Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-12-01 / 12. szám
HUNGARIAN MONTHLY P.O. Box 7416 Baltimore, MD 21227-0416 U.S.A. / 2. oldal Amerikai Magyar Értesítő' 1987. december Telefon: (301) 242-5333 ^Szerkeszti: Soós József , Főmunkatárs: Stirling György Évi előfizetési dij: 13 US-dollár Nyugdíjból élőknek: 11 US-dollár Külföldre: 14 US-dollár A lapban megjelent Írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét .Azokért minden esetben szerzőik felelősek. Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.A szükséges javítás jogát fenntartjuk. sors. Sokkal jobban szomjazza a szeretedet, akihez mostoha az élet és ha valakitől kaphat egy szemernyit, végtelenül hálás érte. Mindjárt könnyebb lesz számára elviselni a keresztjét és bizakodó szivvel néz a jövőbe. Akinek nincsenek gondjai, annak számára is lelki szükséglet a szeretet, de ha megkapja, úgy fogadja, mint az élet többi megszokott ajándékát. Aki nyomorúságban van, megbecsüli a szeretetnek még a morzsáját is. A karácsony a szeretet ünnepe. Ilyenkor együtt kivánunk lenni mindazokkal, akiket szeretünk, hogy ajándékkal, jókívánságokkal, pár kedves szóval mutathassuk ki, mit érzünk irántuk.És óh de fájdalmas ilyenkor egyedül lenni! Sokszorta fájdalmasabb, mint az év bármelyik napján. Aki nem próbálta, kérje a Gondviselést, óvja meg ettől a szomorú élménytől. Megfagy a lélek, kihűl a szív, ha nincs kihez szólni ezen az estén, ha fojtogat a magány. Behunyod a szemed, és csillogó karácsonyfát látsz, melynek zöld ágai szelid gyertyafényben fürdenek, alatta szines csomagok, körötte mosolygó arcok. Valahol halkan szól a Mennyből az angyal és te az orrodban érzed a fenyő és az é- gő gyertya összevegyült édes illatát. Ébren álmodsz és látod a fa alatt a gyermekkori Bethlehemet is, a gyermek Jézussal. . . Kinyitod a szemed és mindez semmivé válik...Üresség körülötted, dróton lógó halvány villanykörte. A sarokban fatákolmány, amolyan priccsféle. Eltűnt az előbbi ragyogás, a melegség. Hideg van. Hol vagyok? Uram Isten hol vagyok?... Emberek, ma karácsony este van, vár a család, vár a földiszitett karácsonyfa, egyik ágán ott lóg a picinyke ezüstcsen- gettyü: amig gyerek voltam, annak a hangja adta tudtul, hogy megjött a Jézuska... Mi ez? Rossz álom? Az idegeim játszanak velem, vagy valami gonosz szellem üz gálád tréfát? Megcsípem a karom: ébren va- gyok-e? Fáj. Tehát ez a valóság. Az lehetetlen; Kerem, könyörgöm, mikor tűnik el végre ez a kopár díszlet? Hiszen az lehetetlen, az elképzelhetetlen, hogy karácsony estét itt kell töltenem! Kereken negyven év választ el ettől a víziótól. De még most se szívesen emlékezem rá. Pedig már oly sokszor meg akartam írni, de aztán mindig elborzadtam a visszaemlékezéstől. Inkább ne! Majd később, amikor már elhalványultak az emlékek. Húsz év múlva, harminc év múlva. S most itt a negyven év! Kérdés, megérem-e az ötvenedik évfordulót? Lehet, hogy nem, lehet, hogy igen. De amig még emlékezni és tollat fogni tudok, ezt ki kell Írni magamból. Hogy egyszer s mindenkorra elfelejtsem. Talán igy sikerül úrrá lenni az emlék fölött és az soha többé nem jön elő. Mert azt a negyven év előtti karácsonyt nem kívánom a rosszakaróimnak se. Nem kívánom senkinek sem, hogy átéljen akár csak hasonlót is. »UvV 1947. késő őszére száll vissza botladozó emlékezetem. Mert sokminden kiesett azóta a rostán, de ez, ennek az ősznek és ennek a karácsonynak részletei soha nem mosódnak el. Karácsony előtt^kerek két hónappal tartóztatott le az Államvédelmi Hatóság. Az Andrássy ut 6o. Csen- gery-utcai frontja alatt, két emelet mélységben húzódó pincesor egyik magánzárkájába kerültem. Szándékosan szürki- tem el a részleteket: elmondhatnám most, milyen érzés volt, amikor először csapódott be mögöttem a nehéz vasajtó, milyen fogadtatásban részesültem az ÁVH verőlegényei részéről, milyen megpróbáltatást jelentett hat hétig élni egy szál ruhában, napi egy tányér hig bablevesen és aludni a puszta fapriccsen pokróc nélkül a jéghideg huzatos pincében, milyenek voltak az éjszakai kihallgatások és minden, ami ezzel a negyvenegy nappal együtt járt. Leírhatnám most mindezt drámai szavakkal, de minek? Leírtak már előttem soktucatnyian hasonlókat és minek sajnáltassam magam én is? Amiről most Írni akarok, az a Karácsony, semmi más. A kihallgatások és jegyzőkönyv-felvételek hosszú sora után végre a negyvenkettedik napon szólítottak és miután megbilincseltek, dzsippel átvittek a Markó utcai ügyészségi fogházba. Megváltásnak tűnt, amikor beléptem a komor é- pület kapuján és emberi arcokat láttam magam körül. A felvételi procedura után egy első emeleti közös zárka ajtaját nyitotta ki a smasszer: az alig ötször- ötös helyiségben legalább húszán szorongtak a falhoz felrakott szalmazsákok tetején: a helyiségben sürü pára terjengett és nehéz szag csapódott az orromba. Úristen; Ez lesz az uj otthonom és ebben a dögletes levegőben kell ezentúl élnem?
