Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1987-06-01 / 6. szám

Amerikai Magyar Értesítő 9. oldal I987. junius mint 36 éve, megszakítás nélkül állnak híveik szolgálatára és az előbb említet­teken kívül még egyházközségi otthont, iskolát, tánccsoportot, öregotthont is működtetnek. Ismerünk olyan papot is, aki évről évre, sok-sok ezer kilométert utazik nyája szolgálatában. Másodiknak vegyük a magyar iskolákat, a cserkészeket, a tánccsoportokat és e- gyéb ifjúsági szervezeteket, ahol a kül­földön felnövő ifjúság magyar szellemű nevelést, társaságot és szórakozást kap. Ahol megtanul írni olvasni: ízelítőt kap a történelemből, irodalomból, termé­szet- és földrajzból és a magyar tánc- kulturából: ahol leérettségizhet: ahol megkedveli a természetet, érzékeli annak szépségeit és veszélyeit. De legfőkép magyar társakat, barátokat szerez magá­nak, akik egész élete során végig kisé­rik őt. Mert az a gyerek, aki a magyar isko­lával és cserkészettel kezdi, a tánccso­porttal és a diákszövetséggel folytatja, az egy életre szóló élménytárt tud magá­nak felállítani, s nemzeti ünnepélyek, anyáknapi megemlékezések, évzárók, cser­késztáborok, kirándulások, portyák, ta­lálkozók, fesztiválok és a különböző e- lőadások, gála bálok emlékeiből. Ehhez azonban önkéntes tanárokra, cserkészvezetőkre és táncoktatókra van szükség, akik mindezt önfeláldozó módon, minden ellenszolgáltatás nélkül, végzik. Rajtuk kívül meg kell még említeni az őket támogató, fenntartó testületeket is, amelyek tulajdonképpen a szükséges anya­giakat teremtik elő a zavarmentes műkö­déshez. A tanításhoz, cserkészkedéshez és a táncok betanításához elkerülhetetlenül szükséges eszközök súlyos ezresekbe ke­rülnek, s ezek árát előteremteni nem könnyű feladat.-Az emigráció két legfontosabb "fegyverneme". Következőnek a szabad magyar sajtóról és a rádióról, az emigráció két legfon­tosabb "fegyvernemé"-ről kell megemlé- ke znünk. Ezeknek rendületlenül és hűen kell tükröznie ill. sugároznia a nemzeti emig­ráció célkitűzéseit, az otthoni diktatú­rával szembeni "ellenzéki" álláspontot. Hála Istennek e téren nincs hiba. A magyar újságok és időszaki lapok, vala­mint a rádió állomások magyar adásai mind egy szálig hivatásuk magaslatán állnak és történelmi hagyományaink szel­lemében végzik nemzethü munkájukat. Mind a szerkesztők, mind a munkatár­sak hatalmas áldozatot hoznak annak ér­dekében, hogy nívós cikkek, időszerű ér­tekezések és értékes, színes műsort su­gározzanak az adók. Ez nem egy könnyű feladat! Ahhoz, hogy egy újságszám, vagy egy rádióműsor összeálljon, ahhoz bizony éjfélbenyuló esték, sőt...hetekbenyuló napok szorgal­mas munkája szükséges. Gondoljunk erre, amikor kezünkbe ve­szünk egy magyar lapot és arra, hogy sú­lyos ezrekbe kerül a kiadóknak az újság előállítása és szétküldése, és hogy e- gyedül csak az emigráció áldozatkész tá­mogatására számíthatnak. Ne sajnáljuk tehát előfizetésünkkel támogatni a ma­gyar sajtót! Ezzel biztatást és elisme­rést adunk további értékes munkájukra. A rádió állomásoknak pedig Írjunk, főleg akkor amikor megvagyunk elégedve a műsorral, mert ők is megérdemlik az elismerést és dicséretet. Most pedig írjunk néhány mondatot a magyar intézményekről: a magyar közpon­tokról, klubokról és otthonokról. Az emigráció hatalmas anyagi erőfe­szítéssel építette fel ezeket az intéz­ményeket. Büszkék is vagyunk rájuk.Ezek, a különböző államok nagyobb városaiban létesített központok, klubok és otthonok, egyaránt fellegvárai a magyar múltnak és a magyar jövőnek. Itt képes igazán egymásra találni és felszabadultan értekezni egymással a kül­földön, önkéntes száműzetésben élő ma­gyar. Itt találnak otthonra a különféle társadalmi és sport egyesületek és baj­társi szervezetek. Főként itt lesznek megrendezve a nemzeti ünnepélyek, műso­ros estek, a különböző családi estek és bálok. Többnyire itt működnek a magyar iskolák, cserkészcsapatok és táncsopor- tok. Ezenkívül még egy-két öregotthon nyújt, magyar légkörben, testi és lelki megnyugvást idős honfitársainknak utol­só éveikben. Intézményeink nélkül rpppant szegé­nyek és elesettek lennénk. Istennek há­la, hogy voltak erős elhatározásu, ke­mény kötésű emberek, akik nem rettentek vissza az elébük tornyosuló nehézségek­től és megvalósították e magyar felleg­várakat, ahol őrizni tudjuk hagyománya­inkat és ahol a jövő generáció zászlóvi­vőit tudjuk kitermelni.-Emberfölötti, hősies munkát végeznek. Utoljára, de nem utolsó sorban állja­nak itt a társadalmi egyesületek, bajtár­si szervezetek, rendek és magyar szövet­ségek. Mind egy szálig nemzetmentő munkát végeznek! Ki igy, ki úgy. Néha talán úgy tűnik, hogy a társadalmi egyesületek több energiát pazarolnak a szórakozásra és a könnyebb fajsúlyú események megren­dezésére, mint a lényegre. De ne feled­jük el, 30-40 év hosszú időt jelent a

Next

/
Thumbnails
Contents