Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-06-01 / 6. szám
2.oldal Amerikai Magyar Értesítő' 1988. junius HUNGARIAN MONTHLY P.O. Box 7416 Baltimore, MD 21227-0416 U.S.A. Telefon: (301) 242-5333 Szerkeszti: Soós József „ Fómunkatárs: Stirling György Évi előfizetési dij: 14 US-dollár Nyugdíjból élőknek: 12 US-dollár Külföldre: l6 US-dollár A lapban megjelent Írások nem fe- jezik^ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét .Azokért minden esetben szerzőik felelősek. Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.A szükséges javítás jogát fenntartjuk. gunk vele? Finta Imre majd megvédi magát, jobb nem beleavatkozni! Bizony elszomorító, milyen kevesen érezték kötelességüknek kiállni Finta Imre igaza mellett, hogy higgadt érvekkel és logikával cáfolják annak jogosságát, ami most Torontóban folyik a hajdani csendőrtiszt körül. De az újságoknál még kiábránditóbb emigrációs egyesületeink, szervezeteink s azok vezetőinek magatartása. Ez enyhén szólva tartózkodó. Egy-két kanadai szervezeten és közszereplőn kivül más nem állt ki Fin- táért, hacsak nem emlitjük az "Ártatlan a bűnösség bizonyitásáig" mozgalmat, a- mely gyűjtést is kezdeményezett a per költségeire. Mindez azonban kevés. Erkölcsileg sokkal több és egyértelműbb támogatást kellene kapnia Fintának az emigrációtól. "Világszervezeteink" elnökei, akik pedig minden alkalmat megragadnak, hogy bölcsességüket szóval bizony it sák, hallgatnak mint a csuka. Öncsinálta emigrációs vezetők, akik szájtépő nyilatkozataival már torkig vagyunk, félrenéznek, mintha nem egy magyar honfitársunkról lenne szó. Minden jelentéktelenségből szenzációt szétkürtölő emigrációs nyüzsgöncök, akiknek "közérdekű hireivel" tele már a padlás, éppen mással vannak elfoglalva s most lapítanak. Kiábrándító! Mint sok minden másban, most is példát vehetnénk a zsidóktól: ha akárhol a világon egy zsidót gáncs ér, az egész földgolyó zsidósága a pártjára áll, akár igaza van akár nincs. A hitsorsosát egyetlen zsidó se hagyja magára, ha az szorult helyzetbe kerül. Nálunk ez másképp van- mindenki attól tart, bajt hoz magára, ha szót emel valakiért, akinek a zsidókkal gyűlt meg a baja. Pedig csak egy szempont, egyetlen mérlegelés lehetséges: hol az igazság? S aki az igazság mellett nem meri exponálni magát, az sem újságírónak, sem közéleti szereplőnek nem való. Mégkevésbé emigrációs vezetőnek. Ezért elkedvetlenitő a fentebb említett megfigyelésem eredménye. Az ugyanis, hogy a hazai sajtóban viszonylag karakterisztikusabb kiállásokat olvashatunk Finta Imre igaza mellett, mint az ( emigrációs újságokban, amelyeknek pedig eleve kötelességük lenne vitába szállni Finta támadóival. Nemcsak azért, mert nevetséges dolog közel fél évszázaddal az események után egy már jogilag is lezárt ügyet (Fintát ugyanis a hazai nép- biróság már egyszer elitélte öt évre) bolygatni, de elvi okokból is: mert ha Fintával szemben alkalmazták ezt a módszert, holnap alkalmazhatják akárkinél és otthonról toborzott hamis tanukkal, hamisított papírokkal (lásd a Demjanjuk- , ügyet!) bárkit zaklathatnak a szabadvilágban is. Ilyen módszerekkel szemben * egyikünk sincs biztonságban; Úgy látszik, ezt kevesen érezték át közülünk, mert hallgatnak. Még annyit se tartanak szükségesnek kinyilvánítani, amennyit pld. a legutóbb e témáról meg- • jelent hazai cikkben, a Magyar Nemzet március 24-i vezércikkében Thurzó Tibor (már nem először) leir. Hadd idézzem cikkének néhány mondatát: "Fogadjuk el alapelvként: a bűnösöket meg kell büntetni. De éppen történelmi tapasztalataink intenek arra, hogy a bűnösségről hitelt érdemlően kell meggyőződni, s óvakodni attól, hogy az igazságot indulatok, a megtorlás szándéka, alantos célok és szenvedélyek szolgálatába állitsuk. ... Nem érdemes magával a Finta-üggyel foglalkoznunk most, lévén azonban példaértékű, megérdemel néhány szót. Finta több mint három év- ^ tizedig élt zavartalan, békességben Kanadában, s csak 1983-ban kezdődött meg körülötte a múltjával kapcsolatos szóbeszéd. ... Fintáról bebizonyosodott, hogy a szegedi gettó lakóinak bevagoni- rozását valóban ő irányította. Más kérdés, hogy eközben követett-e el bűnöket?" 15 Ezt az utolsó idézett mondatot érdemes újra elolvasni; mert az különválaszt- w ja a csendőri intézkedés, a kötelességtel jesités tényét az esetleges bűnöktől, a közben elkövetett túlkapásoktól, embertelenségektől. S ezzel egyértelműen leszögezi magát amellett, hogy a bevago- nirozás irányítása önmagában még nem , volt bűn, nem minősíthető semmiképp sem annak, mint ahogy sokan állitani szeretnék. Csak azért lehet valakit felelősségre vonni, ha eközben - a parancson, a kötelességén túlmenően - kegyetlenke- dett, ártatlan embereket gyötört kin- zott. A parancs puszta teljesítéséért * neírd És ez döntő különbség, alapvetően fontos elvi állásfoglalás, aminek külön hangsúlyt ad, hogy egy kommunista rendszer sajtójában jelent meg. Hisz’ az emigrációban már elégszer ismételtük; a magyar csendőrséget és a csendőröket nem
