Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-10-01 / 10. szám
1987. október Amerikai Magyar Értesítő 17.oldal Október esti gondolatok... Este van, október 30.-a estéje. Hatéves kislányom aludni készül, de elébb megigazítja a szines ceruzával, saját apró kezével gyártott kokárdát a babája mellén. Azután - miközben lerója a puszit anyunak, apunak - fontoskodva megkérdi:- Mond, apu, holnap is jönnek az o- rosz tankok? Felelnék azonnal, hiszen apai tekintélyem kötelez, de nem olyan egyszerű, meg kell rágnom a szót: önmagámnak is választ kell adnom, olyant, amilyent szivem diktál, amilyent embermilliók szivesen hallanának... Ezt akarom mondani:- Nem, kislányom, holnap már mennek! Mennek nagyon messze: a havas Szibériáig, a széltől porzó sztyeppékig, ahonnan jöttek, közülük nagyon sokan bekötött szemmel. Mennek a felfokozott indulat szülte gyűlölet légköréből, mert igenis: gyűlöli őket a magyar nép! Ezt, ezt akarom mondani, de elfullad a szó, ki sem merem ejteni a kétséget: vajon odáig mennek?! És hirtelen megrohan a gondolattársításból fakadó szürnyü, közeli emlék; visszavonulnak támaszpontjaikra? De hiszen egy héttel ezelőtt is ott voltak, Órákkal később pedig Pesten, s fegyvereik csöve tüzet szórt a magyarra, történelmi szégyent a szovjetre. Nem, nem lehet, hogy magyar földön idegen hadsereg még egyszer megvesse lábát! Menniök kell, muszáj, o- lyan erő űzi földünkről e hadat, mint a függetlenségét óvó nemzet lobogó gyűlölete! így igaz, ezt igazolta lépten- nyomon az utca, amig a Nemzetitől a Zuglóba gyalogosan kiértem. Miért e féktelen gyűlölet az eddig magát "felszabaditónak", "barátnak" tudó hadsereg katonája iránt? Gondolataim, érzéseim kavargó örvényéből tömör, kényelmes válasz igyekszik kiemelkedni magyarázatként: a leleplezett, szétzúzott sztálinizmus-rákosizmus keserű utóhatása. Óh, de egyszerű lenne igy zárópecsétet nyomni egy átkos évtized tömegkábitó ópiuma után; "Tömegkábitás"? - itt mégis megállók, mert úgy érzem, találóbban nem sűríthetném válaszba a Magyar Október szörnyű napjainak politikai és gazdasági okait; kimondatlanul hirdeti e legtömörebb magyarázat mindazt, amiért embertömegek megalázottan, jogfosztottan voltak kénytelenek élni hosszú évekig, félve egymástól, sok esetben még önmaguktól is. A fájó, mégis nagyszerű élményektől terhes nap után elfáradva, otthonomban határozott választ adok még gyermekemnek, aki már édesdeden alszik, akinek álmára a magyar forradalmi ifjúság, honvédség, rendőrség fegyverei vigyáznak;- Nem, nem látsz többé dübörgő, tüzet okádó szovjet tankot kislányom! Mennek, döbbenten, bizonyára józanodva a nagy orosz föld fiai önön kábulatukból, azon az utón amelyet a lengyelek, de legtisztábban mi magyarok mutattunk nekik! Magyar Függetlenség, 1956. okt. 31. Szóka István A. falu felébredt Még alig hajnalodik, de a falu már régen talpon van. Martonvásár, ez a Bugapesttől alig 30--km-re fekvő község, ébred. A szebb, boldogabb jövő hajnalára. Még dübörögnek a visszavonuló szovjet tankok, még alig tért magához a falu az egymást követő véres és dicső események lázából, de már immáron ötödik napja nem lankadó áldozattal hozza áldozatát. Ezúttal nem vért, bár abból is kivette a részét, hanem a másik fronton, az élelmezési fronton teljesiti kötelességét . Citeróci Sándor, a hat holdas nyolcgyermekes, megtört parasztember egyetlen borjúját vezeti fel, amit a beszolgáltatás még meghagyott neki. Nem fogad el egy fillért sem érte. Horváth Sándor egy mázsa burgonyát, 15 kg nulláslisztet és 10 kg babot hoz be a gyűjtőhelyre. Otthon feleannyi mennyiség sem maradt. Két fia a barrikádokon harcolt. Megteszik a kötelességüket a Vargák, Jankovicsok, Kisek. Valamennyien. Senki sem akar kimaradni . A fiatalok a falu rendőrségét esketik a népre. Az idősebbek leváltják a falu hirhedt tanácselnökét, a rettegett kutyás rendőrt, Gál Sándort. Mások a robogó, visszavonuló szovjet tankok elé festik nagy betűkkel RUSZKI, MENJ HAZA! A falu, vele együtt Tordas, Gyúró, Ráckeresztur, Kajátó örvend, de még nemhisz egészen. Annyiszor csalták meg, csapták be, hogy csak kóstolgatja az újra megtalált szabadság bóditó italát. Bányi József NEM! NEM! NEM! j .Vem alkuszunk. nem restaurálunk. | a rét/it kinőttük, újat akarunk, mert yt/őatunk ! j .Szálltul rálasetásokat a riláf/ saeme előtt ! j Kent akarunk átoltöztetett ÁVII-t j Kein akarunk oroszt látni t
