Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-09-01 / 9. szám
22.oldal Amerikai Magyar Értesítő' Ruszka-havas, s ezt követi a Szemenik, az Almás és az Orsovai-hegység. A vonulat utolsó tagja a Domogled. A Bánság közepén húzódik az alacsony szigethegyekkel érintkező Krassó-Szörényi-érchegység, amely nemcsak jelentős karsztterület, hanem értékes bányavidék is. Vasat, mangánt, krómot és szenet bányásznak e fennsikszerü középhegységben. A Bánsági-hegyvidék medencéi közül az Almás-medencét kell megemlítenünk. Ami a terület vizrajzát illeti, folyói, a Tisza közvetítésével, illetve anékül a Dunába ömlenek. Erdély legnagyobb folyója a Gyergyói- havasokban eredő Maros, amely keresztülvágva az Erdélyi-medencét, a Nyárád, a Kis- Küküllo, a Nagy-Küküllő, a Sebes, a Sztrigy és az Aranyos vizét vezeti a Tiszába. Észak-Erdély vizeit a Radnai-havasok- ban eredő Szamos gyűjti össze és a Krasz- nával egyesülve ömlik a Tiszába. Az Erdélyi-Szigethegység nyugati részének vizeit a Kőrösök, a Sebes-Kőrös, a Fekete-Kőrös és a Fehér-Kőrös szállitják a Tiszába, a Szálágyságból folyó Berettyó pedig a Sebes-Kőrösbe. A Bánsági-hegyvidék vizei, a Béga, Te- mes, Berzava, Néra, Cserna stb. közvetlenül a Dunába ömlenek, s ugyancsak a Duna fogadja magába, de már a Havasalföldön a Déli-Kárpátokon áttörő Zsilt és Oltót. A tavak közül mindenekelőtt a Déli- Kárpátok hegyi tavait kell megemlítenünk, amelyeknek medencéit glecserek hozták létre. Turisztikailag igen jelentős a vulkáni kráterben létrejött Szt. Anna-tó és a hegyomlás által keletkezett Gyilkos-tó. Több apró tavat találunk a Mezőségben is. Ezek, amennyiben nem mesterségesek, többnyire suvadásos eredetűek. NÖVÉNY- ÉS ÁLLATVILÁG Erdély növényvilágát, mint neve is elárulja, mindenekelőtt az erdők jellemezték. Hajdan a nyugati részeket is kiterjedt ligetes tölgyek, mocsári tölgyerdők borították, ezért Erdőhát volt a neve. Ezekből már mára csak az un. galériaerdők - vagyis a folyómenti tölgy-kőris-szil elegyes erdők - maradtak meg, a terület zöme mezőgazdasági művelés alatt áll. Viszont, ahogy közeledünk a dombokhoz és hegyekhez, megkezdődik a zárt tölgyesek ö- vezete. Itt elsősorban a kocsányos tölgy az uralkodó, de a meleg hegyoldalakon, a Bánáttól egészen a Nagyvárad feletti dombvonulatokig mindenütt honos a cser és a magyartölgy, egy igen szép, diszes levelű tölgyfaj. A tölgyerdők egyéb lombos fafajokkal elegyednek (kőris, juhar, szil, gyertyán, hárs stb.), a magasabb dombokon és a hegyekben pedig a kocsánytalan tölgyfajok veszik át a vezérszerepet. Ezeknek Erdélyben három faját ismerjük: az un. dárdáskaréju-, az erdélyi- és a közönséges kocsánytalan tölgyet. Ezek ökológiailag eltérő fajok, mivel az előbbiek a balkáni cserrel elegyes melegebb erdőkben, az utóbbiak pedig nyugateurópai jellegének megfelelően, a hűvösebb, gyertyánnal elegyes állományokban fordul elő. Égtájak és helyi domborzati viszonyok szerint a tölgyeseket a bükkösök váltják fel. Hatalmas erdőket alkot valamennyi hegyi tájon, felsőbb övezetében a jegenyefenyővel elegyedik, de sok helyt eltörpülve felhatol a havasi öv határáig is. Az igazi fenyves öv a lucfenyő hazája. A lucfenyő 1800 méterig, sőt eltörpülve magasabbra is felhatol. Ma már csak kevés helyen található havasi cirbolya fenyő, s különlegesség a szigetszerűen előforduló erdeifenyő, a feketefenyő és a vörösfenyő. Itt-ott, hozzáférhetetlen helyeken még tiszafa is előfordul. A havasi övben 2000 m körül a terjedelmes törpefenyvesek, barókások alkotnak áthatolhatatlan sűrűségeket. Ritka, de több helyen előfordul a szabin boróka is. A gyephavasoknak külön őshonos növényzete van, s különleges alpesi növényei. Ezen túl már csak a mohok, zuzmók világa, s végül a csupasz sziklák tömbjei következnek. Számos ritka endémikus (vagyis csak ezen a területen élő) növény is akad. Ilyenek pl. a Teleki virág, a Jósika orgona, a Brukenthal hanga stb. Különleges sztyepp jellegű növényzete van az erdélyi Mezőségnek, és sok ritka növény található a magashegységi lápokban Erdély területén több dél-európai (me- ditterán) faj is él. Ilyen pl. a török mogyoró és a magyal, főleg a Bánát déli részén és az Al-Duna vidékén. A nagyváradi hévizekben diszlő hévizi tündérrózsa pedig egész Európában egyedülálló szubtrópusi, un. reliktum növény (nem te1 ÍJ----L-» ; ' \_* jy x oc o 0 ! } ■ Szigorúan védett terület a Retyezát északi területe. Ezenkivül számos kisebb- nagyobb természetvédelmi területen a különféle növények, állatok, barlangok, geológiai ritkaságok stb. állnak védelem alatt. A pusztuló, ritka növényfajok (pl. a havasigyopár, kosborfélék, a legtöbb havasi virág stb.) szintén védettek. Az állatvilág legértékesebb tagjai erdős környezetben élnek. A sik vidéken gyakori a tenyésztett apróvad, a nyúl, fácán, fogoly, őz, dámvad és vaddisznó. Ezzel szemben a magas hegyvidék nagyvadállományában ma is akad a szarvason ki- vül medve, farkas és hiuz is (pl. a Gör- gényi- és Kelemen-havasok). A hiuz és a vadmacska védett állat. A Kárpátok legmagasabban élő nemes vadja a zerge még a Retyezáton nagyobb tömegben, de a Páring- f on, Bucsecsen, Királykőn is él. A madárvilág legértékesebb fajai közül sasfélék még előfordulnak, a fajdkakas és 1987. szeptember
