Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-04-01 / 4. szám
1987. április Amerikai Magyar Értesítő 3.oldal ják juttatni Magyarországra a 300 éves jubileumi ünnepségekre. De volt ebben az arrogánshangu nyilatkozatban más is: az emigrációs munka lekicsinylése, erőfeszítéseinek leértékelése, azonkívül féltucatnyi sértés, kioktatás. Megtudtuk például e nyilatkozatból, hogy többszörös lelki válságban élünk és munkánk kiábránditóan eredménytelen. A nyilatkozat Íróinak véleménye szerint a csökönyös ellenzékiséggel semmire se megyünk s itt az ideje, hogy áttérjünk az "okos" ellenzékiségre. Miben áll az szerintük? Hát abban, hogy - idézem - "ne zárjuk ki az együttműködés lehetőségét azokkal, akik nem a mi meggyőződésünk vonalán mozognak" és nem szabad mereven elzárkóznunk az otthonról kapcsolatot keresőkkel szemben, még akkor sem, ha azok ismert és befolyásos közszereplők. Azaz: a rendszer vezető funkcionáriusai . A nyilatkozat politikai analfabéta vezetői azonban nem maradtak meg a javaslatoknál és az elméletnél, hanem a gyakorlati cselekvések mezejére léptek. Megcsináltatták a budavári emlékérmeket és azokat nem egy emigrációs rendezvényen mutatták be, vagy esetleg egy amerikai kiállításon, hogy publicitást adjanak a magyar múlt nagy eseményeinek, hanem hazavitték. Egyenesen a budavári emlékünnepségre, ahol örömmel fogadták őket, mint az emigráció azon "tárgyaló- képes" képviselőit, akik nem örökösen Ötvenhatot emlegetik, hanem a történelmi régmúlt dicsősége foglalkoztatja ő- ket és nem az oroszok kiűzését emlegetik, hanem a törökök hajdani megszállásáról beszélnek. De milyen egyértelműen; A világért sem említvén meg a terjedelmes nyilatkozatban, hogy a 300 é- ves évfordulóval csaknem egyidőben emlékezünk az ötvenhatos forradalom 30 év előtti diadalára, nehogy megsértsék a hazai hatalmasok érzékenységét és veszélyeztessék a vízumkérelem kedvező elintézését. Nem is volt abban semmi hiba: a vízumok időben megérkeztek és a "küldöttség" az érmekkel haza is utazott . A budavári emlékünnepségen főhelyen ültek az "érmesek" és nemcsak hírlapi publicitást kaptak hazai lapokban, hanem elismerő levelet is. (Az Értesítő 1986. novemberi számában bemutattuk olvasóinknak a levelet.) Nos, ezt tettük szóvá néhányan idekint az emigrációban, merthogy ez más, mint egy rokonlátogatás, vagy hévízi reumagyógykezeltetés. Ezalkalommal óhatatlanul hazai hivatalosokkal is kepcsolatba kellett lépniök az érmek Budapestre szállítóinak. Mert velem ne próbálják azt elhitetni, hogy a "magyar népnek", netán a "magyar nép képviselőinek" adták át azokat. Ők csakis a jelenlegi kommunista rendszer képviselőinek nyújthatták át kellő reveren- ciával az emigráció ajándékát (?),amint igazolja ezt a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos levélpapírján nekik címzett köszönő irat. En pedig - még sok más tisztességes, elveihez hü emigránssal együtt - tiltakozom azellen, hogy az emigráció nevében, melyhez én is tartozom, ajándékokat vigyenek egyesek a kommunistáknak. *■ Amikor ezt kifejtettem volt - és kifejtette még velem együtt más is - az éremszállitók, a "mozgalom" vezetői tajtékzó dühvei reagáltak a kritikai hangokra. (Zárójelben - az előzmények ismertetésére - hadd^idézzek pár sort a kaliforniai UJ VILÁG 1986. augusztus 8.-i számából. Szegedi László "Harminc vagy háromszáz" c. cikkéből: "Jól tudjuk Budapesten milyen szerepet szántak a háromszázéves évfordulónak ami kapóra jött: ennek megünneplése kell, hogy levezesse az emigráció felgyülemlett energiáit, hogy lehetőleg idő se maradjon a harmincéves évfordulóra való emlékezésre. Ha nem igy lenne, nevezett körlevél miért felejtkezik meg teljesen az 1956 óta eltelt három évtizedről? A szabadságharcunkra való emlékezésről. Három évtized - három évszázad. A kettőt nem lehet szétválasztani, mert eszmeileg is összetartoznak." Jó magam a következőket írtam a körlevélről a Katolikus Magyarok Vasárnapja 86. augusztus 24.-i számában: "Akiknek agyában ennek az éremakciónak ötlete megszületett, azoknak fogalmuk sincs a kommunista észjárásról.Nem veszik észre, milyen kapóra jött a rendszernek, hogy a magyarság történelmi szerepét nem az ötvenhatos forradalom tényével, hanem háromszáz év előtti e- semények felidézésével akarják egyes emigránsok tudatosítani.") Az érmesek - Bodó Sándor, az egyébként művészileg tökéletes munka alkotója és Hites Kristóf, az ötlet kiagyalója és a hazajuttatás megvalósítója - ó- riási levelezésbe kezdtek vélt igazuk védelmében, levelek tucatjait Íratták másokkal a maguk érdekében és perrel, megtorlással, miegyébbel fenyegetőztek. Mitöbb, Hites atya dörgedelmes cikket eresztett meg a közismerten hazadolgozó kanadai magyar lapban és ebben az írásban - csodák csodája! - már két évfordulóról beszél! Időközben észrevette u- gyanis, hogy 1956 évfordulója is tavaly ősszel volt és most úgy tesz, mintha erről megemlékezni a világ legtermészetesebb dolga lenne. Azt Írja ebben a cikkben többek közt H.K.: "Buda felszabadításának 300 éves és 56-os szabad
