Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1987-09-01 / 9. szám

1987. szeptember Amerikai Magyar Értesítő 7.oldal szálltak szembe Pesti Péter hozzászólá­sával, aki végeredményben csak kettőt kifogásolt; miért vitték haza az érem­akció tervezői az érmeket és miért nem az emigráció októberi évfordulós ünnep­ségein mutaták be azokat? (ugyanezeket kifogásolta - még élesebb stílusban - az UJ VILÁG "30 vagy 300" cimü vezércikke is.) A válaszok egyetlen érvet sem hoz­tak fel, csak személyeskedtek. Megszólalt az ügyben - kéretlenül— a brazíliai Taubinger László és hónapok­kal később Wass Albert is. Ez utóbbi^ál- láspontja mindenkit meglepett: mert ő, aki mindeddig mereven elutasított min­den hazajárást vagy hazai kapcsolatot akár félhivatalosokkal is, cikkében - kompromisszumot téve addigi elveiből - a Hites-Bodó éremakció pártolójául sze­gődött . Az érintettek és önkéntes védőügyvé­deik - mint már említettem - szétküldtek ezenkívül az emigrációban sokszáz épüle­tes körlevelet, amelyek csak Íróikra ve­tettek szomorú fényt; értelmi képessége­ikre és erkölcsi felfogásukra. Hallatta hangját - ugyan miért ne hallatta volna?- emigrációnk minden lében kanál fene­gyereke, a magát újságírónak és szerkesz­tőnek képzelő sutyerák süvölvény is az ohioi végekről. Megszokott finom modo­rában Hites Kristóf és Wass Albert ellen vezetett "csaholó hadjáratról", lehaza- árulásról, rágalmazásról, becsületsér­tésről óbégat. Ugyan érdemes-e ilyan > » stílussal és a tények elferdítésével vi­tába szállni? A koronát az egészre a kaliforniai egyesületecska elnököcskéje tette rá,__ amikor fegyelmi ítéletet kért Pesti Pé­ter ellen. Túlzottan nem érdekel, mi­lyen választ adott erre az idétlen és *■ demokratikus jogokat sértő "feljelen­tésre" az AMOSz vezetősége, hiszen az újságírói szabadságot senki sem korlátoz­hatja Amerikában. Az olvasókat pedig kérem: nézzék át figyelmesen az egy év alatt bizony ala­posan elmérgesedett vita alapját képező *■ Pesti Péter cikkecskét és döntsék el legjobb belátásuk szerint, van-e abban rágalmazás és becsületsértés, netán le- hazaárulózás? A szabad szólás jogáért most újra sik- raszállok! Nem engedhető meg, hogy bár­melyik magyar egyesület megpróbálja el­fojtani a sajtóban megjelenő kritikát. Aki magyar egyesületi vezető létére oda süllyed,hogy a "felsőbb hatóságokhoz" fordul a neki nem tetsző újságírói véle­mény megtorlása végett, az nem érdemes arra, hogy az emigrációs közéletben a legkisebb szerepe is legyen. Mert ha a sajtószabadságról van szó, a szabad vé­leménynyilvánítás jogáról, nem lehetünk tekintettel egyesületi, emberi érzékeny­ségre: inkább legyünk kevesebben, de a­kik megmaradunk, legalább tiszteljük a demokráciát. Ha mi magunk rugjuk föl an­nak elveit és szabályait, elveszítjük munkánk erkölcsi alapját. Újabb áremelések Magyarországon. Azelőtt mindig a vasárnapi újságok közölték az áremeléseket: hogy a dolgo­zók ne a munkahelyükön adják ki első mérgüket és legyen idejük lecsillapodni. Most, hogy a napilapok vasárnap nem je­lennek meg, a hétfői számok adták hírül a minden magyar családot érzékenyen é- rintő eseményt: a kormány egy sor élel­miszer, iparcikk és szolgáltatás árát fölemelte. Az indokolás szerint a belső felhasználás (fogyasztás) csökkentése s az állami ártámogatások fokozatos mér­séklése tette mindezt szükségessé. A költségvetési hiányt próbálja az uj kor­mány igy eltüntetni, ami aligha fog má­ról-holnapra sikerülni. Félő, hogy még további áremelések jelzik majd a gazda­sági egyensúly helyreállításának útját és még igy is nagy kérdés: lesz-e egyen­súly belátható időn belül? A julius 20-án bejelentett fogyasztói áremelések listája igy fest: A fűtőolajat 29, a benzint 10, a vil­lanyáramot 18, a cigarettát 20, a liszt és a kenyér árát 19 százalékkal emelték. Ellensúlyozásként a nyugdijat, a gyer­mekek és a tanulók után járó családi pót­lékot mérsékelten emelték. (Tudni kell, hogy az állami ellátáson élő személyek /a szociális otthonokban levő nyugdíjasok és az állami intézetek­ben lakó tanulók/ a pótlékot kötelesek leadni az otthonnak,illetve az intézet­nek. ) Az áremeléssel a kormány a túlmérete­zett külföldi adóságot is szeretné csökken­teni. A kormány tervbe vette jövedelmi- és értéktöbbletadó bevezetését is. Jóllehet a benzin nem elsőrendű köz­szükségleti cikk Magyarországon mint itt nyugaton, de azon mérhetjük le legköny- nyebben, milyen árak vannak ma otthon. Összehasonlításképp: az Egyesült Államok­ban középarányosként 1 dollárt számítha­tunk egy gallon benzinre, ami közel négy liternek felel meg. Ugyanezt a mennyisé­get 88 forintért pumpálják bele a magyar kocsitulajdonosok tankjába. Egy középko­csi ötvenliteres tankjának megtöltése kis vagyonba kerül. És a különbség még ijesztőbb, ha a dolgozók keresetével vet­jük egybe a benzinárakat: 1 dollár a mi­nimum órabérnek közel negyede, mig 88 forintért az átlagkeresetüek kb. 3-k ó- rát dolgoznak Magyarországon. Ne felejtse el előfizetését megújítani!!!

Next

/
Thumbnails
Contents