Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1987-02-01 / 2. szám

6.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1987. február Nehéz sorskérdések Sorskérdések az általában a meg nem oldottak és nehezen megoldhatók. Akár­merre pillantunk is, mindenütt bővelke­dünk bennük. Mind az öt földrészen, min­den nemzet, állam és nép. Hosszadalmas lenne felsorolni a kríziseket, konflik­tusokat, forradalmakat és véres összetű­zéseket. Ami megdöbbentő az, hogy kevés kivétellel valamennyi érthetetlen és ér­telmetlen. Hogyan lehetséges ez? Melyek az okok? Mert azok sem érthetőek, hi­szen mind megoldhatóak volnának. A baj ott van, hogy az emberek, a népek és ha­talmak nem tudnak átlépni saját árnyéku­kon. Igaz ez nem egyszerű feladat. Az árnyékok sötétek, súlyosak, vészteljesek, mint a viharfelhők. Az okok az ideológi­ák,a görcsös, ragaszkodás a status quo-hoz, az elfogultságok, balitéletek, tudatlan­ság, a belőlük fakadó kényszerek. Mind­ezeket lekellene rázni magunkról. Vall­juk meg nyiltan, nekünk magyaroknak is. Nehéz feladat! De feladat, amit végre kell hajtani, ha elakarjuk kerülni a ka­tasztrófát, ami mind közvetlenebbül fe­nyeget . A bajok gyökereit tapogatva, azok mé­lyen nyúlnak a történelembe. A távoliba és a közelibe egyaránt. A gyökerek erő­sek és szivósak. És senki nem szeret a maga portája előtt sepregetni. Pedig e- nélkül nem lehet semmit sem tenni. Szá­zadunkban óriási változások mentek végbe. Főleg technikai és technológiai téren. Megvalósultak Verne utópiái' De szellem­ben, politikában lemaradtunk. Ma is sok vonatkozásban a 19. század kategóriáiban gondolkozunk, ragaszkodunk a már rég i- dőszerütlen elvekhez, életformákhoz, rendszerekhez. Nem vagy csak kényszerűen és szőrmentén vesszük tudomásul, hogy tö­megtársadalomban, az atomkorszak kellős közepében élünk. Ezzel megváltoztak a politikai struk­túrák, a társadalmiakkal, gazdaságiakkal, politikaiakkal együtt. A történelem kere­két nem lehet visszafelé forgatni. De meglehetne valósitani azt, amit a forra­dalmakkal szemben Széchenyi István han­goztatott: a "fontolva haladást". De aki ezt ma megkisérli, az "konzervativ", a szó lekicsinylő értelmében. Valamennyi, a hamis ideológia is "haladó". "Izmuso­kat" termel tele dogmákkal, doktrínák­kal, melyek meggátolják a valódi hala­dást. Politikai téren nagytérben,nagyha­talmakban gondolkozunk. Nem vesszük tudo­másul, hogy azoknak élő és éltető egysé­gei a régiók, melyekben emberek, népek, népcsoportok élnek. Különleges és indi­viduális funkciókkal, a nagy régiók szá­mára. Ezek élő egységek. Mint ahogy min­den emberi közösség fundamentuma a csa­lád. Az "ép család" már ritkaságszámba megy. Zömmel már csak szűk lakások van­nak, otthonok alig. És mi a legnagyobb baj, az hogy nem értjük meg egymást. A családokban sem. A népekről nem is be­szélek. Az otthont és a belőle teremtő­dő hazát, a történelem szemétdombjára dobták. Aki hazafi próbál lenni, arra rácsapják a "nacionalizmus" bélyegét. Istennek "méltatlan, de hivatalos szol­gái" főleg a fiatal papok mindinkább nem hitüket és annak törvényeit, hanem a különböző ideológiákat szolgálják. Az emberek érzik, hogy baj fenyeget, de a- helyett, hogy feltörnék az ingük ujját, ha anyagilag tehetik, a hanyatló régi Római Birodalom jelszavát követik: "Car- pe diem" - használd a napot! Nyugat-Né­met országban a szakmunkások ötven márkás órabérért dolgoznak. Van miből pazarolni. Telik autóra, a háztartás elektrifikálá- sára, hogy minden gombnyomásra menjen. Telik nyaralásra a Cote d’Azur-ön, ahová néhány nemzedékkel ezelőtt csak orosz nagyhercegek és más milliomosok jártak. Nem irigyeljük el tőlük, de bizonyos, hogy ez nem egészséges állapot. Mert ki sokat markol, keveset fog! De nézzük csak a nagy problémákat, élükön az atomot. Csernobil felnyitotta az emberek szemét, de csak félig. Már nemcsak az atomrakétáktól félnek, hanem a reaktoroktól is, melyek energiát ter­melnek. Tehát jön a harsogó követelés: Azonnal el az atomtól! Ugyanezek követe­lik a "környezetvédelmet". De mert Nyu­gat-Német országban a szél, a nap és a viz, az (energiaszükségletnek csak hét százalékát képes szolgáltatni, tehát vissza a szénhez, mely a szükséges mér­tékben elpusztítják az erdőket, akárcsak a gépkocsik gázai? De aki csak teheti autón jár a sarokra a cigarettáért is. Pedig autózni ma már nem passzió, hanem zömmel kínszenvedés. Azzal nem számolnak, hogy ha leállítják az atomreaktorokat, a dolgozók százezrei vesztik el munkahelyü­ket. A nagy gyárak már nem futószalaggal dolgoznak, hanem computerekkel, csodála­tos robotgépekkel. Ezekhez hiányoznak a szakemberek, de a munkanélküliség katasz­trofális méreteket öltött. A nyitott mun­kahelyekhez pedig alig akad képzett mun­kás. De ez csupán gazdasági és társadal­mi kérdés. Vannak ennél súlyosabbak és nehezen megoldhatóbbak is. így például a nacio­nalizmus problémája. Nagy baj van ott, ahol az emberekből kivész, vagy kiirtó- dik a nemzeti érzés, a nemzettudat. Ez minket fenyeget a legerősebben, a kom­munista, internacionalista hazában, fo­kozottan az utódállamokban élő nemze­tünk egyharmadában, és valljuk meg nyil­tan, az emigrációban.. Történelmi neve-

Next

/
Thumbnails
Contents