállomás egyenértékű zsinagógával! Herzl Izrael megalapításával kapcsolatban azt mondta, hogy mind a zsidóknak, mind az antiszemitáknak érdeke a cionizmus, mert "ez végleg megoldja a zsidó problémákat". Ám az emlitett lap Írója ezt a kijelentést csak "frázisnak" nevezi, mégpedig a következők miatt: Ma Izrael szeretetadományból, fegyver árusításból és a világ második legnagyobb inflációján él. Gyűlölik. Nincs hitele. Vallásilag, politikailag zavar uralkodik benne. Mindig káosz szélén vergődik, amitől ellenségei széthúzása menti meg. Izrael történetében ilyen végzetes helyzet még nem volt. Hol van problémáinak Ígért "végleges megoldásától"?! Tehát itt az idő, hogy az egész világon a Tóra megtartói felkeljenek haragjukban és mondják a cionista vezetőségnek; "Túl hosszú ideig ültetek itt! Isten nevében pucoljatok!" Ne tévesszük:
