Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1987-09-01 / 9. szám

2.oldal

Amerikai Magyar Értesítő

1987. szeptember

HUNGARIAN MONTHLY

P.O. Box 7416

Baltimore. MD 21227-0416 U.S.A.

Telefon: (301) 2^2-5333 Szerkeszti: Soós József _ Főmunkatárs: Stirling György Évi előfizetési dij: 13 US-dollár Nyugdíjból élőknek: 11 US-dollár Külföldre: lk US-dollár A lapban megjelent Írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét.Azokért minden esetben szerzőik felelősek. Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.A szükséges javítás jogát fenntartjuk.

végződő élvezetekben keres kiutat. A legszárazabb statisztikai adatokat vizsgálva is ezek az állítások kapnak hangsúlyt. Négy évvel ezelőtt 169-én haltak meg kábítószerrel, gyógyszerrel, bóditó vegyianyagokkal kapcsolatos mérgezések következtében Magyarországon a 20 éven aluli korosztály tagjai közül. Elkoboztak 3150 gramm heroint, 2^-0 gramm kokaint, 2^,150 gramm marihuánát, kilószámra hasonló hatású gyógyszereket, mázsaszámra nyugtátokat és egyebet.

Egy évvel később már I87 koporsóban feküdt egy-egy alig felserdült, vagy még erősen a gyerekkorban maradt ifjú honfitársunk holtteste, hasonló okok miatt. A megdöbbentő számok évről évre magasabb értékeket mutatnak: 1985-ben 208 haláleset, az elmúlt évben már 305. Mintha a pokol szabadult volna el, felgyorsult az ördögi körhinta, egyre többen kapaszkodnak a peremén és egyre többen hullanak a mélybe. A tavaly elkobzott kábítószer mennyiségét már nem grammokban mérik, pedig a számok között nem szerepelnek az átutazó, vagy Magyarországon üzletelő kábitószerkereskedőktől begyűjtött méregre vonatkozó adatok. Minden tizedik 18 éven aluli magyar állampolgár kipróbálta már legalább egyszer a legkeményebb drogokat, minden nyolcadik szedett a bódulat reményében gyógyszereket, ugyanez az arány az agyat közvetlenül és drasztikusan kárositó szintetikus ragasztókkal való próbálkozás terén. Ilyen körülmények között természetesnek vehető az a már szinte fel sem fogható veszélyre utaló adat,amely bizonyltja, hogy ebben a leg- veszélyeztetebb korosztályban, minden ötödik gyerek fogyaszt rendszeresen alkoholt .

Még nyomasztóbb benyomásunk alakul ki, ha kicsit elmélyedünk a részletekben.

Mint említettük, az előző számok a 18 évesnél fiatalabbakra vonatkoztak, csak egy nem részletezett átlagot mutatnak. Igazán akkor van okunk a megdöbbenésre, ha a li|~l6 év közöttieket vesszük szemügyre, különösen azokat, akik már nem tanulnak és még nem dolgoznak. Ebben a

csoportban alig találunk valakit, aki legalább ne italozna rendszeresnek mondható következetességgel. A család nem védi őket, mert ez a szerepe már régen megszűnt otthon a társadalom legkisebb és nem is oly régmúlt időkben még leghatékonyabb közösségének. A tanárok hatásköréből is kikerültek már, célok, feladatok nélkül lézengenek, csak egymással van kapcsolatuk, a süllyedőben lévő állami hajóról legfeljebb biztató szavakat kiáltanak feléjük, de igazán nem törődik velük senki. Pedig ők adják a magyar munkásság derékhadát, nekik kellene épiteni a jövőt.

Egy újságcikk keretében még a felszínnek is csak egy rétegét lehet érinteni ezzel kapcsolatban, alig van másra lehetőség, mint számok, tények felsorolására. A probléma viszont nagyon összetett és statisztikai természetű vizsgálódás arra alkalmas csupán, hogy a tüneteket rögzítse. Meghatározóan szociológiai és jóval kisebb részben egészségügyi jellegű beavatkozásra lenne szükség, bár otthon még az utóbbinak sem teremtették meg a feltételeit, mert farizeus módon nem hajlandók elismerni, hogy már nem köny- nyü nátháról van szó, nem múló divatról, hanem az egész társadalom súlyos beteg, megérett az életmentő, de már nem sok reménnyel kecsegtető beavatkozásra.

A nem jelképes orvosi beavatkozás tulajdonképpen csak akkor lehetne eredményes, ha a család az iskola, a munkahely, végső soron az emberek gondolkodása változna meg. Morális értékek, vonzó példák nélkül nincs egészséges lelkű fiatalság, a néhány tucat elkeseredetten hadakozó szakember szava visszhangtalanul hal el a kommunista közönyben. Ez okozta az alkoholizmus immár visszafordithatatlan, járványszerü terjedését, ez vezetett oda, hogy - mint már ezerszer feljaj dúltunk miatta - öngyilkosságban, alkoholfogyasztásban, életerős férfiak korai halálában otthon élő honfitársaink vezetik a gyászkeretes mezőnyöket.

Azt már kezdik felismerni, hogy nem elég párnázott ajtajú pártirodákban papolva panaszkodni a közmorál romlásáról, korántsem materialista elkötelezettségű emberekhez illő módón valami megfoghatatlant okolni a bajokért A társadalom arculatát kellene megváltoztatni, hogy a fiataloknak kedvük támadjon követni a vonzó példákat. Szeretet- re szorulnának, gondoskodást igényelnek, érdekes feladatokkal lehetne rászoktatni őket a munka szeretetére, az értelmes együttműködésre. Ha a felnőttek partnerként kezelnék őket, megosztva a gondokat, együtt keresve a bajok megoldását, akkor megszűnne a gyökértelenség. Erre azonban csak akkor lenne lehetőség, ha a társadalomnak lennének értelmes céljai. Ha nem a pénz utáni hajsza, a könyörtelen-