Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-09-01 / 9. szám
8.oldal ' tu Amerikai Magyar Értesítő 1987. szeptember KÖNNYŰ LÁSZLÓ: Látogatás Mark Twain városában Feleségemmel rég óta készülődtünk Hannibálba. No, nem a földközi-tengeri kikötő-városba, hanem a St. Louistól északnyugatra 115 mérföldre, a Mississippi mentén fekvő turista központba. Annál inkább, mert hallottuk, hogy voltak óhazai látogatók, akik csak Mark Twain kedvéért jöttek ide. Látni akarták a helyet, a Mississippit, amit könyveiben leirt. 1817-ben a névadók agyában lehetett valami asszociáció a tengerrel, mert a folyók atyja ennél a pontnál 2 kilométer széles és úgy néz ki, mint egy tengeröböl . Az amerikai irodalom nagysága, akinek könyveit magyar forditásban én is olvastam gyerekkoromban, tulajdonképpen nem Hannibálban, hanem a közeli missouri Florida városkában született 1835-hen. Szülei 1839-ben költöztek a szép fejlődésnek indult kikötővárosba, ahol meglehetősen nehéz élet várt rájuk. Az ügyvéd édesapa hamarosan elhunyt és (eredeti nevén) Sam Clemensnek mesterséget kellett tanulni. A 12 éves fiú inasnak szegődött a helybéli nyomdászhoz. Ott is szabadult fel és dolgozott 1857-ig» amikor régi vágya szerint felcsapott hajókalauz inasnak, a hires Horace Bixby oldalán. Cincinnatitól New Orleansig kitanulta a hajózás minden csinját-binját és szeretete annyira beléje ivódott, hogy mikor 1864-ben Californiában irói nevet keresett magának, egy hajózási műszót; Mark Twain-1 (Two fathom, 12 láb mély) választott. Ebből a névből él ma a 30 ezer lakosú Hannibál városa. Mert a városnak van ugyan gumi-, cipő- , tej-, vas-, cement-, mész ipara; folyami-, vasúti közlekedése, de főfoglalkozása az idegenforgalom, a város hires lakója, Mark Twain. Látható itt "Mark Twain" lakóház, muzeum; Becky Thatcher (ifjúkori ideál) könyvüzlet, ahol a környéket megörökítő képeskönyvek: Tom Sawyer kalandjai (I876), Élet a Mississippin (I883) és Huckleberry Finn kalandjai (1884) kaphatók. Ezeket meg is filmesitették. Videofilmek is vásárolhatók. Van itt "Mark Twain" hotel, utca, étterem, iskola, express, emléktárgy-üzlet, gyönyörű gránit szobor a Mississippi partján. Szobra van Huckleberry Finnek és Tom Sawyérnék (ahogy éppen halászatból jönnek) és a Néger Jim- nek, ahogy éppen tanitja Finnt. Versenyző fiuk naponta fehérre festik Tom kerítését, csakúgy mint 150 évvel ezelőtt. A várostól északra vannak a barlangok, a- hol régen szökött rabszolgák és tolvajok húzódtak meg. A városban van "kisér- tetes ház"is, ahova főleg gyerekek és asszonyok mennek idegeiket borzongatni. Mikor este a sok utazás, séta után kinyujtózkodtam a Holiday Inn szálló kényelmes ágyában, azon gondolkoztam, milyen nehéz életet élt itt Mark Twain. A gyerekeken, családján kivül ki törődött a kis nyomdászinassal? S mikor sikereinek tetőpontján, 1902-ben visszajött Hannibálba, a város gazdagjai, vezetői, előkelői a legszebb kastélyban (a Rockliff Mansionban) fogadták, szórakoztatták és helyezték el. És ő drága pénzért előadást tartott nekik utazásairól. A mondás jutott eszembe: "Változnak az idők és változnak az embe rek," de változnak a szerepek is. Az egykori nyomdászinas, humorista, ifjúsági iró a város, sőt a nemzet és a világ tanítója is lett. Radnóthy Károly MAGYAR FOHÁSZ 1944-BEN Uram, ha eddig sohasem tudtunk volna. Megtanultunk most imádkozni hozzád. Nem volt annyi bűne soha a magyarnak, Amennyit bűnhődött eddig ez az ország. Ha fegyvert ragadott, vívott nagy csatákat, Uram Isten, ezt a te nevedben tette. S mikor mások ittak győzelmi kupákból, Mi akkor rabláncot hordoztunk helyette. Kiszáradt szemünkből könnyeinknek árja, Ajkunk nem nyílt már, csak esdeklő imára, Reménykedni kezdtünk, azt hittük, hogy vége; Csalódtunk. Nekünk csak álom volt a béke. Újra hull a nemzet java, a daliák. Lángban és vérben áll köröttünk a világ; Látom nagy nemzetek gyászos elbukását, Hallom a halálgép folytonos bugását. Itt csatakiáltás, ott halotti ének, Sírnak és jajgatnak mindenütt a népek; Egekig csapkod az ártatlanok vére. Mikor lesz már vége? Mikor lesz már vége? A harangok szelíd, imádkozó hangja Ágyúdörgéssé lett szörnyű csatazajban. Koldusként éhezünk és rongyokban járunk. Szirénaüvöltés veri fel az álmunk. Nem lelünk nyugalmat, Uram, csak tenálad, Hallgasd meg esdeklő, könyörgő imánkat! Nagy Isten, mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Vesd atyai szemed e síró nemzetre! Add meg nekünk végre a régen várt békét, Hozd el szenvedésünk áhítozott végét, S akkor összefogva, szent nevednek élve, Boldogabb jövő vár Árpád nemzetére. Komárom, 1944. Terjessze Lapunkat!
