Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-10-01 / 10. szám
6.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1987. október Korszerű regék cáfolata A nyolcvanas évek szabadföldi magyar berkekben - néha még un. közéleti sorstársaink köreiben is - divatossá vált a buzgó és áradozó természetű beszámoló a hazai gulyás kommunizmusról. No persze, még véletlenül sem merik kimondani a "kommunista" jelzőt. Jól ismerjük a kendőzés rugóit. Hiszen az árnyaktól is félnek, nehogy legközelebbi vizűm-kérelmüket a Kádár-féle népköztársaság visszautasítsa. Tudjuk, hogy az osztálygyűlölő elvtársak előre elkészített kérvényformájának szövege szerint "tisztelettel" kell kérni a magyar hatóságoktól a meghívólevélben megnevezett rokon kihozatalának engedélyezését. Az olcsó hazai evés-ivástól megszédült hazalátogatók, akik tengerentúli kirándulásaikat a Nyugatnak, a háromféle dollárnak (amerikai, ausztrál, kanadai) köszönhetik, 30-40 éves demokratikus nyüzsgésük ellenére is, kritikátlanul veszik át a pánszláv-bolsevizmus egyik legszemtelenebb hazugságát, a "szocialista" megjelölést, amely nem egyébre, mint a kommunista pártok és államrendszerek takarására szolgál. Ennek a jól hangzó bűvös szónak éppen olyan rendeltetése van a marxisták agitprop, kelléktárában mint a többi rendületlen hazugságnak. Ha már pártokról beszélünk, eddigelé a jobb és bal részéről egy-egy nagy politikai párt nevezte magát szocialistának, éspedig a nemzetiszocialista és a szociáldemokrata. A kettő között húzódik meg ma is a kevésbé jelentős keresztényszocialista mozgalom. Óriási különbség van tehát e valóban szocialista és a magát egyszerűen "szocialistának" álcázó kommunista párt között.Mert amig az emlitett három párt nyíltan megváltja szineit, vagyis szocializmusának irányát, addig a szovjetorosz bolsevizmus- ból táplálkozó kommunista pártok szégyenlősen, megtévesztően és egyszerűen a "szocialista", tehát a "középutas" szerepet bitorolják maguknak. A fentebb már láttuk, hogy a szocializmus politikai fokozata kö- közül a középút a keresztényszocialistákat, nem pedig a kommunisták rémuralmi rendszerét illeti meg. Sajnos, az emberi butaságra, a lenini hasznos hülyeségre nincs orvosság a füveskertekben. De nemcsak a Moszkva bűvkörébe kényszeritett rabnemzeteknek, hanem a szem-száj ingerétől vonzott kitántorodot- taknak is kialakult sajátos adattáruk bizonyos hazai parancsuralmi jelenségek tudatos ködösítésére, felelőtlen mentegeté- sére. A tömegek agyába sulykolt métely e- gyelőre még szedi áldozatait, de örökké ez sem fog tartani...A hazugságra épitett légvárak le fognak omlani. A "hárommillió koldus" is többé kevébbé a felkapott regék egyike, amely a harmincas évek világnyomorát elhallgatva, csupán a Trianonban kifosztott és tönkretett csonka-hazánkat okolja. Kolduson - Kemény * István szavaival - nem azt az embert kell érteni, aki koldulásból él, hanem azt, akinek olyan kicsi a földje, hogy abból nem élhet meg. Ugyancsak szerinte ha u- gyanazt a birtokhatárt alkalmazzuk 1945- re vagy 1956-ra, akkor a földosztás a hárommii ió koldus országát kétmillió koldus * országává alakította volna át. Egyszerű számítással cáfolhatjuk meg tehát a még ma is hivalkodással emlegetett regét az állítólagos hárommillió koldus felszámolásáról . A trianoni országrablás okozta nyomor tudatos felnagyításának egyik kedvenc eszköze az un. barlanglakások, (amelyek tulajdonképen mellékhelyiségül szolgáltak) képes ábrázolása. Nos, csupán egy évtizeddel korábban (1914-ben) teljes felség- területének és békének örvendő Itáliáról olvashatjuk David Yallop 1984-es könyvében: "Rómában a szerencsétlenek ezrei éltek gályákból és szalmából összetákolt kunyhókban. Nyáron sokan közülük a környező barlangokban húzódtak meg. Egyesek látástól vakulásig a szőlőkben gürcöltek napi négy krajcárért. Mások mezőgazdasági munkásnak szegődtek el fizetés nélkül. Természetben, polentával fizették őket, aminek hatásaként sárgaságba estek. A Pó- ■* sikság rizsföldjein derékig álltak viz- ben, a szunyogcsipések pedig maláriával oltották be őket. Felénél is többen analfabéták voltak." A krajcáros napibértől és a kinzó maláriától (főként a Pontini-mocsarak lecsa- polása által) megszabadította őket Mussolini, de barlanglakok ma is léteznek, különösen az olasz "csizma" bokájától lefelé. Aztán tessék csak alaposan körülnézni Nápoly belvárosában. A halszag mellett a szegénység lehelete árad az ütött-ko- pott bérházak kapualjaiból. A keskeny utcákon hancurozó gyerekekről is lehetne olyan felvételeket készíteni, amik bele- illenének a kommunista tankönyveket sza- puló képei közé. A marxizmusért lelkesedő társadalomkutatóknak javaslom, töltsenek egy-egy éjszakát a római vagy nápolyi vasúti pálya- ^ udvar első osztályú várótermében. Nápoly túlságosan is korszerű első osztályú vá- v rótermét szinte kizárólag kétes elemek sajátítják ki maguknak éjszakánként. Mindkét nembeli koldusok heverésznek a falmenti csomagtartókon. Az ülő "utasok" javarésze is csavargókból tevődik össze. Egy * megzavarodott elméjű nő legalább tiz percig sikoltozott, amikor a rendőrség el akarta vinni. A másodosztályú váróteremben még több a "népszállós vendég". Ezeknek a szerencsétleneknek még barlanglakás sem
