Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-06-01 / 6. szám
8.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1988. junius tott az ügy eddigi folyásáról. Egy kijelentésére pontosan emlékszem: - A legjobban sikerült pernél is nagyobb siker, ha a vádlott maga bizonyltja ellenséges gondolkodását! - Ezalatt az értette, hogy ha Nagy Ferenc nem tér haza. Vendéglátónk egyébként ennek érdekében mindent megtett. A telefonbeszélgetéseiből is kiderült ez. A Nagy Ferenc-ügy végkicsengése közismert." Tolnai Gábor könyve is bizonyiték arra, hogy negyven esztendő távlatában a hatalom nem igyekszik a látszat fenntartására, és egyre több esetben büszkélkednek a demokratikus pártokban beépített árulók hajdani szereplésével. Tolnai könyvében jól érzékelhető az a hangnem, ahogyan a kommunista vezetés a társutasokkal érintkezett. "A Nagy Ferenc-ügy mellett - írja Tolnai Gábor - teljes biztonsággal csak arra emlékezem még, ami velem volt kapcsolatos. Öten-hatan voltunk nála - Rákosi prelegált. Az öt-hat jelenlévőhöz beszélt. Külön-külön egyikünknek-mási- kunknak alig-alig. Közülük én voltam az egyetlen, akit személyesen eddig nem is látott. Ennek ellenére jó ideig hozzám sem szólt külön-. Ottlétünk vége felé járt az idő, amikor erre is sor került. Mégpedig ekként: - Magáról, Tolnai, a Józsi (Révai volt ez) sok'jót beszél. De megjegyzem, ő a legrosszabb káderes, igen gyakran téved. Majd figyeljük magát. - Gondolom valóban figyeltetett, a Révai véleményét helytállónak minősítette, illetőleg ’becsületesnek' találtattam. Ezért jelöl majd külügyi szolgálatra, hiszen - szóltam erről - diplomáciai pályára való alkalmasságom tekintetében fő érve az volt, hogy ’becsületes’ vagyok, s nem fogok olyan nyilatkozatokat tenni, mint tett Vámbéry Rusztem az Egyesült Államokban Truman elnök kérdésé re. " Szomorú olvasmány Tolnai munkája, de nem érdektelen, hasznos és tanulságos volta pedig minden kétségen felül áll a feledés mai korszakában. Tolnai Gábor önéletrajzának célja nyilvánvalóan az, ami hascinló müveké lenni szokott: önigazolás. Érdekes megfigyelni, hogy a fogalmakat jól ismerő irodalomtörténész miképpen kényszerül magáévá tenni a lenini madárnyelvet, amelyben a demokrácián mindig a népi demokráciát, ezen pedig a kommunista párt diktatúrája értendő. így a békén mindig "harcos" békét kell érteni, háború pedig van igazságos és igazságtalan. Igazságos, mely a Szovjetunió mindenkori érdekeit szolgálja. Tolnai Gábor jóhiszeműségét tekintve persze alapos kételyt támasztanak a nem felejtő olvasóban a könyvben számos helyen fellelhető elhallgatások és szándékos elferditések. Ezek között is érdemes megemliteni Nagy Ferenc miniszterelnök emigrációba kényszeritését. Összeesküvésről szól a szerző, de hogy ez miben állt volna, ki ellen irányult volna, és mi értelme lett volna egy parlamenti többséggel rendelkező miniszterelnök un. összeesküvésének, azt nem magyarázza meg. Egy szót sem szól arról sem, hogy miképpen következett be nála az a szemléleti átalakulás, mely a Kisgazdapárt soraiból a kommunisták szolgálatába vezette. Az 19^8-ban már szétvert Kisgazdapártból történő kiválásáról csak eny- nyit ir: "Még 19^8-ban, jóval követi kinevezésemet megelőzően levelet Írtam Dobi Istvánnak. Bejelentettem, hogy kilépek a Kisgazdapártból. A bejelentéshez őszinte indokolást fűztem. Levelemben arról is szóltam, hogy egyelőre nem tartom magamat annyira érettnek, hogy belépjek a kommunista pártba. Pártonkivü- liként fogok tevékenykedni céljaink érdekében. " Tolnai munkája nem annyira történelmi munka, hanem történetírást pótló a ágitprop-anyag benyomását kelti. Az 1950-ben megtartott Szentévről például a következők olvashatók: "Anélkül, hogy a zarándoklások történetét alaposan ismerném, bizonyos, hogy minden alkalommal ott élt a hátérben az egyház politikája, a hatalmi kérdés, a katolikus világnézetért folyó hatalom ügye s mind ezeken belül üzleti számítás. Ilyen hatalmi kérdés volt a XII. Pius pápa meghirdette, 1950-es Szent Évnek nem is rejtett mozgatója maga is. Korábbi fejezetekben mondottak után nem szorul magyarázatra, hogy a Vatikán és az Itáliában hatalmon lévő kereszténydemokrata kormány harmonizált egymással. Valamint az sem, hogy De Gas- periék hűségesen kiszolgálták Truman elnök imperialista politikáját." Tolnai Gábor könyvének leghitelesebb részeihez tartozik, amikor leírja, hogy a kommunista hatalom-átvétel után milyen légkör uralkodott a magyar külképviseletnél Rómában. "A gyanakvás és gyanúsítás időszakát éltük; tehát fokozták a megfélemlítést." Miután az egyik diplomata disszidált, a budapesti külügyminisztérium tisztogatást hajtott végre. A gyakorlatban - írja Tolnai - az azt jelentette, hogy három alacsonyabb beosztású - nem diplomata - alkalmazottat hazarendeltek. A hazarendelés - persze kimondatlanul, de annál sokat sejtetőb- ben - gyanússá vált. Tolnai felesége, aki ebben a légkörben lelkileg összeomlott, férje nélkül kénytelen volt visz- szatérni Budapestre. Pedig a Tolnai családot nem kezelte a rezsim ellenfélnek. Tolnai Gábort, még Rajk László külügyminiszter sége alatt nevezték ki ró
