Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1987-02-01 / 2. szám

1987. február Amerikai Magyar Értesítő 7.oldal két viselő szülők gyermekei nem tudnak magyarul! Ha tengerentúli sajtóterméke­inket lapozzuk, angol nyelvtudás nélkül már nehéz megérteni őket. A magyar nyelv romlásáról ne is beszéljünk. Nem tartok Herderrel, hogy "nyelvében él a nemzet", hanem Illyés Gyulával, aki a tételt meg­fordította: "A nyelv él a nemzetben". Erről van szó! De Istennek hála, igen sokan vannak mind a hazában, mind az e- migrációban, bár társtalan, de cspdála- tos nyelvünkön hirdetik az Igét. És azon beszélnek a falusi emberek. Nem kommunis­ta dialektusban. És ha fiataljaink már nem, vagy csak törve beszélnek magyarul, attól még igen jó és hü magyarok lehet­nek. Itt van rá két kimagasló példánk: Rákóczi Ferenc és Széchenyi István. Min- ketten újból tanultak meg magyarul. A sors feledtette el velük gyermek és ifjú korukban az anyanyelvet. Es ha van na­cionalizmus, az szélsőséges, hamis, im­perialista és elnyomó. Gondoljunk csak a mai Romániára. A nagypolitikában két világ áll egy­mással szemben. Nem is két nagyhatalom, hanem két ideológia. A demokrácia, mely minden hibája és hiányossága ellenére a szabadság eszméjét hirdeti és a bolse- vizmus, melynek fundamentuma a szolga­ság. Nem értik és nem is érthetik meg egymást. Összeegyeztethetetlenek! De mindkettő békét akar. Csak más okokból és más utakon. A demokrácia az emberi szabadság biztosítása végett az egész világon. A bolsevizmus meg azért, mert egy globális atomháború végpusztulását jelentené, nemcsak a Szovjetuniónak, ha­nem az ideológiájának is. Ezen felül s szüksége van a Nyugat főleg anyagi és szellemi támogatására és segítségére. De arra is, hogy változásokat hajthas­son végre elmeszesedett és megmerevedett rendszerében. A kérdéssel cikkünk végén foglalkozunk a The Guardian-hoz eljuttatott orosz memorandummal, mely­hez nem fér kétség, hogy vezető kommu­nista funkcionáriusok készítették, de nem hozhatták nyilvánosságra. A benne foglalt kívánságok és követelések azo­nosak az orosz "máskéntgondolkozókéival". Igen komoly figyelmet érdemel akkor is, ha állítólag Gorbacsov utasítására ké­szítették el, ha mindjárt csak házihasz­nálatra is. A iraemorandum rendkívül pon­tos adatokat tartalmaz és világos. Ha valaha megvalósulhat, akkor a Szovjet­unió szociális és legalább viszonylag szabad állammá válik. Erről eddig még csak álmodozni sem lehetett. Természe­tesen nincsen kizárva, hogy ez csupán illúzió, de a realitások illúziókból születnek. Sajnos egyenlőre nem folyik, hanem egyhelyben topog a dialógus. Nem igen bizunk benne, mert a valóságban két monológról van benne szó, mindenki mond­ja a magáét és nem találkoznak össze. Ezt lehetetlenné teszi az ideológia, melynek a leninista Gorbacsov is még i- gen sokáig rabszolgája. Ha valódi refor­mokat akar, akkor hasznos lehet a dialó­gus és az általa erőltetett csúcstalál­kozó Ronald Reagan elnökkel. Ami a demokráciát illeti, végre rá kell ébredni arra, hogy nem "exportáru" mint a kommunizmus. Nagy hiba volt a gyarmatok hirtelen "felszabaditása", ami máris oly sok vérbe és nyomorúságba ke­rült és kerül. Utat nyitva a Szovjetunió terjeszkedése számára. Lassú, talán nem­zedékekre szoló folyamatra lett volna szükség. Mert a demokrácia valójában nem ideológia, hanem emberi magatartás kér­dése, a maga Íratlan törvényeivel. Igazi demokrata, csak arisztokratikusan gon­dolkodó és élő ember lehet, aki tiszte­letben tartja mind a múltat, mind ember­társait, s nem tesz olyat, amit nem sze­retne, ha vele tennének. Ez igen hosszú nevelés problémája. Diktatúrával és dik­tatúrában ez nem érhető el. Lehet töme­geket félrevezetni, van rá elég példánk. De az ember ember marad az embertelenség­ben is, sőt ott leginkább! És embernek maradni csak szabadságban lehet, amivel büntetlenül nem lehet visszaélni. Ezért helyeseljük, hogy Franciaországgal az é- len, Európa igyekszik végre a szabadelvű demokrácia elveivel nem éppen egyeztet­hető legkeményebb intézkedésekkel véget vetni a szabadsággal visszaélő véres ga­rázdálkodásnak, a terrorizmusnak. A világ mozgásba jött és talán nem téves vágyálom, ha hinni merünk a jöven­dőben és legfőbb vágyunk megvalósulásá­ban: a szabadságban! * A LONDONI THE GUARDIAN moszkvai tudó­sítója szerint magasrangu szovjet tiszt­viselők egy "lojális ellenzéki" manifesz- tumot készítettek politikai és gazdasági reformok számára. Egyúttal mozgalmat in­dítottak a "szocialista megújulás" szá­mára. A tudósitó szerint a manifesztum nem leváltani, hanem csupán modernizálni akarja a kommunista rendszert. De szólás- és sajtószabadságról, valamint bizonyos fokú politikai pluralizmusról beszél, sőt a Szovjetunióban uralkodó nem éppen örvendetes állapotokról is. A tudósitó szerint a manifesztum annyira pontos ho­ni és külföldi adatokat tár fel, melyek­hez, csak beavatott emberek juthatnak, különben hozzáférhetetlenek. így a mani­fesztum megirása csak felső engedéllyel volt lehetséges. A memorandumot kézirat­ban terjesztették, mert az "asztalfiókba került" és nem engedélyezték nyilvános­ságra hozatalát. A szerzők ezért át ját­szották a tudósitó kezére, hogy a nyuga­ti sajtón keresztül kerülhessen a Szov­

Next

/
Thumbnails
Contents