Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-02-01 / 2. szám
6.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1987. február Nehéz sorskérdések Sorskérdések az általában a meg nem oldottak és nehezen megoldhatók. Akármerre pillantunk is, mindenütt bővelkedünk bennük. Mind az öt földrészen, minden nemzet, állam és nép. Hosszadalmas lenne felsorolni a kríziseket, konfliktusokat, forradalmakat és véres összetűzéseket. Ami megdöbbentő az, hogy kevés kivétellel valamennyi érthetetlen és értelmetlen. Hogyan lehetséges ez? Melyek az okok? Mert azok sem érthetőek, hiszen mind megoldhatóak volnának. A baj ott van, hogy az emberek, a népek és hatalmak nem tudnak átlépni saját árnyékukon. Igaz ez nem egyszerű feladat. Az árnyékok sötétek, súlyosak, vészteljesek, mint a viharfelhők. Az okok az ideológiák,a görcsös, ragaszkodás a status quo-hoz, az elfogultságok, balitéletek, tudatlanság, a belőlük fakadó kényszerek. Mindezeket lekellene rázni magunkról. Valljuk meg nyiltan, nekünk magyaroknak is. Nehéz feladat! De feladat, amit végre kell hajtani, ha elakarjuk kerülni a katasztrófát, ami mind közvetlenebbül fenyeget . A bajok gyökereit tapogatva, azok mélyen nyúlnak a történelembe. A távoliba és a közelibe egyaránt. A gyökerek erősek és szivósak. És senki nem szeret a maga portája előtt sepregetni. Pedig e- nélkül nem lehet semmit sem tenni. Századunkban óriási változások mentek végbe. Főleg technikai és technológiai téren. Megvalósultak Verne utópiái' De szellemben, politikában lemaradtunk. Ma is sok vonatkozásban a 19. század kategóriáiban gondolkozunk, ragaszkodunk a már rég i- dőszerütlen elvekhez, életformákhoz, rendszerekhez. Nem vagy csak kényszerűen és szőrmentén vesszük tudomásul, hogy tömegtársadalomban, az atomkorszak kellős közepében élünk. Ezzel megváltoztak a politikai struktúrák, a társadalmiakkal, gazdaságiakkal, politikaiakkal együtt. A történelem kerekét nem lehet visszafelé forgatni. De meglehetne valósitani azt, amit a forradalmakkal szemben Széchenyi István hangoztatott: a "fontolva haladást". De aki ezt ma megkisérli, az "konzervativ", a szó lekicsinylő értelmében. Valamennyi, a hamis ideológia is "haladó". "Izmusokat" termel tele dogmákkal, doktrínákkal, melyek meggátolják a valódi haladást. Politikai téren nagytérben,nagyhatalmakban gondolkozunk. Nem vesszük tudomásul, hogy azoknak élő és éltető egységei a régiók, melyekben emberek, népek, népcsoportok élnek. Különleges és individuális funkciókkal, a nagy régiók számára. Ezek élő egységek. Mint ahogy minden emberi közösség fundamentuma a család. Az "ép család" már ritkaságszámba megy. Zömmel már csak szűk lakások vannak, otthonok alig. És mi a legnagyobb baj, az hogy nem értjük meg egymást. A családokban sem. A népekről nem is beszélek. Az otthont és a belőle teremtődő hazát, a történelem szemétdombjára dobták. Aki hazafi próbál lenni, arra rácsapják a "nacionalizmus" bélyegét. Istennek "méltatlan, de hivatalos szolgái" főleg a fiatal papok mindinkább nem hitüket és annak törvényeit, hanem a különböző ideológiákat szolgálják. Az emberek érzik, hogy baj fenyeget, de a- helyett, hogy feltörnék az ingük ujját, ha anyagilag tehetik, a hanyatló régi Római Birodalom jelszavát követik: "Car- pe diem" - használd a napot! Nyugat-Német országban a szakmunkások ötven márkás órabérért dolgoznak. Van miből pazarolni. Telik autóra, a háztartás elektrifikálá- sára, hogy minden gombnyomásra menjen. Telik nyaralásra a Cote d’Azur-ön, ahová néhány nemzedékkel ezelőtt csak orosz nagyhercegek és más milliomosok jártak. Nem irigyeljük el tőlük, de bizonyos, hogy ez nem egészséges állapot. Mert ki sokat markol, keveset fog! De nézzük csak a nagy problémákat, élükön az atomot. Csernobil felnyitotta az emberek szemét, de csak félig. Már nemcsak az atomrakétáktól félnek, hanem a reaktoroktól is, melyek energiát termelnek. Tehát jön a harsogó követelés: Azonnal el az atomtól! Ugyanezek követelik a "környezetvédelmet". De mert Nyugat-Német országban a szél, a nap és a viz, az (energiaszükségletnek csak hét százalékát képes szolgáltatni, tehát vissza a szénhez, mely a szükséges mértékben elpusztítják az erdőket, akárcsak a gépkocsik gázai? De aki csak teheti autón jár a sarokra a cigarettáért is. Pedig autózni ma már nem passzió, hanem zömmel kínszenvedés. Azzal nem számolnak, hogy ha leállítják az atomreaktorokat, a dolgozók százezrei vesztik el munkahelyüket. A nagy gyárak már nem futószalaggal dolgoznak, hanem computerekkel, csodálatos robotgépekkel. Ezekhez hiányoznak a szakemberek, de a munkanélküliség katasztrofális méreteket öltött. A nyitott munkahelyekhez pedig alig akad képzett munkás. De ez csupán gazdasági és társadalmi kérdés. Vannak ennél súlyosabbak és nehezen megoldhatóbbak is. így például a nacionalizmus problémája. Nagy baj van ott, ahol az emberekből kivész, vagy kiirtó- dik a nemzeti érzés, a nemzettudat. Ez minket fenyeget a legerősebben, a kommunista, internacionalista hazában, fokozottan az utódállamokban élő nemzetünk egyharmadában, és valljuk meg nyiltan, az emigrációban.. Történelmi neve-
