Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-11-01 / 11. szám
8.oldal Amerikai Magyar Értesítő I987. november mint az, hogy zsidókat pusztitott. Aki ezt elismeri, a saját népe ellensége, mert a bélyeg akkor is rajta lesz, amikor egyszer majd újrarendezik a világot. És én csak Ceausescu ellensége vagyok, de nem a román népé! - tette hozzá önérzetesen. Igazat adtam neki! Mert valóban; aki ma arról beszél, hogy a háború alatt hány zsidót öltek meg a hazájában, az vagy mérhetetlenül ostoba, vagy szándékosan kárt akar okozni saját nemzetének. * Nem tudom,a kettő közül melyikra gondoljak, amikor belelapozok a néhány otthoni szamizdat angol fordítását tartalmazó 168 oldalas kötetbe (Cime; DEFIANT VOICES, Alpha Publication, Inc. 1986. Compiled and edited under the direction of István B. Gereben) s annak 7^. oldalán a "Salom" zsidó ellenzéki csoport által szerkesztett terjedelmes nyilatkozat kivonatát (synopsis) olvasom. Nem túl nagy lelkesedéssel, mert már a cim- ből is kitűnik, hogy e csoport tagjai ellene vannak a magyarsághoz való asszimi- lálódásnak és elsősorban Izraelhez vonzódnak - de ez most mellékes. Ennél sokkal fontosabb, hogy a tanulmány ezzel a mondattal kezdődik; "The fortieth anniversary of the massacre of 600,000 Hungarian Jews..." és nyolc oldallal odébb igy fejeződik be: "The fortieth anniversary of the terrible destruction of 600,000 Hungarian Jews.." Ami közben van, azzal most nem foglakozunk, de ennél a két valótlan és kru- délis mondatnál időznünk kell néhány percet. Hogy a zsidók ezt leírták, a lelkűk rajta. Úgy látszik ők szeretik a hatos számot: az egész Európában elpusztított hatmillió legendája után a hatszázezer magyarországi. . . Ezekkel a számokkal most vitába szállni nem a feladatunk. Nem azt kifogásoljuk, hogy a zsidók ezt újra s újra előhozzák, hanem azt, hogy akad közöttünk olyan, aki ezt felerősítette. Mert a kötet egyébként kitűnő és hasznos: bemutatni angol nyelven, hogy milyen a legális publikálás jogától megfosztott magyarországi ellenzék hangja. De felmerül két alapvető kérdés: 1./ miért kellett bevenni a válogatásba a zsidó csoport nyilatkozatát? 2./ és ha már a kötet összeállítója úgy látta, hogy a teljesség kedvéért erre szükség van, miért nem hagyta el a két inkriminált mondatot, melyek több mint félmillió zsidó legyilkold sával vádolják a magyarságot? Lett volna rá mód, hisz0 maga jegyzi meg a cim alatt, hogy "synopsis" - kivonat -, tehát senki sem vádolhatta volna őt önkényes szövegcsonkitással. Miért?... Tudjuk, hogy ez a szám mennyire túlzó és tudjuk azt is, hogy a háborús években milyen oázis volt az európai zsidók számára hazánk. Horthy és kormánya az utolsó percig ellenállt a németek követeléseinek és 19A4. nyár végén csak a vidéki zsidóság egy részének deportálására került sor, a főváros zsidósága a gettóban átvészelte még az ostromot is. S a beva- gonirozás irányítását Eichmannék végezték, a magyar hatóságok csak a végrehajtásban kellett résztvegyenek. Sehol a náci-megszállta európai államokban nem élte túl annyi zsidó a Holocaust-korszakot, mit éppen Magyarországon. Ezek tények. A hatszázezres szám propagandaizü túlzás. Hogy a zsidók ezt terjesztik, az ő szempontjukból érthető. Csak az nem érthető, hogy volt köztünk vállalkozó, aki ezt az adatot, ezt a vádló számot angolul is terjeszti és annak propagandistájául szegődött. Alkalmat adván ezzel zsidóknak, románoknak, bárkinek, hogy ezt ellenünk használhassák fel. Az az ur, aki a válogatás és a szerkesztés munkáját végezte, néhány hónappal ezelőtt teleóbégatta Washingtont, hogy e sorok írója olyasmit irt egyik cikkében, ami árt nekünk. Mi is volt ez? Nos Könnyű Ernő képviselővel készített intejumban utaltam arra, hogy (hála a szülői háznak!) az első magyar-amerikai kongresszusi képviselő tudja, hogy a két világháború közti irredenta mozgalom jelszava ez volt: Nem, nem soha! A Defiant Voices összeállítója akkor fel volt ezen háborodva, mert - szerinte - az amerikaiak nem szeretnek revíziós hangokat hallani és ezek fölidézése rossz fényt vet ránk. . . Az irredentizmus árt, a 600,000 zsidó likvidálása (angolul publikálva) nem árt? Na ne! Nagymagyarországot felejtsük el, a zsidók igaztalan vádját pedig készséggel vállaljuk? Mit lehet erre mondani? Csak egyet; Nem, nem soha! * ( A szerkesztő megjegyzése: értesülésünk szerint mind a Nemzetőr, mind az Amerikai Magyarok Országos Szövetsége tiltakozott a kötet összeállítójánál a magyarországi Holocaustról szóló fejezet becsempészése ellen. Álláspontjuk indokolt, mert mind a Nemzetőr, mind áz AMOSz anyagilag támogatta a Defiant Voices kiadását, és az inkriminált rész tudtuk nélkül került a kötetbe.) E számunkkal is küldünk szét mutatványszámot uj^címekre. Akik előfizetnek egy évre értékes könyvet kapnak ajándékba.
