Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1987-09-01 / 9. szám

1987. szeptember

' tu

Amerikai Magyar Értesítő

DABAS REZSŐ (Kanada):

OLYAN A HANGULAT MINT 1956-BAN

(Időszerű politikai, gazdasági, nemzetiségi és határreviziós kérdések a vita pergőtüzében.)

A fenti sokatmondó focimén jelent meg a Profil nevű bécsi folyóiratban (1987. ápr.6.) Hegedűs András volt kormányelnökkel folytatott rendkívül érdekes interjú. A vihar előtti komor felhőjárásra emlékeztető Vasfüggöny mögötti politikai erjedés hazánkra vonatkozó részleteivel ismerkedhetünk meg az alábbiak során. Örvendetes, hogy az írószövetség múltévi rendszerellenes kiállása, továbbá a márciusi ifjak nyilt ellenszegülése a széles néprétegek nemzeti érzésből fakadó akaratát tükrözik.

Tudjuk, hogy Hegedűs András - aki ma 65 éves -, azáltal járult hozzá az ötvenhatos felkelésünk véres lehengereléséhez, hogy ő is aláirta a szovjet csapatok behívását kérő határozatot. Azt követően mint a Szovjetunió vendége két éven át társadalomtudományi tanulmányokat végzett Moszkvában. Visszatérve, a Tudományos Akadémia társadalomtudományi intézetét vezette. Mivel 1986-ban ellenezte Csehszlovákia megszállását, minden tisztességétől megfossztották és 1973-ban kizárták a kommunista pártból. Azóta mint mérsékelt ellenzéki működik.

A bécsi független politikai folyóirat két tudósítója első kérdésként azt tudakolta Hegedűstől, hogy fél-e velük beszélni? Hivatkoztak a KB ama határozatára, amelynek értelmében közigazgatási utón kell eljárni azokkal az ellenzékiekkel szemben, akik nyugati hirközlő közegekkel veszik fel a kapcsolatot. Hegedűs válaszában feltűnő leleplezést árult el, amennyiben véleménye szerint nem is olyan veszélyes ennek az 1956-os októberi szabadságharc harmincéves jubileuma alkalmából hozott határozatnak gyakorlati következménye. T.i. a hatalom birtokosai különbséget tesznek ellenfél és ellenség között. Arra való tekintettel, hogy független kritikai társadalomtudósnak vallja magát, az ő "épitő ellenzékét" megtűrik. Azt is hozzáfűzte, hogy ha nagyobb türelmet tanusitva, a többi politikai ellenállót is megtűrnék, akkor ez fordulópontot jelentene a magyar politikai é- letben, éppúgy mint 1962-ben, amikor Kádár "hires mondása" (aki nincs ellenünk, az velünk van) hangzott el.

Az itt magyarul ismertetett párbeszéd keletkezésekor (f.év március végén) még nagyon is napirenden voltak a március 15.-i események. Helyénvaló volt tehát a bécsi Profil kérdése: "Március 15-én

9.oldal

több ezernyi ellenzéki tüntetett Budapesten az 18il8-as Habsburg-ellenes forradalomra való emlékezés alkalmából." Meglepő, hogy Hegedűs erről az esetről ugyanúgy vélekedik mint a szabadföldi nemzeti sajtónk. "Jó példája - mondotta - a pozitiv irányvonalnak. Habár kivonult a rendőrség, az előző évvel ellentétben nem kergette szét a menetelüket. Az is figyelemremméltó, hogy a tüntetést nem rejtették el a külföld elől. "Kénytelenek vagyunk azonban kétségbevonni ama megállapitásait, amely szerint a tüntetés a demokratikus országok szokásai szerint ment végbe. Könnyen meggyőződhetünk arról, hogy a pesti tüntetésből hiányoztak azok a szónoklatok, nyilatkozatok és határozatok, amelyek kertelés nélkül megnevezték volna a rendszer törvénysértéseit és tételesen követelték volna azok jóvátételét. A Petőfi-féle "rabok tovább nem leszünk" hangoztatásának tűrése mindenesetre haladást jelent, de mint virágnyelv távol áll a valóban demokratikus szabályok szerinti tüntetések beszédeitől.

Ugyancsak teritékre került "Görbecsök" is (Gorbacsov). Kérdés: "hogyan látják Gorbacsovot a magyarok?" Bárcsak igaza lenne Hegedűsnek, amikor kijelentette, hogy "olyan a hangulat mint 1956-ban a Szovjetunió 20. pártgyülése után, amely nagy csalódásokat okozott. Persze örülünk annak, ami ma a Szovjetunióban történik. Sajnos ezek a remények nem félelemmentesek." Hegedűs a veszélyeket abban látja, hogy a reformok kivitelezéséhez szükséges társadalmi alap túl keskeny, bár a hatalom hordozóinak lényeges rétegeit érinti Gorbacsov birálata. Megtudjuk továbbá, hogy Hegedűs szerint a magyar nép igenlően fogadná a reformokat. Egyetértünk Hegedűssel abban, hogy a reformok sikerének kerékkötői "lényegében a párt középfokú tisztségviselői, akik mindenkor legmakacsabb ellenzői a reformoknak ."

Elgondolkoztató Hegedűs egyéni véleménye Gorbacsovról. Elismeri ugyan, hogy 1917. óta a Szovjetunió legjelentősebb személyisége, mégis attól tart, hogy kudarcot fog vallani. Párhuzamot von közte és Hruscsov között, aki hasonlóképen nem számolt ellenállással. Egyébként is reformjai csupa ellentmondással voltak telitve, különösen a mezőgazdaságban. Fölöttébb érdekes adalék, miszerint Hruscsovnak a Nyugattal folytatandó gazdasági versenyét mindenki vágyálomnak tartotta Moszkvában. A hangsúly kedvéért Hegedűs még önmagára is hivatkozik, aki annak idején mint egyetemista Moszkvában élt. Jellemző a mindenkori, tehát mai kommunista rendszerre is az a leleplezés, amely szerint az elvtársak annyira félnek fölötteseiktől, hogy nem merik ki-