Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1987-03-01 / 3. szám

12.oldal

Amerikai Magyar Értesítő

1987. március

PUSKÁS-BALOGH ÉVA (Kanada):

Utinapló Budapestről

Már egy órája autózunk, mire a lakótelepre megérkezünk. Külváros a javából, még sok a kis kertes ház, melyek mint törpék veszik körül a lakótelepet. Alul sorokban üzletek, kávézó»ahonnét amerikai zene üvölt ki. Bekukkantok. Csomó fiatal táncol. Délután öt óra felé jár az idő. Minden gyereken az otthon elkeresztelt "farmer" nadrág. Koruk, úgy 12- 25 között van - állapítom meg, mikor a szemem már megszokta a laser ugráló, va- kitó szineit. Iskola után ez a lakótelep ifjúsági szórakozó helye. Sok szülő bosszankodik is miatta, a csemetéik iskolából egyenesen ide jönnek, tanulás helyett. Egyik mama épp most kevert le egy fülest kapálózó leányának, akit innét ráncigái ki.Sem a mama stílusa,sem a gyerek válasza nem birná el a nyomda- festéket. Mindkettőnek a cigaretta lóg a szájából.

Az én ismerőseim közben megérkeznek a parkolóhelyről és megvárnak felfedező utamról. Van lift - ezúttal - és azzal megyünk a nyolcadik emeletre. A lift mocskos, büdös, fala tele karcolva a legtrágárabb nyelvezettel, rajzokkal.

Két öt év körüli gyerek is van velünk, hozzájuk megyünk. De ezek a rajzok senkinek nem tűnnek fel. Hogy azt lekellene venni, újra festeni, vagy lemosni - e- szébe se jut senkinek. Pedig biztos van házmester. Léptünk kong a folyosón, minden beton. Egy egyszoba összkomfortos lakásba léptem. Csinos bútorok, szőnye- gezve minden. A kombinált szekrény keletnémet és cseh csőbutor a többi. Japán zenegép a sarokban. Most épp nem működik valamilye, mert egy gomb eltörött és ez a gomb nincs, de ha kimennek Bécsbe, onnét hozzák, mert ott van. Aha! Ez a lakás nagy eredmény ezeknek az embereknek. Elmesélik, hogyan, mikor kapták. Munkás emberek, a közeli gyárban dolgoznak.Kocsi nincs, mert lakás meg bútor volt a fontos. A férj mellékesen is keres, ebből öltözködnek. A gyerekek igen helyes holmikban vannak. Az asszonyka ruhatára sok külföldi holmiból áll, amit a rokonok, ismerősök hozznak ajándékba. A "tül" a- merikai dolgokat eladja a bizományiban, amivel meg a kollégák meg a lakótelep nem "neveti ki" , azokat megtartja. Két évenként mennek ki Bécsbe, pár napra.

A nagymama is itt lakik, az vigyáz a kicsinyekre, az főz-takarit. A két gyerek és a nagymama, a kis hálószobában alszanak, a szülők meg az egyik nyitható diványon, a nappaliban. Ebédlő nincs, a konyha olyan kis tea-konyha. Egy, legfeljebb két ember tudna lehörpinteni

egy kávét, a tűzhely mellett állva.így az asztal is a szobaközepén, székekkel, itt ül a család minden étkezésnél.A fürdőszoba viszont tágas és központi fűtés, melegviz szolgáltatás van. A balkonról körbe, a hasonló épületekre lehet látni. Ja, minden épületnek más szinü a balkon vasazata, igy ezzel lehet megkülönböztetni, ki melyikben lakik. Lent egy játszótér is van hintákkal, bokrokkal, fákkal. Napközben sok nagymama van itt, mert aki csak tehette, magához vette szüleit. Nekem fázik a lábam a nyitott orrú cipőben. Kapok egy meleg "mamuszt" és elmondják, hogy a szőnyeg a lakással jár, de ez a faltól-falig, egyenesen a betonra van rátéve. A felnőttek mind reumás kánokkal szenvednek, féltik a gyerekeket is. Most az a terv, hogy mire a gyerekek felnőnek, elköltöznek innét. Nem szeretnék, hogy az ő sorsuk is az legyen, hogy a tanulás helyett - menve a többi után - a lenti presszóban "bulizzanak". Mesélik, hogy ott hány fiatal, 13-1É éves leányka lett állapotos. Nem vigasz nekik, amikor azt fejtegetem, hogy sajnos ez nálunk Kanadában is megtörténik. A férfi fejtegetéseit mondja, hogy bár ő - gyári viszonylatban - jól áll, mégis ennél többet a- kar a gyerekeinek.- Gettó ez a javából Évike, mert itt mindenki munkás, itt a fiatalok egymással házasodnak és nem ismerik a külvilágot , még harminc kilométerrel odébb sem. "Álmodik a nyomc>r" ezekben a szürke kőrengetegekben. Én kiakarok innét törni, ezért éjjel-nappal dolgozom. Most fizetek azért, hogy nem tanultam, nem lettem senki, most látom, hogy milyen hiba volt. így kérges tenyérrel, de nem engedem, hogy a gyerekek itt nőj jenek fel emberré, mert a gyár lesz az életük. Segédmunkások lesznek itt, nincs a közelben senki, akire felnézhetnének, példát vehetnének.

A szomszédokban naponta veszekedés, verekedés. Nem barátkozunk senkivel, még a telefonért sem megyünk a szomszédba, inkább le az utcai fülkébe és reményeke- dünk, hogy a piszok kölykök nem rontották el. De hányszor léptem már bele a

....ba, mert ahhoz van eszük, hogy oda rondítsanak, vagy hányjanak.

Ilyen szomorú dolgokat beszél, de felesége beperdül a szobába süteményes tálcával és pezsgővel. Magyar pezsgő,Törley. Ez alkalmat ad arra, hogy elmondják: i- gen, sok gyár visszakapta régi nevét most, mivel a háború előtt világhírre tettek szert, a jó gyártmányokkal. Ez - és sok más jel - biztató arra nézve, hogy még tán ő is maszek lehet egyszer. De most az asszonykának kell műtétre a pénz.- Miért kell arra pénz, ha itthon az orvosi kezelés ingyenes mindenkinek?Nincs már OTI vagy hasonló?

Megokositanak. Van orvos, ingyenes ke-