Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-06-01 / 6. szám
10.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1988. junius ezt nem az elüldözött aratok százezrei, s leigázott milliói mondják, hanem az emlitett zsidó lap. A Tóra szerint éló zsidó nót a szerénység és erkölcsösség jellemezte - Írja a lap. Izraelben ez a színvonal hallatlanul megromlott. Megromlott, mert Izrael mindenben olyan akar lenni,mint más államok. Azért problémái a pornográfia körül ugyanazok. Kiadványai, médiája élesztik a legalsóbb ösztönöket. Eredmény: szex bűnök, szadizmus, rpmlott színház, nemi erőszakoskodás stb. És bizonyos módon ilyen bűnökben Izrael túltesz más népeken is. E tekintetben any- nyi a bűn, hogy sokszor felvetődik az a kérdés, nem lenne-e jó számára éjszakai "zárórát" meghatározni? Évenként 1.000 nőt erőszakolnak meg, ha nem kétszeresét. Illetőleg ennyi szexuális: támadásról tud a rendőrség. Holott a Tóra nélkül nem lehet erkölcsös élet, a cionista elöljárók mégis annak megtartását gúny tárgyává teszik és a vallás helyett a nemzetiséget vezették be. Ezért lett olyan züllött, mint a többi nemzet. Az istenfélő zsidók, akik a Szent Földön éltek, tiltakoztak Izrael megalapítása ellen. Miként később az ellen is, hogy besorozzák a nőket katonáknak, vagy kibbutzokban dolgozzanak. Szerintük ezek kardot jelentenek a vallásos élet számára. De hiába: hazafiságra és az ellenségre hivatkozva a cionista vezetők megmaradtak elhatározásuk mellett, mert a nép az ateizmus mocsarába süllyedt. Izrael 17 évtől sorozza a lányokat. A lányok a katonaságnál kezdik szexuális életüket, noha a katonaság ezt hivatalosan nem mozdítja elő, pirulákat sem oszt, de szexoktatásban részesíti őket. Mégis a vallásos zsidóság véleménye az, hogy a fiatalok között a megrázó erkölcsi süllyedés a lányok sorozásával kezdődött. Ahol erkölcstelen elveket hirdetnek, ott nem lehet erkölcs! Ahol elvetik a régi hagyományokat, ott többé nincs akadálya a mélyre süllyedésnek. Márpedig judaizmus, erkölcs nélkül államunk csak szexes, szadista és bűnöző lehet. "Örülj, Herzl, álmod beteljesült. Izrael a barbár, senkiházi nemzetek egyike!" - kiált fel elkeseredetten az iró. Istentelenségben az álom túl sikerült. Nincs nap, hogy újságjaink brutális gyilkosságokról és más bűnökről ne számolnának be -folytatja az iró Ezekiel próféta 22,23 fejezete siralmainak modern változatát. Az erőszakos cselekmények Izraelben is a szociális szerkezet elfogadott részei. A világsajtó szinte naponként közöl híreket: kémkedésről, lopásról, titkok és fegyverek árusításáról - Izrael 18 államnak szállít fegyvert - köztük Iránnak, afrikai országoknak, Dél Amerikának. Ezek értéke évenként több, mint egy billió dollár!Iránt segíti, mert nem kívánja Irak győzelmét, s nem akarja, hogy ott az orosz vesse meg a lábát. Az angol Defense Attache szerint Izrael a világ hetedik legnagyobb fegyverszállitója. Amikor a rabbik az üldözött szlovák zsidók számára pénzsegélyt kértek, a segélyközpontból ezt válaszolták; A háború végén a győzők vérontásuk mértéke szerint felosztják egymás között a világot. "Ha mi nem áldozzuk vérünket, milyen címen ülhetünk az osztozkodó asztalhoz?" Izrael államnak meg kell alakulnia! "De ez csak véradóval lehetséges." Nem kaptunk hát segélyt - panaszkodik az iró -, mert öreg, fiatal, apák és anyák meg szopósak vére által lesz miénk a "föld". Ez volt a helyzet más országokban, sőt a haláltáborokban is. Nem segítették, nem védték őket! Halálukra szükség volt, hogy megalakulhas- ' son Izrael. Hogyan álmodhattuk volna, - írja Michoel Bér rabbi, hogy a cionisták ezt fogják mondani?: "Természetesen, sürgető az idő, de nem a száműzetésben, nem véretekkel és könnyeitekkel. Van sürgetőbb: ’felépíteni a földet!’ Örömmel ontsátok ezeket, mert ezekkel vásároljuk meg a fontosabbat. Ezzel lesz a föld a miénk! ..." És mindezt nem mi írjuk, hanem ők: az áldozat áldozatai! Hazai életkép: Szocialista szülés. Suhan velünk a pesti taxi a csöndes, hajnali utcákon, majd néhány perc múlva megáll a fáit vesztett Üllői utón, a II. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika előtt. A sofőr mosolyogva gratulál a várható örvendetes eseményhez, mi pedig - a feleségem már kénytelen rám támaszkodni - lassan lépdelve araszoljuk a lépcsőfeljáróig vezető utat, a lépcsőfokokat. Megnyomom az üvegportál mellett lévő csengőt, mire a kapusfülkében föl- tápászkodik egy alak. A bejárat másik oldala felé^mutatva jelzi, hogy ott juthatunk be. Átbicegünk, belépünk, elmondjuk, hogy szülni jöttünk. 5 az alagsorban lévő felvételi irodába utasít bennünket, majd unottan visszahanyatlik. Az órám negyed ötöt mutat. Elindultunk, de ez most hosszú ut, lassan haladunk. A feleségem mélyeket sóhajt, néhány lépés után újra meg újra meg kell állnunk, megvárnunk, mig enyhül a görcs. Az üres, kék neonnal megvilágított alagsori folyosón végre eljutunk a felvételi irodáig. Kopogok. Semmi válasz. Újra kopogok,
