Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-10-01 / 10. szám
18.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1987. október Ezt hallottam a tömegben 1956.^ október 23-án, déli 12 órától, éjjel fél háromig vonultam együtt a Budapest utcáin tüntető tömeggel, egyetemistákkal, munkásokkal, iparosokkal, hivatalnokokkal, értelmiségiekkel: férfiakkal és nőkkel, idős bácsikkal, kisdedüket cipelő anyákkal. Nem a jelszavakra figyeltem elsősorban- a jelszavak amugyis fennmaradnak, tovább élnek a történelemben. Inkább azt szeretném feljegyezni, amit a tömegben hallottam, az emberek érzelmeit, indulatait, vágyait kifejező spontán mondatokat. Tizenegy és fél óra leforgása alatt nem hallottam egyetlen olyan mondatot, amely a restauráció bármilyen formáját óhajtotta volna. Nem hallottam egyetlen antiszemita vagy soviniszta kijelentést. Ezzel szemben ezt hallottam: Idős bácsi a Sztálin-szobor előtt:- Istennek hála, hogy a nyáron nem vitt el a szivrohamom. Csakhogy ezt is megértem! Tessék már mondani, kik döntögetik ezt a szobrot? Egyetemista a teherautóról;- A Fővárosi Köztisztasági Hivatal és a Takaritó Vállalat emberei!- Hé, húzd meg azt a kötelet! Egy fiatal asszony:- Mennyi nép! Ugye most nem kellett őket ide kihajtani?! Minden április 4- én lesült a képemről a bőr, úgy szégyel- tem magam! Egy apa a kétéves gyerekéhez?- Ezt nézd meg jól, fiam! Aztán majd, ha nagy leszel, meséld el mindenkinek, hogy nem akármilyen szemét nép a magyar! Középkorú munkás asszony;- Vájjon hányán ujjonganak most itt olyanok, akik akkor is tapsoltak és szá- jaltak, amikor ezt a szobrot felállították?! Hivatalnok külsejű férfi:- Ne piszkáljuk egymást, kérem! Mindenki féltette a kenyerét. Csak a gyilkosokat büntessük meg, hogy ki mit mondott, az most már nem érdekes. Fiatal munkás:- Igaza van'. Mindig is az volt ennek a népnek az átka, hogy nem tudott összefogni. Legyen végre összefogás. Hangok a tömegből:- Úgy van; - Fogjunk össze! - Hurrá, de szép nap ez! Éljen a nemzeti összefogás! - Éljen Nagy Imre! - Éljen az egységes, független Magyarország! Este negyed tizenegykor a Bródy Sándor utca és a Muzeum körút sarkán:- Gyalázat! - Fegyvertelen emberekre sortüzet adni! Ezeket a szegény fiukat is hiába várja haza az anyjuk! - Nem a- kartak semmi rosszat, csak bemondani a l6 pontot a rádióban! - Azt mondják, mentőautókon csempészték be a friss lőszert az ávósoknak. - Gyilkosok! Öreg, néni a Szabad Nép székháza előtt;- Miért verik be az ablakokat? Úgyis csak nekünk kell megfizetni a kárt! Csepeli Munkás;- Ha megtudtuk fizetni a földalattit, majd megtudjuk fizetni ezt a pár ablakot is! Az embernek egyszer ki kell adni a dühét, ha nem akar a bolondokházába kerülni! Egy kalauznő:- Úgyis-odakerülünk mind, ha ez igy tart sokáig. - Éjjel kettőkor kerülök haza a munkából és reggel hatkor már vi- hetem a két gyereket a bölcsödébe. Hát élet ez?! Egy másik munkás:- Leköpöm az újságot, meri Írni, hogy fasiszta tetett! ha holnap azt csőcselék tünSz. Zsuzsa Péteri püspök is kiszabadult Dr. Péteri József, váci megyéspüspök, akit kiszabadítottak fogságából, hazatért Vácra. A városban a székes- egyház nagyharangja adta tudtul, hogy a főpásztor megérkezett. "Hála a Gondviselőnek, hogy a sok hős véráldozata nem volt hiábavaló, hazánk szent ügye jó útra indult" -mondotta a főpap.
