Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1987-11-01 / 11. szám

198?. november Amerikai Magyar Értesítő' csolatot létesítenie, ha nem bánna ilyen kegyességgel Izraellel s nem lenne fejős tehene. Effélét hirdetni antiszemitizmus - kiáltják. És a hangot adni akaróknak torkukra teszik a kezüket. Az elhallgat­tat ottak pedig hamarosan tapasztalják, hogy véleményük hangoztatásának nagy ára lehet. Tehát: pofa be! Dehát mit is te­hetnének, amikor Izraelnek oly hatalmas pártfogói vannak, mint pl. Shultz külügy­miniszter, számtalan szenátor,* képviselő és maga Reagan, az elnök. Róla Gibson azt állitja, hogy az elnökök közül ő Iz­rael legerősebb pártfogója. Ezért nem meglepő, hogy amikor a két ország évenként kétszer összejön Izrael által kért segély "megtárgyalására", Iz­raelnek minden kivánsága teljesül. Mert mint Gibson állitja, nem tárgyalásról van ilyenkor igazán szó, hanem inkább "számla" benyújtásról. Ceruzájukkal ugyan közben játszadozhatnak, de a vég­eredmény Izrael számára a teljes siker. "Elvégre az USA-nak kötelessége Izrael anyagi létét biztosítani!" /Miért?/ Nagyon érdekes, hogy mindezek ellené­re sincs Amerika és Izrael között "szö­vetség". Államszövetség! - hangsúlyozza Gibson. Noha a legtöbb amerikai - és vi­lágpolgár - azt hiszi, hogy van; Mégpe­dig a legnagyobb és legszorosabb. Azért nincs, fejtegeti Gibson, mert a szövet­ség mindkét félnek nemcsak jogokat biz­tosit, hanem kötelezettségeket is varr a nyakába! Márpedig Izrael csak szabad vizeken szeret hajózni. Maga részéről nem kedveli a megkötöttséget. Dolgába ne szóljon senki! Ezért Amerikával is csak szoros barátságot akar, de nem a szövet­ség kényszerzubbonyát. Ezt nem is akar­ta soha! Ám a rosszmájuak azt mondják: van meg nem kötött szövetség is. S ez olykor már nem is kényszerzubbony, hanem bilincs.S ezt a bilincset legtöbbször csak az egyik fél viseli. Talán igy van esetünkben is. Miért húzná magára Izrael az államszövet­ség kényszerzubbonyát, amikor enélkül is meg kap mindent, ugyanakkor tőle nem kö­vetelhető semmi! így történhetett meg csak, hogy Ígérete és amerikai érdekei ellenére cselekedhetett és cselekedhet. Járhatja a maga útját, de Amerika nem térhet le Izrael jól kicövekelt ösvényé­ről. Az miatt meg ne az ő feje fájjon,ha olyan cselekedeteit is, amelyet Amerika nem akar, mégis számlájára is Írják. El­végre: egy test a két állam! Vagy nem? Ha pedig ez áll, mi különös van ab­ban, ha valaki annyi tejet fej ki tehe­néből, amennyit csak bir, ha a tehén ön­ként leadja s eszeágában sincs a fejés ellen tiltakozni? 10.oldal FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! LAJOSSY SÁNDOR (London) Ifjú barátom, aki ír! Ez az ifjú barátom még sokra viheti. Határozottan tehetséges. "Valaki" akar lenni. Valaki, aki adni akar az emberi­ségnek abból, amit olyan bőkezűen kapott ajándékba. Mindenkihez van szava. Kinek ezt, ki­nek azt mondja. Igazi zseni. Álla még alig pelyhedzik, de már néhány értékes munkát őriz tarsolyában. Van is érdeklő­dés iránta, de ő merészen szembeszállt a mindenható szerkesztőkkel és mindegyik­nek kijelentette, hogy az ő ideje még nem érkezett el... A megtisztelő ajánlatok között pedig nem egy anyagi jólétet és jóhirnevének a megszilárdítását szolgálta. Mindez egy olyan korban, mikor Írónak lenni éppúgy önmegtagadást jelent, mint Ady vagy Jó­zsef Attila idéjében volt! Csakhogy va­lamivel rosszabbul is álltak a dolgok. Sok magyarázat helyett elég a vasfüggöny mögötti állapotokat figyelembe venni. A kontraszt itt sokkal nagyobb, mint Nyu­gat on. Mert amig az emigrációban az általá­nos közöny vesz körül bennünket, otthon az irányított párt-irodalom fojt meg min­den szabadabb kezdeményezést. Neki mégis a "Tűz és viz" c. rapszódikus novellája van soron. Egy regény részlete. Igaz, hogy a messzi múltba megy vissza és min­den politikai vonatkozást kerül. A ver­sei azonban annál inkább időszerűek és az életről vallanak. Élni szép, magáért az Életért! A szépen megirt levelei is irodalmi értekezésnek tekinthetők. Nem pusztán levelek. Mintha ő is vele érkezne olyan­kor, s ő olvasná fel nekem végül is.. Kihallom kedves hangját soraiból. Egy kicsit énekelve csilingel a hangja, mint akkor... Lelki testvér ő. Egy nagyon kedves ifjú, aki túl a második X-en, boldogan vallja, hogy - bátyó. Én is hasonlóan közeledtem hozzá. Először éretségije al­kalmával, majd diplomája megszerzésekor ittunk"pertut"_távolban egymással.- Szervusz Öcsike! Fejemre nőttek a gyerekek! Gyerekek, akik egykor tanítvá­nyok voltak, gyermekeiket babusgatják karjaikban! Hiába, öregszem...Egészsé­gedre fenékig kiittam poharamat. Ha pe­dig egyszer kijöhetsz Angliába, még ha - doktor ur - leszel is, meghúzom a fü­ledet. Úgy mint akkor... TERJESSZE ÉS TÁMOGASSA LAPUNKAT AZZAL, HOGY BARÁTAINAK, ISMERŐSEINEK VAGY IDŐS MAGYARJAINKNAK - AKIK KEVÉS NYUGDÍJBÓL ÉLNEK - AJÁNDÉKKÉNT ELŐFIZETI !

Next

/
Thumbnails
Contents