Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1988-06-01 / 6. szám

1988. junius

/

Amerikai Magyar Értesítő

7.oldal

HAAS GYÖRGY (Becs):

Egy társutas emlékei- Amikor hét esztendővel ezelőtt - irja Tolnai Gábor -, életem hetvenedik évében elhatároztam, hogy megelevenítem nem hosszú diplomáciai időszakom világát, akkor sem önéletrajzi céllal láttam munkához. Irodalomtörténésznek vallottam és vallom magam. De közéleti^em- ber is voltam, ifjúkoromtól fogva. Életem egyik legnehezebb szakasza az, amit Rómában töltöttem, s egyúttal hazánk históriájának is válságban forduló ideje. Történetírói célkitűzés vezetett ekkor is az írásra.

Nem volt könnyű dolga Tolnai Gábornak, mert az utolsó félévszázad történelmét ismerő olvasó bizonyos elvárásokkal veszi kezébe a könyvet, abban a reményben, hogy magyarázatot fog kapni a szerző kacskaringós életútjára. De hiába reménykedik, mert nem kap választ arra, hogy mi befolyásolta őt abban a cselekedetében, melynek kapcsán a diktatúrát elutasító Kisgazdapárt soraiból, az önkényuralmat megtestesítő kommunista párt táborába vezette. A könyvben feltűnnek a Kisgazdapárt többi társutasai is: Ortutay Gyula, Mihályfy Ernő, Barcs Sándor, Dobi István és mindazok akik a kommunistáktól azt a feladatot kapták, hogy a kisgazdapártba beépülve belülről bomlasszák sorait. Amit negyven esztendővel ezelőtt titokban csináltak, arról ma nyíltan számolnak be. Tolnai részletesen leírja, hogy a Kisgazdapárt balszárnyának nevezett társutasok, utasítások átvételére miképpen keresték fel Rákosi Mátyást zuglói lakásában.

"Az első találkozás - irja Tolnai - mélyen emlékezetembe vésődött. Révai József vitt el Rákosihoz. Este nyolc óra tájt érkeztünk, még pedig az akkor Rákosi-lakásba, ami Zuglóban, a Szabó József és az Abonyi utca sarkán álló földszintes kis villában volt. Ezen a vidéken lakott ekkor Gerő Ernő és Révai is. Az utóbbi közvetlen a főtitkár melletti emeletes házban, Gerő pedig a szomszédos Abonyi utcában, ugyancsak bérházban. Hűvös májusi este volt, Rákosi és tadzsik származású felesége, Fenyicska az előszobában állt, s mint valami fogadáson nyújtotta kezét. Betessékeltek bennünket az előszobából nyíló ebédlőbe, ahova egy asztalon kitűnő ételek és délszaki gyümölcsök vártak ránk. Nem emlékszem, a többi vendég jelen volt-e már, vagy utánunk érkeztek. Úgy nevezett "álló fogadáson" láttak bennünket vendégül. A házigazda

és felesége joviális udvariassággal kínált az asztalra feltálalt ételekből, italokból. Étkezés közben érdemleges nem került szóba. Közben volt alkalmam körülnézni. Az ebédlő berendezése hasonlított az Akadémia utcai, székházbeli dolgozószobához. Nagy karosszékek, mély fotelek és gazdag faragásu, sötét szinü üveges könyvszekrény. Neobarokk bútoroknak szokás ezt nevezni. Nem tudtam megállni, hogy ne vessek egy pillantást a könyvszekrényre. A könyvek összetétele természetes volt számomra. A marxizmus szerzői sorakoztak egymás nyomában:

Marx, Engels, Lenin és Sztálin müvei orosz nyelvű kiadásokban. A falakon festmény nem volt, mindössze egy felnagyított Lenin-fénykép és egy másik Sztálinról. A kitűnő ételektől jóllakva, koccintgatva és elfogyasztva a feketekávét, Rákosi áttessékelt bennünket az ebédlőből nyíló dolgozószobájába. Amilyen szerény volt már utcáról nézve a villa, ahol lakott, talán még szerényebb volt a dolgozószoba. Feltűnően kicsiny, téglalap alakú helység. Egyetlen ablak nyílott belőle - ha nem tévedek - az Abonyi utcára. Berendezése - a mából visszatekintve - szinte méltatlannak tűnik a Magyar Kommunista Párt vezetőjének személyéhez. Akkor persze egyikünk sem gondolt ilyesmire. A kommunista egyszerűség, a hivatalkodásnél- küliség kifejeződését láttuk benne, ha egyáltalán felfigyeltünk a jelenségre. Nemigen figyeltünk fel. Más gondjaink voltak 1947-ben. Ruházkodás terén is jó, hogyha egy valamilyen öltözékkel rendelkeztünk. A kicsiny dolgozószoba berendezése az ebédlőhöz képest sze- dett-vedett bútorokból tevődött össze. Jelentéktelen íróasztal s különböző, egymástól eltérő székek. Más berendezési tárgy nem is volt a szobában. 6 az íróasztalhoz ült, támlás karosszékbe.

Mi fékörben körülötte foglaltunk helyet.

Egyetlen meglepő volt - legalábbis számomra - a szobában. Rákosi Íróasztalánál, egy kerek asztalkán, öt vagy hat szabványos telefonkészülék volt elhelyezve, különböző szervekkel és személyekkel való közvetlen érintkezés céljából. Itt a lakásán - gondolom - a telefonok voltak legfőbb munkaeszközei. Jelenlétünkben is nemegyszer csengett valamelyik készülék, s a beszélgetés befejezése után ő hivott fel valakit egy másik készüléken, és utasításokat adott. A Nagy Ferenc-ügy volt napirenden, amely ekkor már a végkifejlet felé haladt. Ez volt a témája többszöri telefonbeszélgetéseinek is. Ha letette a kagylót, folytatta a témát nyíltan előttünk. Most is, mint a későbbi találkozásainkkor, nem beszélgetett, hanem ő prelegált, szinte előadást tar