Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

1987. j anuár DABAS REZSŐ (Kanada): Amerikai Magyar Értesítő 3.oldal Magyar kultúra az elrabolt Alsólendva és Muraszombat vidékén Valamikor, talán nem is olyan régen a szentisváni haza vasi és zalai végeinek magyarjai zavartalanul illeszkedhettek "be a központi magyar néptömb ezeréves közös­ségébe, hiszen 19^1-től 19^5-ig ismét Ma­gyarország állampolgárai voltak. Az ösz- szeomlás óta, illetve az 19^7-es "második Trianon" néven ismert békeparancs által azonban, az isteni és természeti törvé­nyekkel ellentétben, a jugoszláv államtá­kolmány magyar "kisebbségévé" fokozták le okét. Mert itt is úgy állapították meg a határt, hogy az egységesen összefüggő ma­gyar néptömegből faragtak le szinmagyar lakosságot. Mint az egyetemes magyar nemzet egyik letépett töredékével, velük is kötelessé­günk foglalkozni, hiszen létszámuk vetek­szik a tőlük északra elcsatolt Lajtabán- ság (Burgenland) magyar nemzetiségével. Az egy emberöltőn belül immár másod- . szór mostoha sorsra kárhoztatott őrségi, hetési és muravidéki magyarságot tehát nemcsak az ősi magyar vármegyéktől, hanem azokon belül a szorosabb népi tájegysé­gektől is elszakították: igy Vasban az Őr­ségtől, Zalában pedig Hetéstől. A triano­ni határ vörös vonala kettévágta az őrség és a Hetés szinmagyar népét. Emlékezte­tünk arra, hogy a Délvidék gyűjtőnéven ismert elrabolt területeinknek ezen vasi és zalai részei ma Szlovéniához, a velük szomszédos Muraköz pedig Horvátországhoz tartozik. Többi elrabolt országrészünkhöz hason­lóan, itt sem támaszkodhatunk az idegen elnyomó hatalmak hamis statisztikai ada­taira. E rövid ismertetés keretében nem bocsátkozhatunk részletes statisztikai vitákba, miért is általános tájékoztatá­sul Török Sándor (Település történet, 1973) adataira hivatkozom, amelyek szerint hetés magyar többségű (88.7$) lakossága 16,398 volt 1910-ben, a vend többségű vi­dék magyarsága pedig É,396 lelket szám­lált. Jelenlegi becslések mintegy har­mincezerre teszik a magyarul be­szélők számát a szóbanforgó elrabolt te­rületeken. Nem célom a cimbeli tárgykört hosszúra nyúló értekezéssel fejtegetni, ezért csak néhány jellegzetes példával világitom meg azt. Burgenlanddal összehasonlitva meglepő, hogy amig ott már évtizedek óta nincs ma­gyar nyelvű iskolai oktatás, addig itt két nyelven (magyar-vend) folyik a tani- tás. Magyar közösségi és nyelvi szempont­ból károsan hat az Európában is alkalma­zott körzeti népiskolai rendszer. Pártos­falva kétnyelvű általános iskolájában pl. még további négy magyar község tanulóit szállítják az iskolabuszok, számszerint 139 magyar gyereket. Az alsólendvai ma­gyar rádió munkatársának kérdésére, hogy "mi a helyzet a gyerekek szállítása terén", a pártosfalvi általános iskola igazgatója igy válaszolt: "Két iskolai busszal az óvodásokat is szállítjuk. Az útszakasz a tél folyamán és tavasszal sok gondot okoz. Az ut olyan rossz, hogy az iskolai buszok sokszor késéssel érkeznek. Megoldást kell találni erre." - Sajnos ez a megoldás már évek óta várat magára. Könnyű kitalálni, hogy Belgrádból fuj a balkáni szél, mert a pánszláv sovinizmus az őstelepes magyar­ság kiirtására törekszik. Ezt az alatto­mosságot egy onnét menekült szókimondó ausztriai magyar igy jellemezte: "Amit egyik kezükkel adnak, azt a másikkal el­veszik. Ott van aztán egy másik rendszeresen visszatérő keserűség: A magyar nyelvű tan­könyvek szabotálása. Idézzük csak a fenti népiskola igazgatójának panaszát a rádió- interjú kapcsán: "A tankönyvek egy része -pl. a gyakorló nyelvtan - nem érkezett meg idejében." Majd a felháborodás hang­ján kérdezi: "Miért nem érkeztek meg a Vajdaságból?" Mindent egybevetve, a nehézségek elle­nére is megállapíthatjuk, hogy a jugoszlá­viai rabságban született magyar gyerekek nagyobbik része megtanul magyarul olvasni. A következő lépés tehát az, hogy felnőtt életükre is ellássák őket magyar nyelvű olvasmánnyal, újságok könyvek formájában, úgy látszik, hogy a jugoszláviai magyar­ság ezt az igényt társadalmi utón szer­vezte meg. Erre vall az alsólendvai ma.- gyar rádió hiradása, amely szerint 1986. szeptember 21+-én iró és olvasó találkozó lesz az alsólendvai könyvtárban vajdasági és muravidéki magyar szerzők részvételé­vel. Ugyancsak bejelentették, hogy a dra- govai, a dobronoki, a göntérházi és pár­tosfalvi körzeti népiskolákban is megren­dezik a magyar könyvvásárt. "A már hagyo­mányossá vált könyvnapokat az idén szept. 2l\-25 és 26-án szervezik meg, amikor ko­sarazó akciók is lesznek." A könyvterjesz­tésben az iskolás gyerekek is résztvesz- nek: "A muravidéki két nyelvű általános iskolák tanulói ellátogatnak minden ma­gyarlakta faluba és felkínálják az újvi­déki Fórum könyvkiadó magyar könyveit", hiven a könyvnapok jelszavához:"Minden házba könyvet!" Az alsólendvai magyar könyvnapon Szőts Imre vajdasági iró kijelentette, hogy "az ujságirás a kenyerem, az irodalom a sze­relmem." Az iró és olvasó találkozón Kiss Imre vajdasági költő és müforditó is résztvett. "Fehér Ferenc költő nagyobb méltatást közölt a multheti Magyar Szó­ban a mai irótábor hangulatáról, az irók barátságáról, az olvasókkal való találko­zásról. Fehér méltatta annak az irótábor-

Next

/
Thumbnails
Contents