Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1987-09-01 / 9. szám

1987. szeptember Amerikai Magyar Értesítő 21.oldal Magyar tájak Magyar történelem ERDÉLY FÖLDRAJZI ÁTTEKINTÉSE A történelmi Magyarország Romániához csatolt része 99.800 négyzet-kilométer. (Régebbi adat szerint 103.000 négyzet- kilométer. ) Nyugat-keleti irányban 480 km, észak­déli irányban pedig 400 km átmérőjű. Legalacsonyabb pontja a Bánátban az Aranka-patak határmetszésénél van, 83 m magasan a tengerszint fölött, legmaga­sabb pedig a Fogarasi-havasokban a Ne- goj csúcsa, 2535 m. A terület domborzatialg a következő nagy tájegységekre tagolódik: A magyar határ mentén húzódik végig a Tisza-Al- föld keleti szegélye, s ezt követi az erdélyi Sziget-hegység, amely a Tisza- Alföldet elválasztja az Erdélyi meden­cétől. Az Erdélyi medencét keleten a Keleti-Kárpátok, délen pedig a Déli- Kárpátok hegyvonulata szegélyezi, s az utóbbinak nyugati folytatása a Bánsági­hegyvidék.- A Tisza-Alföld keskeny keleti sze­gélyét, amely Szatmáriéi az Al-Dunáig húzódik, a folyók hordalékai épitették föl, majd a jégkorszak végén lösz fed­te be. Szamos környéki és a Marostól délre eső részén nem ritka a futóhomo­kos terület.-Az Erdélyi-szigethegység, amely a Maros völgyétől a Máramarosi havasokig terjed, igen változatos felépítésű. He­gyei közül természeti szépség tekinte­tében leginkább figyelemre méltóak a nyugati részen meszkőtakarós hegyek, a Bihar-hegység, a Béli-hegység és a Ki­rályerdő. Tőlük keletre a kristályos a- nyagu Gyalui-havasok széles, fennsiksze- rü hegytetői következnek, délkeletre pe­dig az Erdélyi-érchegység húzódik, északi végén a hires mészkőszurdokokkal. A Se­bes-Kőröstől északra a hegység a Szilágy­sági dombvidék sziget-hegyeiben folytató­dik egészen a Nagybányai-medencét lezáró Gutin- és Cibles hegységig. A szigethegység túlsó oldalán kezdődő Erdélyi-medence a földtörténeti óharmad- korban még tengerként kapcsolatban állt az Alföld egykori tengerével. Erre a ko­rára vallanak gazdag kősó- és földgáz te­lepei. A süllyedéses tájat a kéregmozgás és később az erózió dombsággá alakitotta. Több kisebb medencéje, pl. Fogarasi-meden- ( ce, Szebeni-medence, Székás-medence stb. és erdős, széles hátságai, pl. a Számos- hátság mellett két egymástól szemre is különböző nagyobb tájegységét különböz­tetjük meg. Egyik a csupasz, agyagos és éppen ezért suvadásos, tavas Mezőség, a másik pedig a folyók által felszabdalt, teraszos Küküllő menti dombvidék. Az Erdélyi-medencét keleten és délen a Kárpátok hegyvonulata szegélyezi. A fél- körives hegyvonulat két, egymástól vilá­gosan elütő szakaszra osztható, a keleti- és a Déli-Kárpátokra. A Keleti-Kárpátok Erdély északi részé­től a Törcsvári-szorosig húzódik. A föld­tanilag fiatal hegyláncolatban szerkeze­ti szempontból négy vonulatot különbözte­tünk meg. Legkülső a homokkő vonulat, pi­ramis alakú erdős hegyeivel, amely az OLT forrásvidékénél láncokra bomlik. Ide tar­toznak a csiki havasok, a Háromszéki-ha- vasok, a Bodoki-hegység, a Báróti-hegység, a Persányi-hegység, a Csukás, a Brassói­havasok és a Bucsecs. A Kárpátok más vi­dékéhez hasonlóan, a homokkő vonulat bel­ső oldalán gyönyörű mészkőszirtek sorakoz­nak. Nagy-Hagymás, Csalhó, Oltár-kő, Gyil­kos, Egyes-k-, Király-kő stb. A Keleti-Kárpátok vezérvonulata a leg­öregebb kristályos övezet, amely főleg kristályos palákból, gneiszből és gránit­ból áll.^Ebben találjuk a legmagasabb he­gyeket. Északi végén a Máramarosi-havas ok­kal kezdődik, majd a Radnai-havasok követ­keznek a 2305 m magas Nagy Pietrosszal,s a Borgói- és Besztercei-havasok után a Gyergyói-havasokkal ér véget. A negyedik vonulat, a vulkanikus öve­zet, a Kárpátok legfiatalabb része, leg- belül húzódik. A Kelemen-havasok, a Gör- gényi-havasok, a Hargita vidékén még ma is gyakoriak az utóvulkanikus jelenségek, pl. Borszék, Hargita-fürdő, Torja stb. Az egyes vonulatok között tágas meden­céket találunk,pl. a Gyargyói, Csiki-, Háromszéki- és Brassói-medencét. A keleti-Kárpátok folytatása a Déli- Kárpátoknak főleg kristályos palákból ál­ló hegyvonulata, amely a Törcsvári-szoros- tól a Temes völgyéig tart. Legérdekesebb részei azok az alpesi jellegű hegyek, a- melyek formáikban megőrizték a jégkorszak nyomait. Ide tartoznak a Fogarasi-havasok, a Páreng, a Retyezát, s mindegyikben ta­lálunk glecser-völgyet, kárfülkéket, ten­gerszemeket, a hajdani eljegecsesedés em­lékeként . A Szebeni-havasok és a vele egybe tar­tozó Kudzsiri-havasok széles tükörfelüle- tü magashegységei kévéséijegesedési nyo­mot mutatnak, s széles havasi legelőikkel a már említett Gyalui-havasokra emlékez­tetnek. A hatalmas tömegű magashegységek és a közepes magasságú, hajdani eljegese­désre nem valló hegyek között itt is ta­lálunk medencéket, pl. a tágas Hátszegi- medencét és a szénben gazdag Petrozsényi- medencét. A Déli-Kárpátok nyugati folytatása a Bánsági-hegyvidék, főleg kristályos kőze­tekből és másodkori ülledékes mészkőtaka­róból áll. Első tagja a vasércben gazdag

Next

/
Thumbnails
Contents