Amerikai Magyar Értesítő, 1986 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1986-12-01 / 12. szám
1986. december Amerikai Magyar Értesitő 5.oldal STIRLING GYÖRGY: A viszonylagosságok országa Nemrégiben egy olvasómtól kaptam érdekes levelet. Azt kérdi tőlem, miért haragszom Kádárra és miért nem tudok vele szemben tárgyilagos lenni? Aztán felsorolja - pontokba szedve - mindazt ami (szerinte) Kádár javára szól és ami jó- Kádár révén - az utolsó harminc évben a magyar népnek kijutott: békésebb élet, magasabb életszinvonal, szabadabb lehetőségek, stb. Mivel a levéliró kérdése közérdekű és sokakat foglalkoztat, elhatároztam: sze- mélyreszóló válasz helyett a nyilvánosság előtt felelek kérdéseire. Hát igen, a Kádár-kérdés nagyon foglalkoztatja az emigrációt. De nemcsak az emigrációt. Alig pár hete járt nálam egy hajdani osztálytársam Budapestről. Teljesen független ember, nem hivatalos küldetésben volt itt, hanem nyugdíjasként rokon- és baráti látogatáson. A maga véleményét mondhatta, nem tartozott senkinek elszámolással. Nagyon sokmindenben egyetértettünk - dacára annak, hogy 15 éve nem láttuk egymást és utaink eléggé elváltak, dehát úgy látszik, a négy évtized előtti piarista nevelés közös a- lapja máig sem enyészett el nyomtalanul- mondom sok kérdésben azonos volt az álláspontunk, de például Kádár miatt majdnem hajbakaptunk. És ez a barátom mondta, hogy ő ezen nem csodálkozik, mert még otthon is vitatéma Kádár szerepe és társaságokban gyakran csapnak össze ellentétes vélemények: arról, hogy hol lesz Kádár helye a magyar történelemben: az áruló Ocskay brigadérossal fogják-e majd együtt emlegetni, vagy Deák Ferenccel, a haza bölcsével? Ez a két vélemény- tette hozzá a barátom - persze a két végletet jelenti, De - fűzte hozzá - a nagy többség helyesli Kádár politikáját. Mondanom sem kell, a barátom is pozitívan értékelte Kádár működését. Ezen jóizüen elvitatkozgattunk egy^darabig, de eredményre nem jutottunk. 5 kötötte az ebet a karóhoz, hogy a jelen körülmények között Kádárnál jobb vezetőt nem kívánhatna az ország, én meg a negatívumokon lovagoltam. De hadd térjek most vissza a kiinduláshoz, az olvasói levélre. Melynek legfőbb argumentuma, hogy most szabadabb, jobb, békésebb, nyugodtabb, szebb a hazai élet, mint... Igen, ez a kérdés: minél jobb, békésebb, szabadabb? Mihez viszonyítva? Mert ez minősiti az otthoniak állásfoglalását a Kádár ügyben. Természetesen a Rákosi-terror szörnyűségeihez képest a Kádár-korszak félszabadsága, fél-jóléte nemcsak elviselhető, de egyenesen kellemesnek, hatalmas fejlődésnek tűnik. És népünk ma már olyan igénytelen, annyi rosszon és megpróbáltatáson ment át az utolsó félévszázadban, hogy a jelekszerint egyszerűen el sem tudja képzelni: a mainál jobb is lehet az élete. Aki megszokta azt, hogy éjszakánként fölverik álmából, az később hálás azért is, ha egész éjjel aludni hagyják. Nem véletlenül használtam ezt a hasonlatot: Budapest népe Rákosi alatt éveken át élt a csengőfrász állapotában. Amikor ez megszűnt és nem kellett már félnie attól, hogy hajnali 3 órakor ávósok törik rá az ajtót, hálás volt annak, aki ezt a gyakorlatot megszüntette. És kezdett lelkesedni azért a Kádárért, akire jóérzésü magyar ember nem tudott undor és megvetés nélkül gondolni 1956 november után és 1957-58-t>an, a magyar nép ellen vezetett bosszúhadjárata idején. Egészen különös és nehezen magyarázható lélektani folyamat ez, amit talán csak a börtönpszihózishoz lehetne hasonlítani. Aki megjárta a kommunisták börtöneit, tudja, hogy ott milyen örömöt jelentett a legkisebb változás és micsoda megújulással ért föl a rab helyzetének bármilyen relativ javulása. Emlékszem: amikor az évekig tartó, testet-lel- ket senyvesztő zárkaélet után először vittek ki bennünket dolgozni - kőbányába -, mennyire örült, aki bekerült a szállításba! Mert mozoghattunk, mert kicsit többet kaptunk enni, mert jobban telt az idő, mert beszélhettünk ezzel- azzal. Nehéz munka volt a bányamunka, pokolian nehéz, de aki hozzájutott - az addigi élethez képest - szinte boldognak érezte magát. Amikor ezt látták rajtam a hozzátartozók, azt hitték, meghibbantam. Számukra, akik a szabadéletből jöttek a beszélőre, a drótkerítés mögötti tábor élet is iszonyúnak és elviselhetetlennek tűnt, mig mi - a börtönfalai után - ezt már fél-szabadságnak é- reztük. Ez a viszonylagosság jellemzi az otthoni életről alkotott véleményeket is. És ez ad alapot annak, hogy kiteljesedjék a Kádár-mitősz, melynek ma már hazánkban, a viszonylagosságok országában mély gyökerei vannak. A Kádár-mit ősz nem újkeletű: az Uj mechanizmusnak nevezett gazdasági reform bevezetését követően ültették el a magját gondos kezek, hogy aztán addig lo- csolgassák, mig kicsirázik. A legenda pedig egyre izmosodott, terebélyesedett s ma már tanúi lehetünk virágbaszökkené- sének is: mind jobban terjed az a vélemény, hogy az adott helyzetben Kádár Jánosnál jobb vezető nem képzelhető el Magyarország számára. Ezt a hitet alátámasztani látszik az a tény, hogy 1959-60. után hazánkban
