Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-09-01 / 9. szám
1987. szeptember ség, a pillanatnak élés lenne a jellemző vonása annak a képnek, amit a bevezetőben emlitett tükör mutat. Ha visszalépünk egy kicsit az időben, szemügyre vesszük azokat, akik már kinőttek a serdülőkorból, pályára álltak, működtetik a társadalmat, akkor sincs semmi okunk az örömre. A lelki bajoknak otthon elsősorban anyagi okaik vannak, a nemzetgazdaság szekere megfeneklett, az árak az egekbe kúsznak, jólképzett, szorgalmas szakemberek nem képesek eltartani a családjukat, az átlagjövedelem körüli kereset csak a lassú testi és lelki fel- morzsolódáshoz elegendő, a nyugdijak csak arra jók, hogy éppen ne haljon éhen egy élet munkája után, akit havonta egyszer ezzel az egyre csökkenő értékű kegy- dijjal keres fel a postás. Kormánykörökben is egyre gyakrabban hangzik el a vélemény, hogy a jelenleg érvényben lévő gazdasági szabályozó rendszer nem képes helyes irányban tartani a gazdálkodó szervezeteket. Teljes, minden ágazatot átfogó adó- és árreformra, tökéletesen uj gazdasági megközelitésekre lenne szükség. Ezen belül is kulcsszerepe van az iparnak. Ha nem növelik rövid időn belül látványosan és hosszú távra érvényesen a versenyképességét, akkor az ország aligha képes megszabadulni gazdasági bajaitól. A vállalatoknak mindössze 10-12 százaléka gazdálkodik nyereségesen, ugyanez a helyzet a mezőgazdaságban is. Holt teherként vonszolják maguk után sikertelen reformok következtében zátonyra futott társaikat. A megújulásban vezető szerepre kárhoztatott műszaki értelmiség egyenlőre nem játszik az országban politikát befolyásoló szerepet. Újabban már nemcsak pénzt kölcsönöznek külföldről, hanem tudást is. Az 1968-as gazdasági reform kudarcának okai között már utalnak halkan arra, hogy semmit nem lehet megvalósítani egy társadalomban az egyes emberekből kialakuló közvélemény ellenére, annak megnyerése nélkül. Nem lehet arisztokratikusan szűk körben, társadalmi bázis nélkül eredményesen gazdálkodni. Az igazán eredményesnek mondható japán gazdasági stratégia elveinek megvalósítói állítják, hogy az első es a legfontosabb feladat a szubjektív akadályok felszámolása. A vállalati vezetőket, a munkásokat meg kell győzni a jóminőségü munka fontosságáról, mert különben a világ minden pénze is kevés, minden befektetés kudarcot eredményez. Minden más tényezőre - pénzhiány, objektiv feltételek, gyenge minőségű alapanyag, megbizhatatlan üzleti partnerek - való hivatkozás csak a cselekvésképtelenség álcázása és ebben a szocialista társadalmak vezetik a kátyúba jutott országok mezőnyét. Teljes szemléletváltozás nélkül, a 3.oldal vállalatvezetők meggyőzése nélkül nem használnak a milliárdos dollárkölcsönök, először a fejekben kellene rendet csinálni. A mostani gyakorlat szerint a termelési folyamat végén alacsony hatásfokú, megbizhatatlan és indokolatlanul drága a minőség ellenőrzés. A káros szemléletet jellemzi, hogy nemcsak a munkások, hanem a vállalatvezetők jelentős része is szinte az ellenségnek tekinti a melóst. Vannak aztán, akik a katonás fegyelem meghonosításában látják a minőség javításának feltételét, vagy csak legyintenek a szakemberek érveire mondván, hogy a minőségellenőrzés drága, arra most nincs pénz. Csak arról feledkeznek meg, hogy bár valóban többe kerül a kifogástalan áru, mégis a gyenge minőségűért kell végső soron többet fizetni, mert több a selejt, alacsonyabb az élettartam, magasabbak a javitási költségek és alacsonyabbak az ilyen termékért elérhető árak. Mindennek a megváltoztatásához a műszaki értelmiség segítségére lenne szükség. Az ő alkotómunkájuk eredménye minden uj termék, minden uj termelési megoldás. Jórészük vezető állásban lehetne részese a megújulásnak, övék a keserves gazdasági döntések felelőssége, az innovációs bizonytalanság feloldása az ő feladatuk lenne. Ők rendelkeznek a szükséges szakmai ismeretekkel, de nem élnek olyan feltételek között, hogy a szaktudásukat érvényre juttathassák. Magyarországon még a mai napon is tökéletesen képzetlen pártemberek csinálnak gazdaságpolitikát. A pártbizottságok ipari osztályain lebzselő szájtépő semmirekellők fújják a vezérszólamot, nem is érve fel, hogy ennek az ideje már régen lejárt. Sok tehát a követelmény és kevés a lehetőség. Csak a legegyszerűbb, mindenki által követhető példát véve alapul; nagyon lassú az a folyamat, amig egy találmányból termék lesz, amig megvásárolhatjuk az üzletben a magyar feltaláló ötlete nyomán született árut. Ez aztán gyakran vezet oda, hogy mire elkészül, már nem korszerű, nem lehet eladni, kidobott pénz volt, amit ráköltöttek. A magánvállalkozások rugalmassága, azonnal jelentkező hatékonyságuk olyan vonzerő, ami mostanában egyre több szakembert csábit el az állami iparból, érthető tehát, hogy a magyar gazdasági vezetés legfelső köreiben katasztrófahangulat uralkodik. /Hadak Utján/ Nyitrai Gyula TERJESSZE ÉS TÁMOGASSA LAPUNKAT AZZAL, HOGY BARÁTAINAK, ISMERŐSEINEK VAGY IDŐS MAGYARJAINKNAK - AKIK KEVÉS NYUGDÍJBÓL ÉLNEK - AJÁNDÉKKÉNT ELŐFIZETI! Amerikai Magyar Értesítő
