Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1987-02-01 / 2. szám

8. oldal Amerikai Magyar Értesítő 1987. február jetunió polgárai tudomására. A tudósí­tást röviden a Neue Zürcher Zeitung is átvette, de néhány nappal később Moszkva cáfolta hitelességét. Ez természetes volt, mert Gorbacsov nem lehet még abban a helyzetben, hogy ilyen mélyenszántó reformokat megvalósíthasson. Azóta csend borult mindenre. Nyitva maradt azonban a nagyobbik kérdés: szándékában állnak-e Gorbacsovnak ilyen nagy fordulatot jelen­tő reformok, vagy nem? Gorbacsov tudva­lévőén Andropov neveltje és leninista. Kétségkívül már eddig sikerült kikapcsol­nia Brezsnyev és Hruscsov garnitúráját s ezzel■politikáját. Most csak arra volna szükség, hogy végrehajtsa valóban a de- sztalinizációt és megvalósítsa Lenin ama meghirdetett elveit és tanait, melyek segítségével létre tudta hozni a szoci­alista tanácsköztársaságok unióját, hogy aztán Marx tanait meghamisítva utat nyis­son a bolsevik diktatúra számára. A "csak arra van szükség" megjegyzésünk kétségkívül túlzás. Mert amennyiben be­következnék, ez volna a legnehezebb és szinte elképzelhetetlen szakasza Gorba­csov reformtörekvéseinek. De a jelentés minden esetre érdekes. Hadak Utján PLakÁS-BALOGH ÉVA (Kanada): Utinapló Budapestről Csúnya hűvös napok, szürke ég és han­gulat uralkodott az egész városban. Késik a tavasz, mondogattták, és a téli borzal­makat mesélték. De mi lehet az igazi oka, nem csak az idő meg a tél, ahogy a város beborult lelkületét érzem. Lássuk csak, kértem a reggeli újságokat, mindjárt a helyzetről tájékozódom. Véleményem, hogy egy hely újságjának az apróhirdetés-tova- tában bele van irva élete, igy hát a pes­ti hirdetéseknél kezdtem. Társat keresők, lakást keresők, állást keresők. A társke­resőknél: aha, sok a boldogtalan. Több nő keres uj partnert, mint férfi. Sok a vá­lás. De az emberek szeretni akarnak. A lakáshirdetés után: tavaly óta sok jót nem látok, legfeljebb, hogy most is gond a lakás. Az emberek lakni akarnak, de nincs pénzük, mintha az árak is fel­jebb mentek volna. A lakáskérdés még min­dig gond. Az álláskeresés egészen azt mutatja, hogy az emberek dolgozni akar­nak, tehát van munka és lehetőség. És ha mindent ilyen szépen elgondoltam, mégis miért volt az az érzésem, hogy itt nem elegendő az újságból megokosodni, itt érdeklődni kell, kiszimatolni, miért ér­zem ezt a furcsa nyomott hangulatot. Gondolatom elkalandozott a hazánban élő rokonságra, ismerősökre, kit is si­essek meglátogatni? Mindjárt körbetele­fonálok. Hoppsz; Jóformán senkinek sincs telefonja az enyéimnek. Nem is lesz egy darabig, amint hallom, mert tavaly öreg szülőknek még dollárért sem sikerült ezt a luxust megvenni. Istenem, csak nehogy bajuk legyen, hogy hivnak mentőt, vagy orvost - még a verejték is kiver, ha er­re gondolok. Sétáltam Budán, szitáló esőben. Má­tyás templom, Úri utca, Országház utca és környéke. Rengeteg az állvány.Tavaly óta elkészült pár épület, pasztellszínek­kel valóban gyönyörű ez a városrész. A templomnál még üres a parkolóhely, a tu­risták csak nyáron tülekszenek itt, és füstölik be az újonnan festett történel­mi épületeket. A Hálászbástyáról most se lehet a pesti oldalt látni a "smog"-tói. A benzingőztől nehéz a levegő. Egy év múlva itt minden újra kormosán fog kinéz­ni, ha a sok kétütemű kocsi, meg diesel­buszok nem lesznek kitiltva. Kóborlók az egyik utcában, szerelmese vagyok a környéknek, gyerkőc koromban is sokat járkáltam itt, az öreg Budán. "Tem­pós" építkezés folyik, a járda felbontva, és itt dolgozik a "Brigád". Meresztem szemem, hátha nem jól láttam. Egy katona. Egy taliga. Na és egy lapát. A lapáton a katona támaszkodik. Belenéztem a taligá­ba, félig töltve sárga homokkal. Több em­ber nincs a környéken, pedig újra körül­néztem. A katona fején nincs védősisak, féltem, ha a kőrengetegből a mellette lé­vő díványról ráesik valami, akkor hogy lesz az ut befejezve? Rápillantottam az arcára, fiatal gyerek csupán, húszon pár­éves lehet.. Kiskatona. Lapáton támasz­kodva, gondolkodik, távol a szeme. Fölöt­te, az l660-as években épült műemléken a fekete zászló lobogott. Huzta-cibálta, majdhogy kitépte a szél. Mily okos, de gyenge szél volt. Hol a katonára, hol a fekete lobogóra révedt tekintetem. A ka­tona észrevett engem, majd követte tekin­tetem, ő is felnézett a feketélő zászló­ra. Ez a kiskatona elmondott mindent sze­mével, valahogy igy: "Kezitcsókolom, mi­nek itt ez a fekete zászló, itt Budán, ha Moszkvában meghal valaki?" Szó nélkül mentem tovább. Csak bólin­tottunk egymásnak. Itt kezdtem megérteni miért éreztem az első percben az elbo­rult hangulatot. Úgy látszik, nemcsak egy katona szeme-lelke kérdez már. A Rádió Kanada közlése szerint a ka­nadai orosz konzulátuson tűz ütött ki. A felvonuló tűzoltókat nem engedték be. Maguk próbálták vizzel, hóval eloltani. Csak amikor már több helység, több eme­leten átégett engedtékbe a tűzoltókat. Először az ablakokon kerüsztül próbál­koztak, de ahogy beverték az üvegeket, meglepetve látták, hogy az ablakok be­vannak falazva.

Next

/
Thumbnails
Contents