Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-06-01 / 6. szám
zonyult. Miután minden elképzelhető helyet átkutattak, hosszas bizonytalanság állapota köszöntött rám. Az útlevelemet még a vámvizsgálat előtt elvették, s miközben arra vártam, szóba elegyedtem a kishatárforgalomban hazatérő erdélyi magyarokkal. Felajánlottam nekik, hogy beviszem őket Nagyváradra, de amikor be akartak szállni az autómba, egy hatósági közeg tüstént kiparancsolta őket onnan. Hosszú várakoztatás után végül közölték velem, hogy nem engednek át a határon.A Döntést semmivel sem indokolták. Ekkor én már mindenbe beletörődtem, csak az útlevelemet akartam viszontlátni. Az u- gyan nem került elő, ellentétben egy román tiszttel, aki finomnak egyáltalán nem nevezhető módon elparancsolt a határtól. Végül megkaptam az útlevelemet és elindultam abba az irányba, ahol egy tábla áll, rajta felirat: Magyar Népköz- társaság. A tükörből még egy pillantást vetettem a több nyelven kiirt szövegre: "Üdvözöljük a vendégszerető Romániában". Tóth Attila esete nem egyedülálló. És a magyar hatóságok nem tudják (vagy nem is akarják) megvédeni állampolgáraik érdeke it. *- A romániai állapotokra jellemző másik esetről is érdemes szólni, amit nemrégiben mondott el valaki, aki rokonokat látogatni járt Erdélyben. A minden magyar utasnak kijáró zaklatásban neki is része volt a határon, de miután átesett rajta, tovább engedték Kolzsvár felé. Innét kocsival Csíkszeredára utazott és mielőtt Székelyudvarhelyről nekivágott a Hargitának, ottani ismerősei figyelmeztették, hogy a kevésbé forgalmas erdei utakon nagyon vigyázzon, főleg este. Ha a szokásostól eltérő elterelő vagy irányitó útjelző táblát lát, figyeljen jól előre és a főutról csak akkor térjen le, ha más lehetősége nincs továbbjutni. Ugyanis - mesélték helyi ismerősei - a Románia utjain még ma is nagy számmal bolyongó kóbor oláhcigányok újabban azt csinálják, hogy az esti szürkületben útjavítást jelző táblát tesznek ki a magányosan közlekedő autós elé és mellékutra terelik a kocsit. A földes, kátyus mezei ut pedig sehová sem vezet: a kocsi csak lépésben haladhat rajta, megfordulni nem lehet s a vezető egyszerre fatörzsekből rakott torlasz előtt találja magát a homályban. Amint megáll - mert mást nem tehet - a bokrok mögül cigányok csapata rajzik elő és a kocsit, meg utasait mindenükből kifosztják. Szerencséről beszélhet, aki ép bőrrel szabadul az ilyen kalandból, mert ha netán szembeszáll a rablóbandával, egy-kettőre elintézik.Már nem egy autós tűnt el örökre a hegyvidéki utakon és hetek múltán legfeljebb darabokra szedett kocsijának roncsait találták meg valahol egy erdoszelen. A tetteseknek persze nyomaveszett, mert a kóborló cigányokat semmiféle hatóság nem tudja elérni, ügy eltűntek, mint a kámfor. - Ennyit a romániai közbiztonságról, amivel ajánlatos számolniok az oda- utazoknak. *- A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége szintén szükségesnek tartotta, hogy nyilatkozatot adj on ki az Akadémi kiadásában megjelent ERDÉLY TÖRTÉNETE elleni román sajtókampánnyal kapcsolatosan. A tartózkodó és európai hangvételű nyilatkozat méltó válasz az izgága román vádaskodásokra. "A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége szükségesnek tartja kijelenteni, hogy a történelemhamisitás vádját megalapozatlan rágalomnak Ítéli, s méltatlannak tartja, hogy ilyen jellegű vádaskodó polémiákba bocsátkozzon. Tudományos vitákat csakis a tudományosság keretei között lehet eldönteni, s az üres vádaskodás nem lehet vitaalap. Kétségtelen, hogy bizonyos kérdésekben úgyszólván évszázados vita folyik a román és magyar történészek közt. Nem tartjuk magunkat csalhatatlannak, s vitás kérdések minden tudományos műben adódnak. Az Er- dély-történet szerzői, ellentétben a román kollégáikkal, nem osztják a dáko-ro- mán kontinuitás elméletét." A mindvégig hasonló hangnemben fogalmazott nyilatkozatra nehéz lesz válaszolniok a román történészeknek, akik "tudományos" tételeiket eddig úgy próbálták megvédeni, hogy a Horthy-fasizmus irredenta politikájának emlegetésével igyekeztek megfélemlíteni vitapartnereiket. Nem sikerült. *- Olvasom: az egyik nagy ABC-áruház- ban a pénztártól az ajtó felé igyekvő idős férfit megállította a bolt egyik alkalmazottja és minden magyarázat vagy fölszólitás nélkül kezdte ellenőrizni a vásárolt árut, összevetve a pénztári blokkal. Mindent rendben talált, de az árut - vajat, tejfölt, margarint - a férfi nem bevásárlásra használt táskájába kezdte átrakni. Amikor az tiltakozott, ráförmedt: ő oda teszi az árut, ahová akarja. (A zaklatásért, a megszé- gyenitő eljárásért persze bocsánatot sem kért.) - Kommunista kereskedelmi morál 1987. *- Még ennél az esetnél is cifrább az a másik ABC-kaland, amiről az ÉS-ben olvashattunk a minap. Aki leírja, idéz egy szemtanút, aki - úgymond - azt hitte, terroristák kerítették hatalmukba az élelmiszerüzletet. Az akció pillanatok alatt zajlott le - mesélte az illető. 1987. junius Amerikai Magyar Értesítő 15.oldal
