Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-06-01 / 6. szám
8.oldal Amerikai Magyar Értesítő I987. junius A mai napok hősei .... Hősök napján rendszeresen megemlékezünk a magyar történelem örökemlékü hőseiről. Ilyenkor általában szóbajönnek Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos szabadságharcának, a két világháborúnak és 1956 di cső napjainak hősei. Pár éve, még külön kegyelettel emlékeztünk egyik legnagyobb szabadsághősünk Rákóczi Ferenc halálának 250. évforduló járói. Ha mélyebbre lapozunk történelem könyveinkben, akkor többek között előbukkan: Hunyadi János, Kinizsi Pál és Dugovics Titusz alakja a törökverő csaták során: Dobó István, az egri nők, Zrinyi Miklós a hősies végvári küzdelmek kapcsán. De ha ennél még mélyebbre lapozunk, akkor előtűnik Szent László lovagkirály legendás hadjárataival a hazánkra törő kunok ellen: vagy az országot elsöprő tatárjárás, amikor muhi mezején TV. Béla király élete forgott kockán és legnagyobbrészt a templomos lovagok hősi életáldozata mentette őt ki a tatárok gyilkos gyűrűjéből, a veszett csata szinteréről. Ezek a bátor lovagok mind egy szálig ott pusztultak, de kifolyt hősi vérük a második honalapitás, a második honépités kovászává magasztosult IV. Béla király áldott tettein keresztül. Se vége, se hossza nem lenne annak most felsorolnánk azokat a hősies küzdelmeket és hősies helytállásokat, melyek mind melegágyai voltak a hősöket termelő magyar humusznak, a magyar történelemnek. A Hősök Napján azonban nemcsak kizárólag a múlt hőseit kivánjuk idézni.Most kivételesen és rendhagyóan maradandó emléket akarunk állitani a mai napok hőseinek is. . . Kik a mai napok hősei? Látszatra egyszerű, szürke, hétköznapi emberek, akik itt élnek, itt járnak közöttünk, de legtöbbször nem vesszük észre őket. De talán a könnyebbség kedvéért, vegyük először azokat, akiket kénytelenek voltunk észre venni: a történelmi egyházak vezetőit, élén Mindszenty hercegprímással, Ravasz református és Ordas evangélikus püspökökkel, akik bátran szembehelyezkedtek a második világháború után hazánkra erőszakolt kommunista rendszer nemzettipró intézkedéseivel. Ők voltak, akik azokban a reménytelen esztendőkben, irányt mutattak. Magasra tartva az ezeréves múltúnk hagyományaira épitett keresztényi ideált, a keresztényi hitvallás zászlaját és nyiltan elitélték a rendszerrel paktáló "békepapok" gyáva behódolását. Ezért a kiállásért mártír sors lett osztályrészük: hivatalvesztés, meghurco- lás, internálás, börtön, - azokkal a hü papokkal és hivő keresztényekkel egyetemben, akik példájukat, Útmutatásukat követve, velük együtt helytálltak. És ma, közel negyven és távlatából, nyugodt lekiismerettel állíthatjuk: hősök voltak ők mind egy szálig! Az azóta bekövetkezett események, a történelem mind őket igazolja, s nem pedig a békepapos, egyházügyi hivatalos, népi demokratikus kommunista rendszert. Mert ez az ördögi rendszer minden vonatkozásában megbukott, magával rántva szeretett hazánkat is. Ma a Rabhazában potemkini csaló állapotok uralkodnak, - eltakarva a valóságot, megmásítva az igazságot. Az elszakított területek magyarsága kettős járomban szenved, porig alázva, porig sújtva. Ebben a sorsfordulót igénylő helyzetben a jó Isten segítségén túlmenően csak az otthoni, hamu alatt elfojtott, parázsként szunnyadó erőkben és az emigráció helytállásában reménykedhetünk. Abban, hogy egy nagy világrengés forgószele felkorbácsolja, feléleszti a parazsat és lángra lobbantja a hazaszerető sziveket, és hogy e nagy vész rádöbbenti az emigrációt történelmi hivatása teljesítésére. Ezért válik oly fontos tényezővé, hősi küzdelemmé az öt világrészre szétszórt szabad magyarság helytállása a magyar nyelv, magyar kultúra, a vallás, az erkölcsi normák megtartása és ápolása terén. Ilyen megvilágitásban, ilyen reflektorfényben tűnnek elő a mai napok hő-- sei...Azok, akik nem fegyverrel a kézben harcolnak, hanem kényelmüket és szabadidejüket feláldozva: érvényesülést és a- nyagi előnyöket félretéve: fáradságot és anyagiakat nem kiméivé: kritikát és rágalmakat zsebretéve, nap mint nap, hétről hétre, évről évre, következetesen dolgoznak a magyar eszmények, a magyar jövő érdekében. Elsőnek vegyük talán az egyházközségeket és az azokat irányitó áldozatos szivü és lelkű papjainkat, akik immár a negyedik évtizede szolgálják az emigrá- ciós magyarság lelki és szellemi szükségleteit : Vasárnapi szentmisék, istentiszteletek, lelkigyakorlatok, bibliaórák szolgáltatásával: első áldozásra, bérmálásra, konfirmálásra való előkészítéssel: esketési, keresztelési és halotti szentségek kiszolgáltatásával: egyházi értesítők Írásával és szerkesztésével: egyházi egyesületek, Mária Kongregáció, segély szervek, Karitász működtetésével: Búcsúk, vásárok, szeretetvendégségek, családi estek, bálok, kulturális előadások rendszeres rendezésével. Ismerünk olyan papokat, akik több
