Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1987-06-01 / 6. szám

1987. június 11.oldal Amerikai Magyar Értesítő DOMOKOS SÁNDOR (Kanada): Lengyel-Magyar kapcsolatok a második világháború és az 56-os Szabadságharc idejen I. Csak két közös határokkal egymás mel­lett élő nép van Európában, aki ezeréves történelme alatt nem viselt soha hivata­los hadüzenettel megnyitott fegyveres támadást egymás határai ellen és az a magyar és a lengyel. Mig olyan népek is, kiknek közös etnikai származása, vagy nyelvi hasonlósága arra predesztinálná, hogy testvéri barátságban éljenek, mint a franciák és olaszok, osztrákok és po­roszok, angolok és hollandok stb., sok­szor engesztelhetetlen konfliktusokban éltek századokon keresztül, addig a ma­gyar és lengyel népet - faji és nyelvi különbözőségük ellenére is - egy testvé­ri együttérzés kötötte össze egy évezre­den keresztül. Ez a testvéri sorsközös­ség kezdődött már akkor, amikor a két nép majdnem egyidőben a római katolikus vallás felvételével elkötelezte magát a nyugati kultúra felé. Ezzel együtt járt a bizánci világnézet visszautasítása is. Ez a cirill Írásrendszer és a keleti or­thodox vallás jelentette egyben azt a tirannikus, titkolódzásokra épülő és ke­gyetlenségekbe torkolló politikai uralmi formát, mely Bizáncot annyira jellemezte és minden államot, mely ebből a kultúr­körből fejlődött ki, végzetesen befolyá­solta történelme folyamán. Mivel pedig az ortodox egyház befolyását az orosz birodalom örökölte - és a cári uralom fundamentuma lett - ez a szellem örökös konfliktusba került a lengyel nép lét­érdekével. Nekünk magyaroknak is törté­nelmi feladatunkká lett Európát a keleti befolyások és támadások ellen védenünk de minket kulturmegsemmisüléssel és mes­terséges beolvasztással elsősorban a nyu­gati germánság fenyegetett. Mivel a len­gyel sikság sem nyugatról sem keletről nem adott védelmet a lengyel nemzetnek, igy nekik is létszükségletük lett a nyu­gat felöli, kezdetben a német lovagren­dek, később a militarista porosz állam által képviselt pán-germán törekvések­nek is ellenállnia. Ennek ellenére az orosz beolvasztási törekvések, melyek a lengyelek szláv származásán keresztül keresték az utat a lengyel lakosság meg­nyeréséhez, mindig az elsődleges támadá­si irányt jelentették a lengyel őslakos­ság ellen. Ennek a harapófogóban való létezésnek az ösztönös felismerése és az egymásrautaltság szükségessége hozta lét­re azt a történelmi légkört, mely a ma­gyar-lengyel testvériség megteremtéséhez vezetett. Nem akarom részletezni itt a sok történelmi kapcsolatot, mely ezer év alatt kialakult és a sok közös nemzeti hőst - mint Báthory István és Bem apó - akik közös alapot adtak a két népnek, hanem arra akarok elsősorban rámutatni, hogy a lengyel és magyar szabadságküz­delmek mindig a két nép kölcsönös támo­gatását élvezték. A mi kuruc felkelésünk lengyel földön bontakozott ki, hasonló módon a lengyel hazafiak mindig magyar földön kaptak menedéket ha a cári üldö­zés menekülésre kényszeritette őket. Ami­kor a lengyel önállóság összeroppant a germán-szláv nyomás gyűrűjében, az akkor történt amikor a magyar nép is megvolt fosztva önálló és független cselekvő ké­pességétől . Ezek a pszichológiai kapcsolatok vol­tak azok a napi politikában sokszor fi­gyelmen kívül hagyott tényezők, melyek megelőzték az 1939-es eseményeket. Az én generációm, akkor az ifjúság ide­iizmusában minden porcikánkban a triano­ni igazságtalanság ellen lázadt. Ez mégsem vakított el bennünket annyira, hogy ne láttuk volna, hogy a lengyelek ellen mesterségesen előkészített támadás egy ördögi terv gyakorlati kivitelezése. Minden érdek-kényszer ellenére, mely a trianoni helyreigazítások áraként a németek iránti szimpátiát kívánta volna tőlünk, a magyar kormány a magyar nép érzését fejezte ki, mikor következete­sen és határozottan visszautasította Berlin azon követelését, hogy nyissunk utat a lengyelek hátbatámadásához. A közelmúltban kezembe került a Kanadai Magyar Újság elhunyt szerkesztőjének, vitéz Nemes Gusztávnak hagyatékából egy 19L6-ban kiadott könyv, mely ezen ese­ményekkel foglalkozik. A könyvecske, me­lyet az Ottawa-i Állami Archiviumban he­lyeztem letétbe, annál is fontosabb,mert ezt már az orosz megszállás után de még a törvényesen megválasztott kisgazda kormány adta ki, mely nem vádolható meg azzal, hogy a Horthy múlt tetteit lett volna szándékában támogatni és ezzel a nagy Szovjet megszálló haragját, aki ép­pen olyan társutas volt a lengyel nép 1939-es letiprásában mint a német - ez­zel még jobban magára haragítani. A könyv tényei olyan megdönthetetlen ada­tokra épülnek, mely ellen a szovjet sem tudott hatékonyan tiltakozni. Miért fon­tos ez számunkra? Mert ez egy kézzelfog­ható dokumentum, mely megcáfolja azt a hazug állítást, hogy a magyar államveze­tés szolgalelkü kiszolgálója lett volna a német követeléseknek. Magam személyes emlékéhez tartozik, hogy mint akkor é- rettségizett diák, Sátoraljaújhelyen, ott álltam apám oldalán, aki mint a vá­ros rendőrkapitánya felelős volt az éj­jel-nappal özönlő szekérkaravánokon me­nekülő szerencsétlenek fogadásáért, el-

Next

/
Thumbnails
Contents