Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-10-01 / 10. szám
Amerikai Magyar Értesítő 7.oldal 1987. október jut. Az ember úgy érzi magát köztük, mintha gyűjtófogházban lenne. Rómában annak köszönhető a tűrhető zsúfoltság, hogy annak idején Mussolini a márványból épitett Termini várótermeit is hatalmas méretűvé terveztette. Európa legnagyobb és mai na- piglan is legpazarabb vasúti várótermeiben sem hagynak békét a várakozó utasoknak, egymásután zaklatják őket a gyanús kéregétők. Ezt hozta magával a háború u- táni demokrácia! Ez a "szocialista viv- mány!" Figyelembe véve a trianoni sorscsapást és a Horthy-rendszer két évtizednyi béke időszakát, lakáskultúránk miatt sem kell szégyenkeznünk. A kétkedőknek - Róma és Nápoly után - ajánlom Liszabon megtekintését, amelynek régi városnegyedeiben nemcsak a lakások, hanem a kisebb üzletek és italozók is sötét, piszkos és dohos odúkra emlékeztetnek. Es nemcsak 50- 60 évvel ezelőtt, hanem ma is! Ha a pártos sajtó szinte unalomig hangoztatja a szemtanuskodás kizárólagos bizonyító erejét, miért vonják kétségbe u- gyanazt a szemléletet a negyvenöt előtti szemtanuknál? Vájjon mi teszi őket különbbé az oroszdulás előtti magyarnál? Mi jogosítja fel őket a becsületesség magaslatára? Talán csak nem a marxista-leninista hazugságok és minősithetetlen rémtetteik? Köztünk is nyüzsögnek olyanok, akik szerint "a becsületes nemzeti jobboldallal" csak az "objektiv hangú patrióta" azonos, "de sohasem a szélsőségesen soviniszta", amiből következik, hogy "a szélsőségesen soviniszták" becstelenek. Ilyen alapon Petőfi és Kossuth, - akik a fenti meghatározás értelmében feltétlenül "sovinisztának" minősithetők - nem voltak becsületesek? Szabadföldi magyarságunk egyes hőbör- gői már annyira a vörös rém hírverésének hatása alatt állnak, hogy a legkisebb ellenvélemény, a legtermészetesebb ellenkezés esetén is a végtelenségig hangoztatják a kádári ("aki nincs ellenünk, velünk van") jelszó Nyugatnak szánt változatát, t.i., hogy minden vita megoldásaként "keressük azt, ami összeköt". A mindenáron való ölelkezést, kiegyezést ajánlgatók miért nem gyakorolták a kommunisták patikájában kapható mindenre jó csodaszert még odahaza, mielőtt Bécs- ben leléptek? Hiszen végeredményben a legkegyetlenebb politikai redszerben is akad valami kevéske, ami összekötő kapocsnak számit. Ha olyan túláradó bennük a felebaráti szeretet, miért kell azt innét, a messze távolból hirdetni? Nem lenne hatásosabb hazai légkörben, a helyszínen kipróbálni? Nem ellenzik a rabszolgarendszert, tehát nem a szabadság, hanem a dollár kedvéért lógtak meg hazulról. Nem lett volna üdvösebb otthon maradniok és itteni ellenzékiségüket hazai együttmükö1849. OKTÓBER 6. Arad városa a hasonnevű vármegye székhelye, a Maros partján fekszik. Képünkön látható az 1848—49-es szabadságharc leverése után kivégzett 13 hős magyar tábornok emlékműve, melyet a megszálló románok leromboltak. Golgothájának hivta a nemzet Arad- várost, a magyar szabadságharc Golgo- thájának. Dicső küzdelmünknek itt Ion gyászos vége, a szent ügyet itt pecsételte meg kiontott vérével annyi, nemes, annyi hős magyar szív. A honvédsereg tizenhárom legjelesebb vitéze, mind magasrangu katonatiszt, az ősi Aradvár lábainál szenvedte el a vértanúhalált s ennek rettentő gyászában is fölséges tragédiának örök emlékét hirdeti ércbe öntve a namzet kegyelete... /Egy korabeli szemtanú az aradi Vértanú-szoborról.) désre változtatva a lelkiségüknek megfelelőbb "szocializmust" építeni? Ott aztán térdre kényszerithetnék a reakciót, mert arrafelé "a munkásököl oda sújt, ahova köll". Amig a nézeteltérések csak az ellentét fogalmát merítik ki, addig szükséges és hasznos az összekötő szálakat keresni, de amikor már minden kötél szakadt és ellenséggel állunk szemben - mint a kommunisták esetében is - akkor a szeretet tétele nem alkalmazható, mert mi isszuk meg a levét. Söjtöri Gábor
