Amerikai Magyar Értesítő, 1986 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1986-12-01 / 12. szám
4.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1986. december ják a Te legokosabb teremtményeid, hogy józan gondolatok. Valahogyan úgy érezzük, ha válaszolnál a mi gyónásunkra, ezeket mondanád: "Nem is akarom, fiaim, hogy ne zúgolódjatok. A szenvedőnek joga, hogy sirjón és üvöltsön, ha iszonyú a kinja. És hát Hozzám kiáltasz, te kicsiny nép és belém kapaszkodói! Ismerlek jól téged, te bolond, te hü népem. Hát nem látod, hogy éppen ezért választottalak ki mostani terveimre? Téged és leghivebb barátodat, a lengyeleknek testvéri népét! Hát nem látod, hogy ti ketten, az én bölcs terveim szerint, ti vagytok a toll, amellyel én irom most a huszadik század történelmének uj fejezetét? Hát azt hiszed, én,az Isten, nem voltam ott a Sándor utcában? És tudnod kell, hogy az a lány, akinek halálával kezdődött a forradalom, ő igenis hozzám fohászkodott és a halált hozó golyóért fohászkodott. Az ő vérének hullása, az az első, egyetlen csepp vér lesz a méreg, a- mely ennek az irtózatos kolosszusnek a testébe ivódik, amely ezt a ti roppant ellenségeteket betegágyra dönti és gyötrő korral kinozza majd. Teremtményeim, akiket köznyelven történészeknek neveznek, ezt úgy mesélik majd el, hogy a magyar forradalom és annak nem szűnő áldozatkészsége óriásivá dagasztotta a szabadságvágyat Kelet-Európa népei között és a szovjet állam orosz és nem orosz lakossága között is. Történészeim elmondják majd,hogy a forradalommal egy uj folyamat indult el, és ami még fontosabb, a folyamat nem állt meg, amig lassan-lassan át nem alakult az élet a földkerekségnek ezen a részén. Elmondják majd, hogy hatása alól nem tudta magát kivonni a Prosperity sem. A nyugati világot a magyar hősiesség az első nap fellelkesitette. A második nap bámulatba ejtette. A harmadik napon nem értették. A negyedik napon eltemették. Az ötödik nap idegeskedtek miatta. A hatodik napon azt mondták magukban: már abbahagyhatnák. A hetedik napon lelkiismeretfurdalásuk támadt. A második héten szónokoltak. A harmadik héten újra csodálkoztak: hát még mindig nincsen vége? A negyedik héten hinni kezdtek: ez az erő nem jöhet csak egy kicsiny néptől! A második hónapban megkomolyodtak. Egyes teremtményeim, akiket "semlegesek" néven ismer a világ, érezték erős kezemet és csodálva az erőt, amit ti- néktek adtam, kezdték megérteni terveimet és parancsaimat. Ó, ne vádoljátok, fiaim, a nyugati világot! Ne érezzétek magatokat megcsalat- va és elárulva. Ez a nyugati világ szeret és becsül titeket. Ennek a világnak jó dolga volt az utóbbi időkben, ez a világ könnyelmű lett egy kicsit és elfeledkezett fülét megbabonázta a tingli-tangli, a sanzon és a rock-and-roll ritmusa, és nehezen j’L°J' ^1 fülébe a függönyön túli százmilliók keserves nyögése. Én most kiválasztottalak téged, hü népem, hogy figyelmeztesd őket: eszméljenek fel éretted és önmagukért, a ti szabadságotokért és azért, hogy ők se essenek szolgaságba. Megváltozik a világ, higgyétek el fiaim, megváltozik odaát, ahol a zsarnok gyengül, és megváltozik itt, ahol újra az én igéimre ébrednek az emberek. Türelmetlen vagy népem, tudom, és még az leszel sokáig. Az én müvem lassú mü, de mindig beteljesedik. A te véred által uj és uj népek fordulnak a szabadság felé, és amiről egy éve álmodni sem mertek, emberek, az néhány év múlva valóság lesz számotokra. Szabadság lesz, ez az én adományom és ti, magyarok, lengyelek, régóta gyötrődő oroszok, általatok születik meg ez a szabadság. Ezen dolgozom én és ebben a műben ti vagytok az én eszközeim, Istennek szerszáma vagytok!" xxx Úristen, mi nem zúgolódunk. Tudom,igy mondtad volna, ha szóltál volna. De Te csak hallgatsz, és^nékünk parancs, hogy igy is megértsük. Értjük, Uram, néma beszéded. Nem zúgolódunk többé, csak kérünk Tégedet. Add Uram, hogy a zsarnokok és a bitorlók legyenek a tévedők, és tedd, hogy a királyoknak és a miniszterelnököknek bölcsesség adassák. Most, amikor Budapest házai fekete, üreges szemekkel merednek a karácsonyi égre, most amikor szárnyas szolgáid körúti sirok fejfáira terítenek angyalhajat, add meg most, Uram, hogy a mi akaratunk legyen a Tiéd, - és legyen meg a mi akaratunk! Ausztráliai Magyar Élet PUSKAS-BALOGH ÉVA SZENTESTÉN Szentestén, ünnepel a tél, Az utakon fehérben mendegél. Csöndesen pelyhek hullanak Abból hócsillagot aggat Milliónyit, alvó fákra. Mára fehér ünneplőt ölt, A fagy ottan álmodó föld. Téli lágy szőnyeggel fedett Karácsonyi fohászt rebeg Milliónyit, Jézust várva. g g g g g g g g g g g Esti, szelíd fény mosolyog, g g Libegnek szálló sóhalyok. g g Fehér karácsony illata g I Hóban nyílik szent virága g g Millióknak, Jézus megérkezett.g g 3 fccs se* *e* fett **!»*«!*«!(•* »a*«»* ««is*»* Bat ímimbJI
