Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1988-06-01 / 6. szám

1988. junius Amerikai Magyar Értesítő 9.oldal mai nagykövetnek, és amikor 1950 júni­usában hazatér már Kállai Gyula áll a minisztérium élén. De ez nem sokat je­lentett a számára, hiszen tudja, hogy az igazi kenyéradó gazdája nem Budapes­ten, hanem Moszkvában ül. Ez kiderül könyvének azon soraiból, amikor leirja Rómából való távozásakor miképpen bú­csúzott el a szovjet nagykövettől. "A követség tájékoztatásával egy időben megkezdtem lebonyolítani a hazatérés­sel kapcsolatos teendőket. Elsőnek nem a Palazza Chigit kerestem fel, hanem a római szovjet nagykövetet, Mihail Kos- tylevet. A második világháború befeje­zése után ő volt az első külföldi dip­lomata, aki Olaszországba érkezett. Meg­bízólevelét 1945. áprilisában adta át. Itáliai protokoll szerint mégsem ő a diplomáciai kar doyenje, hanem a minden­kori pápai nuncius. Mi azonban a népi demokratikus országoknak a Vatikánnal való viszonya következtében legalábbis jelképesen őt tekintettük a diplomáci­ai testület vezetőjének, mindenképpen a mi vezetőnknek. Magam is olyan kapcso­latban voltam vele, hogy nehezebb kérdé­seinket vele konzultáltam meg. A nagy tapasztalatokkal rendelkező nagykövet minden kérdésre higgadt, bölcs tanácsot adott. Utolsó kézfogásként úgy búcsúz­tunk el, mint két katona, amikor az egyik más csapattesthez kap beosztást." A többi társutashoz hasonlóan Tolnai is tudja, hogy a tudatos árulás vádja megbélyegzöbb a történelemben, mint az ostobaságból elkövetett tévedésé. Ezért azoknak a módszerét követi, akik a tu­datlanság, jószándéku naivitás és jóhi­szeműség álarca mögé menekülnek.Szemreb­benés nélkül vette tudomásul Budapestre történt visszatérte után, hogy a külügy­miniszteri székben nem Rajk László ül, aki még aláirta nagykövetté történt ki­nevezését, hanem Kállai Gyula. Mint a- hogy könyvében leirta, akkor még gondol­kodni is alig merészelt. "Amit még leirok - emlékezik Tolnai - korántsem 1950 júniusi gondolatsor. Most merült fel bennem, irás közben. A miniszteri fogadóhelység ugyanaz volt, ahol először Rajk Lászlónál jártam, és ugyanannál az asztalnál ültünk, mint első külügyminiszteremmel. Az is felme­rült emlékezetemben, Rajk László nem­csak elődje volt ezen a munkahelyen Kál­lai Gyulának. írásaiból tudjuk, hogy é- retségi vizsgájának letétele után, Rajk vezette el Kállait a munkásmozgalomhoz. Azt csupán Kállainak egyszer személyesen elmondott szavaiból tudom: Rajktól Be­rettyóújfaluban kommunista brossurákat is kapott. A pesti egyetemre készülő fi­atalembert megbizta Rajk> ha majd átta­nulmányozta a brosúrákat, vigye el a Pesten lakó Radnóti Miklósnak. Nem idé­zem tovább a külügyminiszteri fogadó­helységhez utólag odaképzelt kisértet- járást. A folytatást nélkülem is végig­gondolja az olvasó..." Sokmindent lehetne még Tolnai Gábor müvéből idézni. Izelitőnek azonban ez is elég. Azt hiszem, olyan könyvről van szó, melynek elolvasását feltétlenül ajánlani lehet. Mert a levonható követ­keztetések és a megállapítható tanulsá­gok nem jelentéktelenek egy olyan kor­ban, amikor a kollaboráció erénynek számit. Felvethetné valaki, hogy az otthon megjelent könyvekben a sorok között is kell tudni olvasni, mert - ismert okok folytán ott lelheti fel a szerző tulaj­donképpeni mondanivalóját. Minden bi­zonnyal vannak ilyen példák, esetleg nem is kevés. Nem hiszem azonban, hogy Tolnai esetében mást lehetne a sorok közül kiolvasni, mint a sorokból. Ennek ellenére ez a kötet, úgy ahogy van,so-^ kát mondó dokumentum az értő olvasó szá­mára egy olyan korszakról, melynek va­lamennyi gyalázatát feltárni talán már sohasem leszünk képesek. (A SZER adásából.) KRUPA SÁNDOR: NEM MI ÍRJUK Nem is olyan régen Izraelben ortodox zsidók busz-állomásokát gyújtottak fel. A nem ortodoxok pedig megtorlásként zsi­nagógát, mondván; "Minden állomásért egy zsinagóga!" Ezzel kapcsolatban a "Zsidó Or" /The Jewise Guardian/ azt a nézetét próbálja igazolni, hogy igen nagy baj lehet abban az országban, ahol a zsidó­ság már maga gyújtogatja zsinagógáit. Ahol buszállomás egyenértékű zsinagógá­val! Herzl Izrael megalapításával kapcso­latban azt mondta, hogy mind a zsidók­nak, mind az antiszemitáknak érdeke a cionizmus, mert "ez végleg megoldja a zsidó problémákat". Ám az emlitett lap Írója ezt a kijelentést csak "frázisnak" nevezi, mégpedig a következők miatt: Ma Izrael szeretetadományból, fegy­ver árusításból és a világ második leg­nagyobb inflációján él. Gyűlölik. Nincs hitele. Vallásilag, politikailag zavar uralkodik benne. Mindig káosz szélén vergődik, amitől ellenségei széthúzása menti meg. Izrael történetében ilyen végzetes helyzet még nem volt. Hol van problémáinak Ígért "végleges megoldásá­tól"?! Tehát itt az idő, hogy az egész vilá­gon a Tóra megtartói felkeljenek harag­jukban és mondják a cionista vezetőség­nek; "Túl hosszú ideig ültetek itt! Is­ten nevében pucoljatok!" Ne tévesszük:

Next

/
Thumbnails
Contents