Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-09-01 / 9. szám
A valódi igazságért Aki ellenzéki, az a reform híve, a kezdetek óta. Érthető: a reform előtti paternalisztikus és dilettáns gazdasági koncepció és'még rú- tahb gyakorlat csak taszító mindazok számára, akik a demokrácia, vagyis az egyenlő módon igazságos közszellem és társadalmi szabadság hívei. Most azonban a reformra hivatkozva (s részben valóban a gazdasági kényszer vasmarkában) olyan módon próbálják a gazdaságot irányítani, hogy az a lakosság többségét megnyomorítja, és a csőd egész terhét a társadalom nyakába varrná. Ürügyül az elemző közgazdászi véleményeket és azokat a javaslatokat használnák fel, amelyek valóban számot vetnek egy mérsékelt munkanélküliséggel, és még egyéb népszerűtlen elképzeléseket is tartalmaznak. Ez az elképzelés azonban sántít, sőt egy lába sincs, csak mankói, frázisokból. A reform ugyanis valóban nélkülözhetetlen, különben biztos a gazdasági és társadalmi széthullás. Csak éppen az a bökkenő, miért legyen gazdája a reformnak, aki a csődért felelős! Mitől hihetnénk el: nem fognak újabb bajba vinni? Azért, mert kérik a bizalmat? Mert sürgetik a társadalmi összefogást, kijelentvén: a múltat nagyvonalúan félre kell tolni? Azért, mert épp a múlt van tele a tévedéseikkel, ahogy nem hallgattak az okos szóra. de ráültek a szájára vagy a terveire annak, aki figyelmeztetni próbálta őket? Azért, mert végső érvként mindig ott rejtegetik szívük mélyén az erőszakot mint legjobb megoldást? Végtére miféle biztosítékát adták eddig, hogy ezután másképp lesz, miféle ellenértéket kínáltak. hogy a társadalom bizalma és türelme végképp ki ne fogyjon? Ugyanis a reform lényege a gazdasági és társadalmi megújulás szétválaszthatatlansága. De az utóbbit elég nyeglék a mi uraink csak Isten a tudója, ebben a században hányadszor - a maguk előjogának tekinteni, ök hivatottak eldönteni, mekkora jogot adnak a népnek, amely nevét adta rendszerükhöz, vagy jog helyett mikor kapják elő a gumibotot. Persze nem csak Isten, a történelem is ismeri jól ezt a magatartást, amely az emberek mély megvetését és egyfajta bornírt gőgöt testesít meg. s abból a szörnyű közhelyből táplálkozik, mi1987. szeptember Az Erdélyi Magyar Hírügynökség jelentése Sepsiszentgyörgy, 1987. május 5. EURÓPA PARLAMENTI KÉPVISELŐK LÁTOGATÁSA ERDÉLYBEN. A ROMÁN HA TÓSÁGOK MEGTÉVESZTŐ AKCIÓI. Április 8. és 12. között az Európa Parlament négy képviselője látogatást tett Romániában. A küldötteket — akik repülővel érkeztek — a hatóságok megakadályozták, hogy tervezett céljaikhoz, nevezetesen: Kolozsvárra (Cluj- Napoca) és Marosvásárhelyre (Tirgu Mures) eljussanak. A diplomatákat Sepsiszentgyörgynél (Sintu Gheorge) állították meg, majd beinvitálták őket a városba, ahol már különböző programokat állítottak össze számukra. így bemutatták nekik azt a sebtében szervezett „magyar kultúrközpontot”, melybe szerint a hivatallal ész, a hatalommal jogérzék jár. Effajta hitben az egykori születési elő- jogúak sem élnek sehol a földön, annál inkább a történelmi dillettantizmus hősei, akik. ha arroganciájuk váratlanul cserbenhagyná őket. lelkileg pőrén, akár a mesebeli Pomádé király, vacoghatnának a mindent elsöprő gúnykacajban. Ez sajnos még késik, és jól bevált eszközeik kezük ügyében vannak. Mindezért a reform akarása nem jelenei, hogy elnézzük, amint a védtelen magyar állampolgár végigtámolyog az elnyomorítás stációin. Aki úgy véli, a köz pénztárcájának kell állnia a gazdasági menekvés költségeit, fizesse meg ennek árát. Ez az ár pedig valódi érdek- védelmet jelent, és olyasfajta tisztességes tájékoztatást, hogy végre áttekinthetővé váljék, amit a működő demokráciában közéletnek neveznek. Nem álőszinteségre és kirakatnyíltságra van szükség, hanem élő demokratikus intézményekre, amelyek alkalmasak, hogy a társadalom ellenőrizze az őt kiszolgálni hivatott hivatalt, ne amaz packázzon vele. Nem az ugyanis a legnagyobb baj, hogy a szükség kopogtat, hanem hogy alkalmatlanok a sáfárok, mert a társadalom helyett egy absztrakt államot szolgálnak. És ebben a helyzetben igenis vérlázító minden áremelés és minden megadóztatás. Mindaddig így lesz. amíg a közönség nem maga döntheti el, mire fordítják pénzét és erejét. Mert 1945 után a talpraállás sokkal mélyebbről indult, de akkor egy éledő nemzettudat próbált ocsúdni. Ma azonban a hamis bukás szaga teijeng a lelki csőd fölött. Amíg a valótlanságháló, amit a telkekre csomóztak, szét nem szakad, addig hiába kiabál, aki rácsomózta, a saját vélt biztonságáért: a nemzeti összefogás helyett csak nemzeti kiúttalanságot találhat. Jelképe is lehet ennek a helyzetnek a téglajegyes kutyakomédia: egy kéretlenül felrobbantott Nemzeti Színház, amely helyett most összekoldulnák egy új árát, egy újét, amelyet megint előre halálra ítél a tény, hogy rossz helyen és múlttalanul akarják felépíteni. E vállalkozás, mint minden e hazában, csikorog, akadozik. Egy ország azonban nem lehet kenetlen taliga az idők végezetéig. Ha másért nem. a fent említett türelem végessége miatt. EGY DEMOKRATA (Demokrata 11. évf. 198"1 5) Amerikai Magyar Értesítő — közönség gyanánt — a „Vadrózsák nevű népi együttes beöltöztetett tagjait terelték. Hasonlóképpen prezentáltak számukra magyar iskolát és könyvtárat is, ahol — retorziókat helyezve kilátásba — a személyzetet, illetve a diákokat arra kényszerítették, hogy hamis adatokkal szolgáljanak a vendégeknek. A Iá togatás időtartamára egyébként a város központi könyvüzletének kirakatába magyar nyelvű könyveket helyeztek. A hatóságok által foganatosított megtévesztő akciókról jelentés készült, melyet hír- ügynökségünk eljuttatott az Európa Parlament megfelelő szerveihez. Nagyvárad, 1987. május 8. AZ UTÓBBI IDŐBEN HIVATALOSAN EN GEDÉLYEZETT KORRUPCIÓ RÉVÉNSZE REZHETŐK BE AZ ÚTLEVELEK. Miután hivatalos romániai körök többször is kijelentették, hogy drasztikusan korlátozni fogják a főképp nemzetiségieknek — kiadandó út levelek számár, most olyan intézkedéseket vezettek be, melyek értelmében útlevél megszerzése jószerével már csak tetemes pénz összegekkel lehetséges Ezek az összegek nem hivatalos tarifák, hanem — a korrupció szabályainak megfelelően — az útlevélosztály egy-egy alkalmazottjának juttatott adományok, aki megfelelő arányban továbbítja azokat az útlevél kiadásában valamilyen szerepet betöltő összes többi alkalmazotthoz. Vannak olyan értesülések is, melyek szerint a pénz egy hivatalosan felállított központi kasszába kerül. Későbbi állami felhasználásra. A kifizetett összeg részben attól függ, hogy az útlevél keletvagy nyugat-európai államba szól-e, illetve részben attól, hogy melyik erdélyi városban nyújtják be az útlevélkérelmet. Nagyváradon, ezidő szerint egy Magyarországra szóló útlevélért kb. 10 000 leit kell kifizetni; egy Nyugatra szólóért mintegy 15 000 leit. Szatmáron némileg magasabb az arány,- ott 15 000 illetve 20 000 leibe kerülnek az út levelek. Nagyvárad, 1987. május 9. A KISHATÁR ÁTLÉPŐ IGAZOLVÁNYOK VISSZAVONÁSÁVAL ÚJABB MAGYAROR SZÁG ELLENES DEMONSTRÁCIÓKRA KÉ SZÜLNEK ROMÁNIÁBAN. A Bihar megyei Mihályfalva (Valea lui Mihail körzetében a rendőrség folyamatos nyomást gyakorol a Kis- határ-átlépő igazolvánnyal rendelkezőkre. Egyénileg többeket máris arra kényszerítet tek, hogy olyan nyilatkozatot írjnak alá, miszerint: a magyar nacionalizmus és sovinizmus elleni tiltakozásképpen nem óhajtanak többé Magyarországra menni. Voltak, akiktől csak azzal a fenyegetéssel tudtak ilyen nyilatkozatot kicsikarni, hogy ellenkezés esetén valóban soha többé nem engedik őket Magyar országra. A Kishatár-átlépés gyakorlatát - mely a magyar—román határ mindkét oldalán 25 km mélységben elterülő helységek lakóit jogosítja fel az évenkénti hatszori külön utazásra a szomszéd országba — az 1977-es debreceni- nagyváradi egyezményben határozták el a két ország vezetői. De már akkor is azzal a román megszorítással, hogy a határsávba eső, jelentős magyar lakossággal rendelkező, nagy er délyi városokra nem vonatkozik az egyezmény (Szatmárnémeti, Nagyvárad, Arad). Marosvásárhely, Bukarest 1987. június 4. KÖZLEMÉNY. GORBACSOV FOGADTA AZ ERDÉLYI MAGYAR ELLENZÉK EGYIK VEZETŐJÉT. Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára, május 27-én, Bukarestben tett látogatása alkalmával találkozott KI RÁLY KÁROLLYAL, az erdélyi magyar ellenzék egyik vezető alakjával. Király — aki kezdetben fontos pártiunk ciókat is betöltött, majd 1977 óta a törvényesség és az emberi jogok tiszteletbentartá sa mellett többször is síkraszállt — a főtit kárral ismertette az ország általános helyzetét. Különös tekintettel a gazdasági—politikai vál ságra és a Románia területén élő magyar és né met nemzetiség jogfosztottságára. _________________13.oldal
