Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-06-01 / 6. szám
1987. június 11.oldal Amerikai Magyar Értesítő DOMOKOS SÁNDOR (Kanada): Lengyel-Magyar kapcsolatok a második világháború és az 56-os Szabadságharc idejen I. Csak két közös határokkal egymás mellett élő nép van Európában, aki ezeréves történelme alatt nem viselt soha hivatalos hadüzenettel megnyitott fegyveres támadást egymás határai ellen és az a magyar és a lengyel. Mig olyan népek is, kiknek közös etnikai származása, vagy nyelvi hasonlósága arra predesztinálná, hogy testvéri barátságban éljenek, mint a franciák és olaszok, osztrákok és poroszok, angolok és hollandok stb., sokszor engesztelhetetlen konfliktusokban éltek századokon keresztül, addig a magyar és lengyel népet - faji és nyelvi különbözőségük ellenére is - egy testvéri együttérzés kötötte össze egy évezreden keresztül. Ez a testvéri sorsközösség kezdődött már akkor, amikor a két nép majdnem egyidőben a római katolikus vallás felvételével elkötelezte magát a nyugati kultúra felé. Ezzel együtt járt a bizánci világnézet visszautasítása is. Ez a cirill Írásrendszer és a keleti orthodox vallás jelentette egyben azt a tirannikus, titkolódzásokra épülő és kegyetlenségekbe torkolló politikai uralmi formát, mely Bizáncot annyira jellemezte és minden államot, mely ebből a kultúrkörből fejlődött ki, végzetesen befolyásolta történelme folyamán. Mivel pedig az ortodox egyház befolyását az orosz birodalom örökölte - és a cári uralom fundamentuma lett - ez a szellem örökös konfliktusba került a lengyel nép létérdekével. Nekünk magyaroknak is történelmi feladatunkká lett Európát a keleti befolyások és támadások ellen védenünk de minket kulturmegsemmisüléssel és mesterséges beolvasztással elsősorban a nyugati germánság fenyegetett. Mivel a lengyel sikság sem nyugatról sem keletről nem adott védelmet a lengyel nemzetnek, igy nekik is létszükségletük lett a nyugat felöli, kezdetben a német lovagrendek, később a militarista porosz állam által képviselt pán-germán törekvéseknek is ellenállnia. Ennek ellenére az orosz beolvasztási törekvések, melyek a lengyelek szláv származásán keresztül keresték az utat a lengyel lakosság megnyeréséhez, mindig az elsődleges támadási irányt jelentették a lengyel őslakosság ellen. Ennek a harapófogóban való létezésnek az ösztönös felismerése és az egymásrautaltság szükségessége hozta létre azt a történelmi légkört, mely a magyar-lengyel testvériség megteremtéséhez vezetett. Nem akarom részletezni itt a sok történelmi kapcsolatot, mely ezer év alatt kialakult és a sok közös nemzeti hőst - mint Báthory István és Bem apó - akik közös alapot adtak a két népnek, hanem arra akarok elsősorban rámutatni, hogy a lengyel és magyar szabadságküzdelmek mindig a két nép kölcsönös támogatását élvezték. A mi kuruc felkelésünk lengyel földön bontakozott ki, hasonló módon a lengyel hazafiak mindig magyar földön kaptak menedéket ha a cári üldözés menekülésre kényszeritette őket. Amikor a lengyel önállóság összeroppant a germán-szláv nyomás gyűrűjében, az akkor történt amikor a magyar nép is megvolt fosztva önálló és független cselekvő képességétől . Ezek a pszichológiai kapcsolatok voltak azok a napi politikában sokszor figyelmen kívül hagyott tényezők, melyek megelőzték az 1939-es eseményeket. Az én generációm, akkor az ifjúság ideiizmusában minden porcikánkban a trianoni igazságtalanság ellen lázadt. Ez mégsem vakított el bennünket annyira, hogy ne láttuk volna, hogy a lengyelek ellen mesterségesen előkészített támadás egy ördögi terv gyakorlati kivitelezése. Minden érdek-kényszer ellenére, mely a trianoni helyreigazítások áraként a németek iránti szimpátiát kívánta volna tőlünk, a magyar kormány a magyar nép érzését fejezte ki, mikor következetesen és határozottan visszautasította Berlin azon követelését, hogy nyissunk utat a lengyelek hátbatámadásához. A közelmúltban kezembe került a Kanadai Magyar Újság elhunyt szerkesztőjének, vitéz Nemes Gusztávnak hagyatékából egy 19L6-ban kiadott könyv, mely ezen eseményekkel foglalkozik. A könyvecske, melyet az Ottawa-i Állami Archiviumban helyeztem letétbe, annál is fontosabb,mert ezt már az orosz megszállás után de még a törvényesen megválasztott kisgazda kormány adta ki, mely nem vádolható meg azzal, hogy a Horthy múlt tetteit lett volna szándékában támogatni és ezzel a nagy Szovjet megszálló haragját, aki éppen olyan társutas volt a lengyel nép 1939-es letiprásában mint a német - ezzel még jobban magára haragítani. A könyv tényei olyan megdönthetetlen adatokra épülnek, mely ellen a szovjet sem tudott hatékonyan tiltakozni. Miért fontos ez számunkra? Mert ez egy kézzelfogható dokumentum, mely megcáfolja azt a hazug állítást, hogy a magyar államvezetés szolgalelkü kiszolgálója lett volna a német követeléseknek. Magam személyes emlékéhez tartozik, hogy mint akkor é- rettségizett diák, Sátoraljaújhelyen, ott álltam apám oldalán, aki mint a város rendőrkapitánya felelős volt az éjjel-nappal özönlő szekérkaravánokon menekülő szerencsétlenek fogadásáért, el-