Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-06-01 / 6. szám
l6.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1987. junius Tökéletes időzítéssel, egyszerre zárták be az üzlet minden ajtaját, onnét egy e- gér sem menekülhetett. Az akció pontban tiz óra nulla perckor kezdődött. Az üzletben minden mozgás megszűnt. A vevők dermedten álltak a polcok között, és kosaraikkal kezükben várták, mi következik. Csak általános igazoltatás - mondta megkönnyebbülten valaki. - Vagy ÁBC- eltérités - jegyezte meg egy férfi enyhe gúnnyal. Az igazoltatás egyébként gyors volt és udvarias. Aki munkaidőben tartózkodott az áruházban, azzal közölték, hogy a munkahelyén bejelentést tesznek. Ennyi volt az egész. Mindenki megkönnyebbült, amikor az ABC ajtói újra kitárultak és kilehetett menni a szabad levegőre. Ott aztán többekből kitört a bosszúság: - Mi volt ez? - Mi történt itt? - Hát már mindent lehet? — röpködtek a felháborodott kérdések. - Érdemes és szabad védtelen emberek sokaságát inzultálni, hogy egy pár lógóst, munkaidő-bliccelőt elkapjanak? - kérdezte valaki s aztán hozzátette: - Mi még csak megértjük, de mit szólnak ehhez a turisták meg a külföldiek? . . . Aztán az utcán, a bolt előtt még sokminden elhangzott. Valaki elmesélte legutóbbi élményét, amikor egy presszóban délidőben nőnemű üzletfelével beszélgetett és igazoltatták. A civilruhás nyomozó titokzatos mosollyal megkérdezte tőle: - A munkahelyét értesítsük vagy a feleségét?... Egy idősebb ur igy összegezte a véleményét: - Mi nyugdíjasok már sokmindent megéltünk, de meg kell mondjam, azt hittem, ilyesminek már nem leszek kitéve ebben az országban. Úgy látszik tévedtem. . . Aztán az emberek lessan elszéledtek, ki-ki ment a dolgára, de - Írja az újságíró - mintha eltűnt volna a magabiztosságuk, ami idejövet még jellemezte a járásukat. Mert - mondta még valaki -, ha az ÁBC-be be lehet zárni, akkor az utcán, vagy otthon sem vagyok a magam ura és nem tudhatom, mihez van jogom, mihez nincs... Hát igen: igy értelmezik az állampolgári jogokat a kommunizmusban. Még a reform tizenkilencedik évében, 1987-ben is. Ebből is látszik; a lényeg, a szemlélet semmit sem változott Rákosiék óta. A zsarnokság az zsarnokság, a rendőrállam az rendőrállam, ahol egy nyomozó akkor és ott zaklatja az állampolgárt ahol és amikor akarja. Egyszer ezért, másszor azért. Ok és ürügy mindig van rá a diktatúrában. Most a munkaidő jobb kihasználásáért folyó kampány, holnap a valu- tázók elleni harc. Az orwelli vízió Big Brotherje mindenütt rajtad tart ja a szemét: még az otthonodban is. Mert ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van. . . Az ÉS következő számában (ápr.17.) egy ujságirónő fűzött véleményt a fenti élményleiráshoz s ebből a cikkből is érdemes idézni pár sort. "Ha ma csak a társadalmi termelést vélik rendőri módszerekkel kikényszerithetőnek, akkor a gazdasági helyzet romlásával holnap a magánfogyasztás karhatalmi kontrolja járhat együtt. Ha délben, ebédközben nyilvános helyen megzavarhatnak az igazoltató hatóság képviselői, akkor este rámtörhetnek az otthonomban, hogy ellenőrizzék: hányas izzó van az íróasztalomon vagy hány fokos a fürdővizem. (Közbevetve hadd jegyezzük meg: Romániában már ez megvalósult az energiatakarékosság idején. ) Az ujságirónő ezzel zárja elmefuttatását: "Megfélemlített, megalázott emberekkel sok mindent lehet csinálni, de gazdasági modernizációt, társadalmi átépítést, politikai demokratizálást semmiképp." (A cikk cime: "Demokráciael- térités" volt.) *- Babérlevél - ez a cime annak a kis karcolatnak, mely kicsiben bemutatja, milyen is az a hiánygazdálkodás. "Gyermek voltam régen, nagyon régen - Írja a visszaemlékező -, amikor anyám rámparancsolt: - Menj Samu bácsihoz és hozz egy zacskó babérlevelet! Odaadta az árát É fillért -, én meg futottam a boltba. Samu bácsi odaadta a kért árut és én mentem vele haza boldogan. Azóta eltelt pár évtized. Gyermek lettem újra. Feleségem rámparancsolt: - István kérem, menjen a boltba és hozzon bebérlevelet, szalontüdő lesz ebédre. Elindultam. Boltról boltra jártam, zsebembe az e célra magamhoz vett húsz forinttal.- Nincs, hónapok óta nem kaptunk - hallottam mindenütt. Szomorúan ballagtam haza. " - Múlt és jelen: a hiánycikkek története öt mondatban. *- Moszkvában megnyílt az első szövetkezeti étterem - olvassuk a Magyar Nemzet tudósításában. Az úttörő kezdeményezés nagy tetszést aratott a szovjet fővárosban és délutánonként máris sorban állnak a vendégek az étterem bejárata előtt. *- Pályázatot írtak ki a budapesti üzletfeliratok magyarrá tételére. A fővárosban ma már többségben vannak a shopping center, second hand shop, music center, night club, snack bar és ehhez hasonló feliratok, nem szólva a gyakran rosszul képzett angolos fantázianevekről. Az Anyanyelwédők Klubja - nekem jobban tetszett volna az Anyanyelwédők Köre elnevezés... - most harcot kezdett a pesti cégtáblák "megmagyarositására".
