Amerikai Magyar Értesítő, 1986 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1986-10-01 / 10. szám
1986. október Amerikai Magyar Értesítő 7.oldal gazdagok, pénzzel, hatalommal. Ez eddig a logika. A magyar forradalom minden logikát megcáfol. Egy egyszerű tüntetésből, nem egész huszonnégy óra leforgása alatt - nemzeti forradalommá duzzadt, a magyar nemzet, nemzeti érzése kirobbant a társadalom különböző rétegeiben, a hadseregtől kezdve a munkásságig, parasztságig, értelmiségiekig. A nagy városoktól, a kis falvakig. Pedig, amilyen gyorsan csak tudták, elvágták a telefon, rádió, telegráf szolgálatokat. Mégis, hogyan lehetséges, hogy az ötvenhatos láng, mint pergőtűz, végig perzselte a sziveket, és a tízmilliós nemzet, minden előzetes szervezkedés nélkül képes volt egy ilyen hatalmas lépésre, egy emberként mert lázadni az óriás ellen? Ennek megértése a történelmi lapokon visszatekintést igényel, a háború előtti Magyarországra. Az 1919-es kommunista terror - orosz támogatással - nagy, mély barázdákat hagyott az akkori magyar társadalmi rendszerben. 1920-ban a magyarok megszabadultak a kommunizmustól, korábban a Habsburgoktól, és gyors tempóban a nyugati életstílust utánozva annak társadalmi rendjéhez orientálódtak. Persze, hogy volt osztály rendszer ./Mindig is volt, s lesz'/ A két nagy osztály, a "gazdagok" egyik felől, a másik oldalon meg a szegény " "proletárok" régen megtalálható. E két nagyon szélsőséges osztály között lassan bontakozott ki az un. középosztály. De, nem csak hogy kialakult, a huszas években virágzott is. A harmincasokban Budapest lett Párizs után a világ második városa, ha valaki jól akart szórakozni, ha valaki enni, inni, mulatni akart, az Európából mind Magyarországra járt.Európa éléskamrája volt, hegyeit, völgyeit, tavait ellepték a turisták. A magyar középosztály pedig, kemény munkával, kereskedelemmel, magánvállalkozásokkal egyre jobban nyomult előre. És ez a középosztály, ez a feltörekvő réteg, ez a negyvenes években a német-orosz konfliktussal találta magát szemben. Ez a közép- osztály, aki már a történelemből megtanulta, hogy a kelet törekvései mindig csak bajt hozott a nemzetre, ez az osztály a választható két rossz közül, a kevésbé rosszat választotta, a németek-ba- rátságát. Magyarország földrajzi helyzeténél fogva, nem tehetett mást. A Kárpátok aljában, két nagyhatalom közé ékelve, nem maradhattak semlegesek. Magyarországon senkinek nem jutott eszébe az oroszokat támogatni. Nem volt kérdés egyetlen magyarnak a lelkében, hogy hova kell ál- állnia. Ez a középosztály, mély kultúrájával, társadalmi felépítésével kiket a rtásodik világháború utáni orosz győztes letarolt. Könyörtelenül irtották, elnyomták. De, mély gyökereket, tradíciókat kiirtani nem lehet. Csak elnyomni, egy i- deig. Az orosz tankok árnyékában a közép- osztály elfojtva hallgatott. De, mint parázs a hamu alatt, sistergett. Ez az elnyomott, volt középosztály lett 19^-5-ben egy szempillantás alatt "népköztársasággá" - "proletár" nemzetté - kikiáltva. Bár 1956-ig minden réteg minden osztály szenvedett, a legtöbb bánt alom a közép- osztályt érte, a kommunizmus által, s alatt. Ennek a rétegnek a sistergő parazsához, egy gyufaszál elegendő volt, ez esetben az első tüntető lelövése, - hogy lángre lobbanják, nemzeti kirobbanás történjen. Bizonyiték az is, hogy nem elszigetelt kis csoport forradalma volt ez, hogy a városokban kibombázott üzletek, kitört ablakokkal, árukkal, egyetlen embernek nem volt ingerlő lopásra, rablásra, fosztogatásra. Itt eszmékért, magasröptű ideálokért, hatalmas tétekért a SZADASÁGÉRT folyt a harc. Nem, ebben a szent küzdelemben, nem alacsonyitotta le magát senki sem arra, hogy ingyen cigarettához, vagy kenyérhez jusson. A nyugati ujságirók, megfigyelők, nem hittek a szemüknek, hogy mig a harcok folytak Budapest utcáin, ha valaki kiemelt a sarki trafikostól egy doboz cigarettát, a pénzt, azt a pár forintot odatette, a megrongált pultra. Szent ügy, szent lángolás volt ez. A Szabadságért! Egy nemzet, egységes szent háborúja a kommunizmus ellen, az oroszok ellen, az elnyomás ellen. Elég volt. Nem volt elszigetelt felkelés, amire bizonyiték még az is, hogy a nemzet egybe forrva lelkesedett ebben a forradalomban, szinte egy torokkal kiálltva: "oroszok menjenek haza". Erre kis csoport, elszórt kis felkelők nem lettek volna képesek. De, nem csak a középosztály sanyargatása, hanem több oka is volt a forradalom kitörésének. Történelmi szokásunk, hogy a magyar mindig igyekszik leszámolni megszállóival. A magyar nép mindig szabad akart lenni, mindig akarta a szólásszabadságot, a mozgás szabadságát, jogot a szabad élethez, amit legutoljára, tizenkét évvel azelőtt elvettek. Az a jelszó, hogy "ruszkik haza" semmiféle im-
