Amerikai Magyar Értesítő, 1986 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1986-12-01 / 12. szám
1986. december Amerikai Magyar Értesítő 15.oldal Független Magyar Hírszolgálat------------Szerkeszti: Stirling György ■ A Magyar Posta helyzetéről tanácskozott az Országgyűlés szakbizottsága. Megállapították, hogy a postának nincs mivel büszkélkednie: a telefon-ellátottság terén az utolsók közt áll az ország, a TV második adását csak az ország egy részén lehet fogni és az intrastruktura kiépítésével hosszú évekkel el van maradva az ország. "A káoszban rendet kell teremteni" - jelentette ki a szak-államtitkár, majd hozzátette: "A telefonhelyzeten nehéz segiteni, ugyanis már a legmodernebb nyugati távbeszélő szisztémákat nem lehet beszerezni, merd; kiviteli tilalmi listán vannak." Puskás Tivadar találta föl és épitette meg Budapesten az első korszerű telefon- központot. Akkor elsők voltunk. És ma? A hiánycikkek listáján - a műszaki á- ruk közül - még ma is vezet a szines televízió, a hűtőszekrény és a mosógép. Persze nem szabály, hogy mindenkinek legyei szines televíziója, mosógépe vagy hűtőszekrénye. Dédanyáinknak sem volt és egészen jól éltek nélkülük. Talán még boldogabban is...Elvégre teknőben is lehet ruhát mosni, éléskamrában is lehet élelmiszert tartani és a fekete-fehér TV is ugyanazt a képet mutatja. Csak szürkén. Megnyugtatásul szolgál, hogy a felsorolt cikkek mindegyike oly drága, hogy csak a felső tizezer tagjai tudnák megfizetni az árukat. Azok meg majd megszerzik valamennyit. Protekcióval. A Magyar Szinházmüvészeti Szövetség közgyűlése megállapította, hogy az elmúlt öt évben romlott a szakmai közérzet és a magyar színjátszás sok problémával küzd: "korszerű szinházmüvészet fogalma eltorzult" - mondja a jelentés, hiányolva a mai színpadokról a nagy szinészegyénisé- geket, a kreativ szinésztipust. De hiány van - olvassuk - jó rendezőkben, dramatur gokban és műszaki emberekben is. "A magyar szinházmüvészet ügye a 2^. órába lépett" - olvassuk a jelentést. Idegenforgalmi helyzetkép: az év első hat hónapjában k,5 millió külföldi turista lépte át Magyarország határait látogatás, illetve átutazás céljából. Közülök hárommillióan a szocialista országokból, másfél millióan pedig a tőkés országokból érkeztek. Nőtt a Franciaországból, Hollandiából és Dániából érkező vendégek száma, ugyanakkor kevesebben választották uticélul Magyarországot az NSzK-ból és tengerentúlról. A Nyugat-Németországból érkezők száma 6.1 százalékkal csökkent, az Egyesült Államokból várt csoportoknak pedig mintegy fele lemondta az utat. A legtöbb turista Ausztriából, Csehszlovákiából és Jugoszláviából jön. A TASSz-iroda jelentette Moszkvából, hogy Anatolij Dobrinyin volt washingtoni szovjet követ, KB titkár fogadta Armand Hammert, a "neves amerikai közéleti személyiséget". A megbeszélésen - mely a jelentés szerint Hammer kérésére jött létre - szóbakerültek a szovjet-amerikai kapcsolatok javításának lehetőségei és az "együttműködési kapcsolatok" bővítésének módozatai. Hammer ur, a szovjet életformáért rajongó multimilliomos kapitalista megint beleüti az orrát olyasmibe, amihez semmi köze. Alig hihető, hogy Reagan elnök kérte volna ilyen diplomáciai misszióra azt az embert, aki még ma is büszke Lenin barátságára és dedikált fényképét az Íróasztala fölött tartja a falon. Sokkal valószínűbb, hogy Hammer néhány orosz hit- sorsosának kiengedése ügyében járt Dobrinyin mesternél és hogy nem eredménytelenül, az néhány hét után kiderült: a Gott- farb-család megkapta akiutazó vízumot és azóta már az Egyesült Államokban érkezett. Ezeket olvasva igazat kell adnunk a Washington Post "Letters to the Editor" rovatában minap megjelent levélnek. A levélíró azt tette szóvá, hogy a szovjetunióbeli zsidók kivándorlása állandó téma Amerikában és valósággal kormány- program emberi jogaikat követelni. Ezzel szemben a nem-zsidó szovjet állampolgárok kivándorlásáért senki sem exponálja magát, jóllehet - hangsúlyozza a levélíró - a Szovjetunióból nemcsak a zsidók szeretnének eljönni, nemcsak a zsidók vágynak szabadságra, hanem még legalább 200 millió szovjet állampolgár! Ezeknek nincsenek szószólóik sem a Szovjetunióban, sem a szabad világban... Mig ezeket a sorokat irom - október 13-at mutat a naptár - Reagan elnök beszél a televízióban. Mindnyájunk sorsát, a világ jövőjét érintő bejelentést tesz-, az izlandi "summit" teljes fiaskóval végződött. A két szuperhatalom vezetőinek találkozója - mely elé, ha nem is optimizmussal, de legalábbis némi reménységgel nézett az emberiség - eredménytelen volt. Az amerikai elnök megmutatta, mit jelent a demokrácia: alig hogy visszatért a maratoni tárgyalásokról, a fárasztó repülő útról, máris a mikrofon elé állt és tájékoztatta népét a történtekről. Nem bonyolult diplomáciai fejtege-
