Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-04-01 / 4. szám
HUNGARIAN MONTHLY P.O. Box 7416 Baltimore, MD 21227-0416 U.S.A. Telefon« (301) 242-5333 Szerkeszti« Soós József , Főmunkatárs« Stirling György Évi előfizetési dijs 13 US-dollár Nyugdíjból élőknek: 11 US-dollár Külföldre« 14 US-dollár A lapban megjelent Írások nem fe- jezik^ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét.Azokért minden esetben szerzőik felelősek. Kéziratokat, képeket nem érzünk meg és nem küldünk vissza.A szükséges javitás jogát fenntartjuk. 2.oldal Minek ezen óbégatni majd' félszázad múlva? Az oroszok kikergették a németeket s annak, hogy még ma is ottvannak, elsősorban az amerikaiak az okai. Miért tartanak akkora hadsereget Nyugat-Európában? Ilyeneket hallva, a felejtést, megbékélést hirdetőket figyelve nekem mindig a zsidók jutnak eszembe, akik a világon szétszórtan még ma is megemlékeznek az egyiptomi menekülés idejéről és többezeréves történelmük megpróbáltatásairól. S talán ez egyik titka annak, hogy ennyi évszázad után, más népek között élve is meg tudták őrizni identitásukat, hitüket és soha nem olvadnak be, soha nem asszimilálódnak igazán a befogadó országok társadalmába. Csak mi lennénk olyan feledékenyek, hogy negyvenvalahány kurta év után kitöröljük emlékezetünkből a szovjet megszállás első napjainak, heteinek, hónapjainak szörnyűségeit, a nők megerőszakolását, az ország kirablását, az ártatlanok elhurcolását, a népbirásá- gi pereket, az akasztásokat, a kitelepítéseket, Mindszenty József meghurcolá- sát, s később az ötvenhatos forradalom vérbefojtását, az ország második felper- zselését? Aki ezt meg tudja bocsátani az oroszoknak és az utasításaikat még ma is szolgaian végrehajtó kommunista cselédeinknek, aki mindezek után szóba tud állni a ma hatalomban pöffeszkedő ilyen-olyan funkcionáriusokkal, az csak megvetést érdemel. Esetleg szánalmat. * Milyen határozottan, milyen féreért- hetetlen egyenességgel foglalt állást ebben a kérdésben emigrációnk nagy Írója, Wass Albert: "Nemzetem múltját elrabolták, jelenét legyilkolták s jövendőjére most szögezik a koporsófödelet idegenből odasodródott 'proletárok'... Eltöprengünk azok szaván, akik idekint a feledést hirdetik népünk hóhérai felé, mondván: legyünk testvérek...Vannak, akik arra hivatkoznak, hogy Krisztus Urunk is megbocsátott... Azonban nincs bizonyítékunk arra, hogy a feltámadott Jézus valaha is szóba ereszkedett volna a gonoszok bármelyikével is...Az ember megbocsáthat lelkében, de összebarátkozni azokkal, kik apáink, anyáink, rokonaink kínzói voltak: árulás lenne a megkinzottakkal szemben... Azok tehát, akik itt Amerikában a megbékélést hirdetik ma az elvtársak felé, valójában azt kívánják tőlünk, hogy á- ruljuk el nemzetünket, múltúnkat és mindazokat a derék hazafiakat, akik nemzetünk védelmében harcolva bűnösöknek találtattak a hitványak által...Ezek a hamis békeapostolok azt kívánják tőlünk, hogy fogadjuk barátságunkba azokat, a- kik hazánkból kiűztek és dollárjaikkal tartsuk hivatalba azokat, akik nemzetünket keresztrefeszitették...Aki követni kívánja ezeket, megteheti. Legyen irgalmas leikéhez a könyörülő Isten..." Alig hiszem, hogy lehetett volna méltóbb, magyarabb gondolatokat találni erre az alkalomra. Április 4 tragédiájának felidézésére, mely gyászos nap évtizedekre, de lehet, hogy egy évszázadnál is hoszabb időre megpecsételte hazánk sorsát. És melyre emlékezni és emlékeztetni kötelessége mindannyiánknak, akik átéltük azokat a napokat, még sajognak bennünk a szörnyűségek fájdalmai. Mert megbocsátani lehet krisztusi lélekkel, de felejteni soha. A második világháború francia ellenálásának emlékművén olvasható kőbe vésve ez a mondat: "Megbocsátunk, de nem felejtünk". És ezt sugalmazza Wass Albert is, akinek fent idézett Írása NEM TUDOK FELEJTENI cim alatt jelent meg. Igen: nem lihegünk bosszúért, mert nem tartozunk ahhoz a néphez, melynek fiai még ma is hajszolják hajdani ellenségeiket, de gerinctelenek megalkuvók sem lehetünk, hogy úgy tegyünk, mintha mi sem történt volna és barátkozzunk, egy asztalhoz üljünk a nemzet meggy alázóival. A világ minden bírósága elfogadta azt a tételt, hogy az emberiség ellen elkövetett bűnök soha nem évülnek el. Csak éppen mi, magyar menekültek legyünk bűnösen elnézőek és feledjünk el mindent, ami történt? Erre Wass Alberttel csak egyetlen választ adhatunk: nem tudunk felejteni! * S most hadd tegyek egy kis kitérőt - ami ugyan nagyonis összefügg mindennel, amit eddig Írtam. Összefügg olyan értelemben, hogy április 4 megbocsátóinak és elfelejtőinek malmára hajtja a vizet s gondolatmenetével, logikájával ezeknek igazát támogatja. Az elmúlt év koraőszén furcsa körlevelet kaptak a szabadföldi magyar újságok szerkesztői. A Magyar Életért és Jövőért nevű mozgalom (?) két vezetője jelentette be, hogy Budavár visszavivása alkalmából művészi érmeket készíttettek s ezeket haza fog1987. április Amerikai Magyar Értesítő
