Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-06-01 / 6. szám
12.oldal helyezéséért és tovább szállításáért. Már akkor mint serdülő ifjú láttam azt a határtalan szimpátiát, amit a magyar lakosság a lengyelekkel szemben tanúsított. Iskolák, középületek, magánházak nyiltak meg, ruha, étel mind mind előkerült amire a menekülteknek szükségük volt. Még ma is a fülembe cseng az apám mellett álló katonai parancsnoknak egy magyar határvadász őrnagynak szava, aki apámhoz fordulva mondta: "Látod Sándor ezek a szerencsétlenek most két ördögtől üldözve menekülnek és boldog vagyok, hogy mi segíthetünk rajtuk...De ne adja Isten, ha mi egyszer ide kerülünk, ki fog^rajtunk segiteni?" Érdemes pár szószerinti idézetet hozni ebből a könyvből, mely legjellemzőbben világítja meg a magyar-lengyel testvéri érzést, mely politikai érdekeken felülemelkedve segítette az akkor minden irányból üldözött lengyeleket. "A magyar kormány az ellenségeskedés megkezdésekor már minden kétséget kizárólag kifejtette a Führer és külügyminisztere előtt, hogy Magyarország Lengyelországgal szemben semmiféle ellenséges cselekményre nem kapható s ennek következtében nem járulhat hozzá, hogy Németország Lengyelországot magyar területen keresztül támadja meg. 1939* nyarán ismét felmerült ez a kérdés, de most már határozottabb formában. Csáky magyar külügyminiszter 1939* április 27-én az olasz kormányhoz intézett tájékoztató jegyzékben kifejezésre juttatta Magyarország álláspontját a német követelésekkel szemben: 'Fegyveres akcióban Lengyelország ellen sem közvetve, sem közvetlenül nem vagyunk hajlandók résztvenni. Közvetett alatt azt értem, hogy minden olyan követelést, melynek értelmében a német csapatok gyalog, jármüvekkel vagy vasúton Magyarország területén áthaladjanak Lengyelország megtámadására, visszafogunk utasitani. Ha a németek erőszakot helyeznek kilátásba - fegyverrel válaszolunk. Aki Magyarország területére engedély nélkül beteszi lábát, azt ellenségnek tekintjük.' Komoly kenyértörésre 1939. júniusában került sor, amikoris a német követelésekkel szemben tanúsított ellenállás középpontjában Teleki Pál magyar miniszterelnök állt." A németek még a megvesztegetést is megpróbálták azért, hogy Magyarországot a lengyelek elleni árulásra rábirják. A hizelgő ajánlat igy hangzott: "Magyarország engedje meg, hogy német, sőt szlovák csapatok Magyarországon át támadják hátba Lengyelországot. Ennek fejében Magyarország 'történelmi jogon' könnyűszerrel hozzájuthat Galicia egy részéhez, sőt más előnyökben is részesülhet . : Teleki miniszterelnök a 'hízelgő' német ajánlatot - az alkotmányos elvnek megfelelően - az un. államtanács elé terjesztette, melyen a kormányzó elnökölt s benne a minisztereken kivül a legmagasabb közjogi méltóságok viselői is résztvettek. Az államtanács a németek követeléseit egy perc alatt egyhangúlag elutasította. Teleki miniszterelnök közölte ezt a német követtel, sőt még azt is hozzátette: ’Ha Németország ragaszkodik követeléséhez, hogy német csapatok egyes magyar hágókon keresztül vonuljanak fel, akkor ő megkérdezi az angol követet, hogy az angolok nem akarnak-e egy másik hágón csapatokat küldeni, mert hiszen Magyar- ország semleges.' A rákövetkező napon Csáky közölte Ribbentroppal Magyarország álláspontját: •A magyar kormánynak - őszinte sajnálatára - kérnie kell Németországot,hogy a magyar vasútvonalaknak Lengyelország ellen német csapatszállításokra való i- génybevételétől tekintsen el. A magyar kormány - amint már többször volt alkalmunk fejtegetni - nem látja a magyar nemzet becsületével összeegyeztethetőnek, hogy ehhez az akcióhoz hozzájáruljon." 1939-hen a nyugati hatalmak erről nagy elismeréssel nyilatkoztak de tökéletesen elfeledkeztek róla a Yalta-i konferencián és azt követőleg. Pedig akkor még igy hangzott a dicsérő elismerő sük: "1939. szeptember 19-én jelenti a magyar követ Londonból, hogy a Foreign Office vezértitkára, Cadogan, elismeréssel nyilatkozott Magyarországról: 'Magyarország magatartását, mely itt úgy a kormány, mint a közvélemény előtt igen rokonszenves, értik és méltányolják. Egyben reményük, hogy sikerülni fog szomszédainkkal együtt valamilyen tömböt alakitani." A "tömb" alakításhoz semmi más nem kellett volna csak egy igazságos határrendezés. Miért engedték meg hogy ez a Német Birodalom égisze alatt jöjjön létre? Ennek a rövidlátó politikának a következménye Kelet-Európa jelen sorsa. A a magyar nép és kormány sokkal több emberséget mutatott a szerencsétlen lengyelek iránt, mint sok esetben maguk a nyugati szövetségeseik. A magyarok u- gyanis nem potenciális katonai nyersanyagot látott a lengyelekben, hanem szerencsétlen bajtársakat. Ennek megfelelően kezelte őket: Katonai menekültek fogadása és lefegyverzése: "A katonai menekülteket természetesen 1987. junius Amerikai Magyar Értesítő
