Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-06-01 / 6. szám
14.oldal Amerikai Magyar Értesítő' Független Magyar Hírszolgálat-------------'Szerkeszti: Stirling György—————*- A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Bántász Rezső kormányszóvivő április 1-én nyilatkozatot adott a sajtó képviselőinek. A nyilatkozat igy kezdődik: "I987. február 2ó-27-én több magasrangu politikus jelenlétében ülést tartott a romániai Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa. Az ülésen és az azt követő sajtókampányban a román nép történetének meghamisításával, revansizmus- sal, Románia belügyeibe történő beavatkozással vádolták a Magyar Népköztársaságot. A Romániában és külföldön is terjesztett vádak minden alapot nélkülöznek és zavart okoznak a két szomszédos szocialista ország együttműködésében." A román vádaskodás és a magyarellenes propagandakampány oka az Erdély Története c. háromkötetes mü magyarországi kiadása volt. A könyv szerzői ugyanis - a történelmi valóságnak megfelelően - kétségbe vonják a dákoromán kontinuitás elméletét és ezzel magukra vonták Ceauses- cuék haragját. Hogy a románok prüszkölnek a könyv miatt, az ő szempontjukból meg lehet érteni. De hogy a romániai Magyar Nemzetiségű Dolgozók tiltakozzanak "a román nép történetének meghamisítása" miatt, az már valóban elképesztő! Vajon kény szeritik őket erre, vagy netán meggyőződésből védik a román álláspontot? Megfélemlités vagy stréberkedés vitte i- lyen útra ezeket a romániai magyarokat, hogy valótlanságokat védelmükbe vegyenek? Ki tudja? De térjünk vissza a budapesti kormánynyilatkozatra, mely az előbb idézett bevezetés után emlékeztet az 1977- es Kádár-Ceausescu találkozóra, ahol "megállapodás született a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére". Aztán kifejti, hogy a magyar hatóságok mindig tartották magukat ehhez a megállapodáshoz, de - fűzi hozzá- "kezdeményezéseink sajnálatos módon nemigen találtak viszonzásra" . Végül a befejezés: "Ismeretes, hogy régi álláspontunk: a nemzetiségi kérdés miden ország belügye, amelynek azonban Magyarországot érintő kihatása is van. Abban vagyunk érdekeltek, hogy a Romániában élő magyarok anyanyelvűket megőrizve, nemzetiségi kultúrájukat fejlesztve, a Román Szocialista Köztársaság hűséges állampolgáraiként, egyenrangúan vegyenek részt a szocializmus épitésében. Természetesnek tartjuk azt, hogy a történelem egyes kérdéseinek megitélésében lehetnek és vannak különbségek a különböző országok tudósai, igy a magyar és román történészek között is. Azonban csak a tények szándékos félremagyarázásának 1987. június tudhatjuk be azokat a vádakat, hogy a magyar Népköztársaságban olyan történelmi munkák publikálása folyik, amelyek úgymond Horthy fasiszta rendszerének leg- reakciósabb téziseit elevenitik fel." Tavaly karácsonykor a református egyház vezetői fejezték ki aggódásukat a romániai magyarok sorsa miatt, pár hétre rá a magyar katolikus püspöki kar a- dott ki hasonló tartalmú nyilatkozatot, most meg - az Erdély Története körül támadt "konfliktus" kapcsán - a magyarországi rendszer szóvivője fejezte ki kormányának érdekeltségét a romániai magyarok ügyében. Nem kétséges, hogy ez az állásfoglalás a magyar közvélemény nyomására született meg: a magyar társadalomban már évek óta beszédtéma az erdélyi magyarság sorsa és a hivatalos körök nyilatkozatát sem lehetett már elodázni. Az Erdély Története ürügyén inditott román rágalomhadjárat megkönnyitette a budapesti kormány dolgát és alkalmat adott a sérelmek megfogalmazására. És erre már nagyon régen vártunk; (Nem mulaszthatjuk el zárójelben hozzátenni mindehhez, hogy abban, hogy a hazai közvélemény évek óta egyre több értesülést kapott Erdélyből és Erdélyről, nem kis része volt a nyugaton Erdélyért dolgozó magyar szervezeteknek. Nagyrészben azoknak köszönhető, hogy a hazai társadalom ráébredt a valóságra.) *- Az utóbbi időben már a hazai sajtóban is napvilágot látnak olyan Írások, melyek a romániai viszonyokat mutatják be a maguk nyers valóságában. Ilyen az az olvasói levél, melyet a Heti Világ- gazdaság március 21-i számából vettünk át,a lényegre lerövidítve. Tóth Attila - a levél Írója - egy barátja meghívására néhány napos turista útra indult Romániába. A magyar-román határon átélt élményeiről igy ir: "A magyar vámvizsgálat rövid volt, mindent rendben találtak. Ellentétben a román vámügyi szervekkel. Talán a nálam lévő magyar újságok ébreszthettek gyanút a hatóság embereiben, mindenesetre igen alapos vizsgálatnak vetettek alá. Tiz perc elteltével az autóm úgy nézett ki, mintha bomba robbant volna benne: az ülések kiszedve, a ruháim a földön. Egyedül a motort nem szedték szét. Majd egy órai tüzetes kutatás és keresztkérdések - kihez megyek, miért - után egy hatalmas tükröt toltak a kocsi alá, majd miután az semmi gyanúsat nem mutatott, beparancsoltak a kormányhoz, és aknára kellett állítani az autót. Kiderült,hogy a kipufogórendszerben sem rejtettem el semmit, tehát visszaálltunk a sorompóhoz. A nem kifejezetten hanyagul végzett személyi motozás ujfent hiábavalónak bi
