Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-02-01 / 2. szám
1987. február Amerikai Magyar Értesítő 7.oldal két viselő szülők gyermekei nem tudnak magyarul! Ha tengerentúli sajtótermékeinket lapozzuk, angol nyelvtudás nélkül már nehéz megérteni őket. A magyar nyelv romlásáról ne is beszéljünk. Nem tartok Herderrel, hogy "nyelvében él a nemzet", hanem Illyés Gyulával, aki a tételt megfordította: "A nyelv él a nemzetben". Erről van szó! De Istennek hála, igen sokan vannak mind a hazában, mind az e- migrációban, bár társtalan, de cspdála- tos nyelvünkön hirdetik az Igét. És azon beszélnek a falusi emberek. Nem kommunista dialektusban. És ha fiataljaink már nem, vagy csak törve beszélnek magyarul, attól még igen jó és hü magyarok lehetnek. Itt van rá két kimagasló példánk: Rákóczi Ferenc és Széchenyi István. Min- ketten újból tanultak meg magyarul. A sors feledtette el velük gyermek és ifjú korukban az anyanyelvet. Es ha van nacionalizmus, az szélsőséges, hamis, imperialista és elnyomó. Gondoljunk csak a mai Romániára. A nagypolitikában két világ áll egymással szemben. Nem is két nagyhatalom, hanem két ideológia. A demokrácia, mely minden hibája és hiányossága ellenére a szabadság eszméjét hirdeti és a bolse- vizmus, melynek fundamentuma a szolgaság. Nem értik és nem is érthetik meg egymást. Összeegyeztethetetlenek! De mindkettő békét akar. Csak más okokból és más utakon. A demokrácia az emberi szabadság biztosítása végett az egész világon. A bolsevizmus meg azért, mert egy globális atomháború végpusztulását jelentené, nemcsak a Szovjetuniónak, hanem az ideológiájának is. Ezen felül s szüksége van a Nyugat főleg anyagi és szellemi támogatására és segítségére. De arra is, hogy változásokat hajthasson végre elmeszesedett és megmerevedett rendszerében. A kérdéssel cikkünk végén foglalkozunk a The Guardian-hoz eljuttatott orosz memorandummal, melyhez nem fér kétség, hogy vezető kommunista funkcionáriusok készítették, de nem hozhatták nyilvánosságra. A benne foglalt kívánságok és követelések azonosak az orosz "máskéntgondolkozókéival". Igen komoly figyelmet érdemel akkor is, ha állítólag Gorbacsov utasítására készítették el, ha mindjárt csak házihasználatra is. A iraemorandum rendkívül pontos adatokat tartalmaz és világos. Ha valaha megvalósulhat, akkor a Szovjetunió szociális és legalább viszonylag szabad állammá válik. Erről eddig még csak álmodozni sem lehetett. Természetesen nincsen kizárva, hogy ez csupán illúzió, de a realitások illúziókból születnek. Sajnos egyenlőre nem folyik, hanem egyhelyben topog a dialógus. Nem igen bizunk benne, mert a valóságban két monológról van benne szó, mindenki mondja a magáét és nem találkoznak össze. Ezt lehetetlenné teszi az ideológia, melynek a leninista Gorbacsov is még i- gen sokáig rabszolgája. Ha valódi reformokat akar, akkor hasznos lehet a dialógus és az általa erőltetett csúcstalálkozó Ronald Reagan elnökkel. Ami a demokráciát illeti, végre rá kell ébredni arra, hogy nem "exportáru" mint a kommunizmus. Nagy hiba volt a gyarmatok hirtelen "felszabaditása", ami máris oly sok vérbe és nyomorúságba került és kerül. Utat nyitva a Szovjetunió terjeszkedése számára. Lassú, talán nemzedékekre szoló folyamatra lett volna szükség. Mert a demokrácia valójában nem ideológia, hanem emberi magatartás kérdése, a maga Íratlan törvényeivel. Igazi demokrata, csak arisztokratikusan gondolkodó és élő ember lehet, aki tiszteletben tartja mind a múltat, mind embertársait, s nem tesz olyat, amit nem szeretne, ha vele tennének. Ez igen hosszú nevelés problémája. Diktatúrával és diktatúrában ez nem érhető el. Lehet tömegeket félrevezetni, van rá elég példánk. De az ember ember marad az embertelenségben is, sőt ott leginkább! És embernek maradni csak szabadságban lehet, amivel büntetlenül nem lehet visszaélni. Ezért helyeseljük, hogy Franciaországgal az é- len, Európa igyekszik végre a szabadelvű demokrácia elveivel nem éppen egyeztethető legkeményebb intézkedésekkel véget vetni a szabadsággal visszaélő véres garázdálkodásnak, a terrorizmusnak. A világ mozgásba jött és talán nem téves vágyálom, ha hinni merünk a jövendőben és legfőbb vágyunk megvalósulásában: a szabadságban! * A LONDONI THE GUARDIAN moszkvai tudósítója szerint magasrangu szovjet tisztviselők egy "lojális ellenzéki" manifesz- tumot készítettek politikai és gazdasági reformok számára. Egyúttal mozgalmat indítottak a "szocialista megújulás" számára. A tudósitó szerint a manifesztum nem leváltani, hanem csupán modernizálni akarja a kommunista rendszert. De szólás- és sajtószabadságról, valamint bizonyos fokú politikai pluralizmusról beszél, sőt a Szovjetunióban uralkodó nem éppen örvendetes állapotokról is. A tudósitó szerint a manifesztum annyira pontos honi és külföldi adatokat tár fel, melyekhez, csak beavatott emberek juthatnak, különben hozzáférhetetlenek. így a manifesztum megirása csak felső engedéllyel volt lehetséges. A memorandumot kéziratban terjesztették, mert az "asztalfiókba került" és nem engedélyezték nyilvánosságra hozatalát. A szerzők ezért át játszották a tudósitó kezére, hogy a nyugati sajtón keresztül kerülhessen a Szov
