Amerikai Magyar Értesítő, 1986 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
1986. január VILÁGKONGRESSZUS (Folyt, az 1. oldalról.) 1973-t>an bukott meg éppen Washingtonban, ahol egyes helyi egyesületi vezetők a- zért gáncsolták el a tervet, mert egyeduralmukat féltették egy világrészek közt rotáló elnökségi rendszertől...), 1975- ben végre megvalósult valami, amiből egy évtized alatt állandó jellegű intézmény vált: a Szabadvilági Magyarok Világkongresszusa. Az elsőt tiz évvel ezelőtt rendezték Torontóban, majd három év múlva Hágában tartották a második Világkongresszust. 1982-ben ismét Torontó vállalta a rendezést, ami a torontói Magyar Házban, az emigráció e valóban e- gyedülálló magyar létesítményében nagyszerűen sikerült. S 1985-ben, a kezdet tizéves jubileumán az amerikai magyarság került sorra a rendezésben: a választás pedig a "legmagyarabb" amerikai városra, Clevelandre esett. És ez nem volt véletlen: a clevelandi magyaroknak már nagy gyakorlatuk van a rendezésben, hiszen huszonöt év óta minden ősszel itt tartják az amerikai magyarság Találkozóját és az Árpád Akadémia, meg több más amerikai magyar egyesület közgyűléseit. Dr. Nádas János, a clevelandi Magyar Társaság elnöke, a Találkozók fáradhatatlan és tapasztalatokban gazdag rendezője, nem riadt vissza ettől a feladattól sem és majd* egy teljes évet áldozott a szervezés munkájának. Nem eredménytelenül. A negyedik Magyar Világkongresszus, mely ésszerű meggondolásból - egybeesett az idei Magyar Találkozóval, minden tekintetben kitünően sikerült! Es külön érdekessége volt ennek a nagyszabású magyar megmozdulásnak, hogy 1985-ben érkeztek a 25-ös jubileumhoz a clevelandi Magyar Találkozók: a Világkongresszus tehát egy negyedszázados munka megkoronázását is jelentette és a két nagyszabású magyar rendezvény szerencsésen egészítette ki egymást. Dr. Nádas Jánosnak, Dr. Nádas Rózsának és az őket segitő rendezőgárdának csak gratulálni lehet a kitűnő szakavatott munkához, a meghívások lebonyolításához és a négynapos változatos program gördülékeny lebonyolításához. Aki már vállalkozott hasonló rendezéshez, az jól tudja, milyen nehéz és kényes feladat mindenki megelégedésére összeállítani az előadók listáját: a meghívásoknál és a szerepek kiosztásánál tekintettel kell lenni számtalan szempontra, különböző érzékenységekre és személyi ellentétekre. S mindez nagyon megnehezíti az effajta munkát. De Dr. Nádas János kiváló diplomáciai érzékkel birkózott meg a problémákkal és csak egyetlen kizáró okot tartott szem előtt, amikor összeállította a 3.oldal világkongresszus hangadóinak névsorát: olyan személy nem vehetett részt a Világkongresszuson, és mégkevésbé kaphatott szót, aki kapcsolatot tart a hazai kommunista hivatalosokkal. A döntést már az első Világkongresszus hozta és ez azó ta is kötelezi minden újabb Világkongresszus rendezőségét. * Az egyes Világkongresszusok munkájának összefoglalását és az elfogadott határozatok formába öntését minden esetben a Zárónyilatkozat jelenti. Ilyen irat most is született és nyilvánosságot kapott az emigráns sajtóban. Érdemes figyelmesen végig olvasni, mert igy nemcsak a Kongresszus elvi álláspontját ismerjük meg, de képet kapunk a lefolyt programról, a tárgyalt témakörökről is. Mielőtt azonban a tartalomra rátérnénk, valamit szóvá kell tenni. A zárónyilatkozattal nagy vonalakban mindenkinek e- gyet kell értenie - elsősorban a hazai véreinknek és az elszakitott tarületek magyarsága sorsának jobbraforditása érdekében irott részekkel - a forma, a fogalmazás ügyében azonban már kifogást kell bejelenteni. Nem akarok ünneprontó lenni és a kákán is csomót keresni, de számomra nehezen érthető, hogy egy ilyen nagyfontosságu okmány megfogalmazását miért nem bizták Írástudó, a magyar nyel vet kellő fokon biró emigránsra. Jó, hiszen a szöveg magyarul van, magyar szavakkal, magyar betűkkel. De ezek olyan rosszul állnak össze mondatokká, olyan csikorgó, döcögős szöveggel teszik próbára az olvasó türelmét, hogy csak a hazai félmüveit pártnacsaínyikok által fogalmazott nyakatekert szövegekkel lehetne összehasonlítani. A fogalmazás erőltetett és a mindenkori hivatalnokstilus csúf terméke. Aki fogalmazta, azt hiszi, akkor mond okosat, ha másként fejezi ki magát, mint a hétköznapi normális beszéd ben. Olyan szavakat használ, amiket csaK hivatalos közlönyökben lehet találni. Nem elég azonban, hogy magyarul nem tud fogalmazni az illető, de az idegen szavakkal is hadilábon áll. A zárónyilat kozat utolsó harmadában, az összefoglaló részben van egy idegen szó, mely szinte kulcsszava az egész gondolatmenetnek. Ez a szó a konszenzus, azaz megegyezés, e- gyetértés. S ez a szó igy szerepel a zárónyilatkozatban (háromszor is egymásután, tehát nem elírás), hogy: koncen- zus. A zárónyilatkozat fogalmazója - lehet-e nem ráismerni magyar nyelvünket ke rékbetörő stílusából?... - a konszenzust következetesen "koncenzus"-nak írja. Pedig a "cenzus"egészen mást jelent, mint amit a konszenzus ki akar fejezni. Nép- számlálást, számbavételt jelent, ugye megegyezés helyett. Ami elég nagy különb ség. Amerikai Magyar Értesítő
