Amerikai Magyar Értesítő, 1986 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1986-12-01 / 12. szám

1986. december

Amerikai Magyar Értesítő'

3.oldal

Csonka Emil

1956 KARÁCSONYÁN

Uram, Rólad egyszer azt mondta valaki - nem tudom ki volt, de francia volt, tudom biztosan - azt mondotta Rólad, hogy te vagy a Fül.. Csodálatos, mondotta ez a hivó francia, hogy nem akadt még vallás, amely az Istent egy roppant Fül a- lakjában ábrázolná. A Fül, amely mindent meghallgat,és nem válaszol semmire. De hallgat»türelemmel, nagy vigasztalással, csendben, szótlan, engedi, hogy gyónjon a veszendő lélek. Az Isten, a Fül hallgat, mindent és mindenkit meghallgat.Hát mi most, Uram idejöttünk eléd, a roppant Fül előtt állunk és gyónni fogunk,Uram! Mert sok a mi panaszunk, igen nehéz a keserűségünk, magyar panasz és magyar keserűség, idejöttünk most eléd, Uram és kérünk, Uram, hallgass meg minket!

xxx

Uram, őszinték vagyunk. A papunknak, lásd, nem is mernénk elmondani, mert azt mondaná istenkáromlás! De Neked elmondjuk, Uram! El kell mondanunk, hogy ama nap óta, mikor az a lány ott a Sándor utcában - ez egy pesti utca, Uram - mikor az a lány golyót fogadott a szivébe és vérével elsőként csodás virágokat rajzolt a szürke aszfaltra, azóta a nap óta, Uram, mi sokszor úgy érezzük, hogy Te másfelé nézel!

Ki tudja, hová tekintettél? Talán azt a tájat fürkészted, ahol egyszer Pilátus mosta kezeit és ahol most furókutak erdeje emelkedik a bibliai tájon! Igen, biztosan odafigyeltél és roppant füled hallotta azokat, akik olajért imádkoztak. Bocsáss meg Uram, most meg kell kérdeznem, hirtelen jutott eszembe, igaz,hogy Pilátus nem is halt meg, hanem utazó diplomata lett belőle és titkos tanácsos? Es nagy a fizetése, mondják, és mindenhova elszegődik, több nyelven is beszél és a külügyminisztériumokban nagyon jól tudják használni. Arra tanitja az államférfiakat, hogyan kell mosni a kezeiket. Igen, ez egész jó szakma, kétségtelenül nagyon jó szakma, Uram, és hát mond, Istenem, hogy van az, hogy mi magyarok sohasem ezt a szakmát választjuk? Hogy lehet az, hogy a mi férfiaink mindig olyan sorsot választanak, mint a cirenei Simonok, és a mi asszonyaink minannyian kendős Veronikák? Talán emlékszel még Simonra, tudod ő volt az, aki segitett vinni a keresztet, és nem törődött vele, hogy az ávósok őt is magkorbácsolták. Es Veronika, Uram, emlékszel, az a kicsi, törékeny, hős asz- szony! A tudósok azt mondják, Veronika nem volt magyar. Biztos igy van, de most, Uram - furcsa tünemény -, most, amikor a a magyar asszonyok tükörbe néznek, onnan,

mint Veronika kendőjéről, a töviskoszorus, szenvedő, megkínzott arc tekint vissza rájuk.

Bocsáss meg Uram, kissé eltértem a tárgytól. Ne haragudj, ha a mi magyar gyónásunk néha rapszódikus, de mostanában közülünk huszonötezren meghaltak. Aztán vagy kilencmilliónyian verseket kezdtünk idézni, ilyen sorokat, hogy "ezerszer is meghalnak, és - üdve nincs a keresztnek?"

Igen, igen, tudom Uram, a költő ezt fel- kiálltó jellel irta. De mi csak kérdezzük. Mert mi balga és hivő emberek va-. gyünk, - érdemes volna néha ránk nézni, Uram! - mi mégis hisszük (mindig élőiről kezdjük), hogy üdve lesz a keresztnek. Persze vagyunk egy páran olyanok is, most legutóbb úgy százhúszezren, akik félnek Heródestől, és nekiszaladnak a nagyvilágnak. Nem, ne mond Uram, hogy jellemtelének vagyunk, nem magunkért tesszük, csak a gyermekeinkért. Éshát igen, néha elfogja az embert a gyengeség, mikor olyasmit imádkozik, hogyha lehetséges, múljék el tőle a keserű pohár! Lehet, hogy később megbánjuk, lehet, hogy szégyenkezünk miatta, de lehet az is, hogy a Te bölcs terveid szerint megszokjuk a szégyenkezést és egész kellemes állapotnak találjuk. Igen, Uram, sokféle állapotot teremtettél Te az emberiség számára. Vannak, akik azt mondják: "becsület!" - és elesnek egy bar- rikádon, vannak, akik holtan fekszenek egy hazafias árokban, és halott arcukról is sugárzik az ige: "Szabadság!" Vannak, a- kik szuezi részvényeket szeretnek rakosgatni. Aztán vannak emberek, akik buzgó lélekkel mondják: "Legyen meg az Ur akarata." Vannak, akik azt mondják: "Prosperity" - ugyancsak buzgó lélekkel. Vannak, akik egyszerre mondják mind a kettőt, igy: "Legyen meg az Ur akarata, prosperity! "

És ezek az emberek mind a Te gyermekeid, hivő lelkek, Uram, és különféle állapotukban mind Tehozzád imádkoznak. Az a lány is ott a Sándor utcában - most már tudod, Uram, hogy ez egy pesti utca - az a lány is, mielőtt vérével furcsa virágokat rajzolt a szürke aszfaltra, ő is Uram! ő is Hozzád fohászkodott.

Látod, Úristen, most hogy igy egy kicsit kiönthettük lelkünket, mindjárt megvigasztalódunk . Ó , milyen igaz, hogy Te vagy a Fül, és hogy a Te készséged, hogy meghallgassál minket, az emberiség legnagyobb menedéke! És igaz ugye Uram, hogy nemcsak a szolgalelkü szavakat hallgatod meg, hanem a lázadó szavakat is! Ahogy most minket hallgattál. És tudod, Uram, ahogy igy némán fogadod a mi keserűségünket, érezzük, hogy ez a keserűség egyre kisebb lesz. És lám, hallgatásod, az a méltóságos, ez a fenséges, ez a bölcs, az az aktiv hallgatás most olyan gondolatokat ébreszt bennünk, amelyekre azt mond-