Amerikai Magyar Értesítő, 1986 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1986-10-01 / 10. szám
6.oldal Amerikai Magyar Értesítő' 1986.október PIJSKÁS-BALOGH ÉVA (Kanada): 1956 — Visszapillantás Tegnap volt 1956. Vagy harminc éve is annak? Mintha tegnap lett volna, úgy vetít minden eseményt agyam, az emlékezet képernyőjére, ezen a mozivásznon megelevenednek újra a szent napok. Hunyt pilláim mögül peregnek a képek, szinte hallom a mólótov-koktél robbanását, az orosz tankok tüzelését, orromban érzem az égett hús szagot, ami a pesti utcákon a levegőt átjárta. Újra látom a Sztálin szobor ledöntését, a csepeli munkások teherautóinak sorát, arcukon az elszántságot, hogy ha kell a világot képesek lettek volna sarkaiból kifordítani - elevenen hullámzik előttem a Rádió épülete előtt a tömeg. . . Harminc esztendeje annak, hogy egy nemzet, parányi kis hazám - pillanatokra kivivta magának a szabadságát. Csak pillanatokra, mert a világegyetem történelmi óráján, csak ennyinek tűnik. Magyarország, történelmi pillanatokat élt, a világ feléje fordult, álmélkodva. Az a Magyarország követelte, és érte el a szabadságát, mely a második világháború befejezése óta, a kommunista rendszer uralma alatt sínylődött. Az én hazám, ez a meggyötört szegény kis nemzet, lázadni mert! Lázadni? - Nem! Háborút inditott a kommunizmus ellen. Olyan hittel és erővel akarta a kommunizmust legyőzni, hogy a szabadság vágya győzedelmeskedett! Lángoltunk! Leikeink égtek! Alvó, beteg, félszeg szivek kigyúrtak! Szabadok voltunk,végre! . . . Hogy november negyedikén, a szovjet nehézfegyverek dübörgésére ébredjen a hajnal! Hogy azon a döbbenetes negyedikén a szovjetek megszállása újra béklyóba verje a magyar nemzetet. A világ álmélko- dott, és ölhetett kezekkel nézte. És az óramutató a világegyetem történelmi óráján, a következő pillanatra ugrott...Három évtized távlatából ez már mind csak egy feljegyzett tény. A forradalom dicsőséges indulása, leverése, keveseknek jut ma már eszébe a napi gondok mellett - gondolkodni a forradalom győzelme, és elvesztése felett. S keveseknek jut eszébe kérdezni. Bennem felmerülnek a kérdések újra, meg újra - merjem állitani már érettebben - hogy hogyan is történt, miből keletkezett az a nagyszerű lobogás, amit én akkor tizenéves komolysággal oly természetesnek vettem? Nem, engem nem lepett meg, hogy kitört a forradalom. Azon meg egyáltalán nem lepődtem meg, hogy a forradalmi eszme, a szabadság eszméje győzedelmeskedik! Hogy nemzetem terror nélküli életet kiván! Nem lepődtem meg azon, hogy a forradalom hősi halottakat követel! De, sajgó meglepődést jelentett, hogy ez a természetes valami a SZABADSÁG, amiért emberek az életüket áldozták, ez a szent láng, a szabadság lángja nem loboghat többé. Az orosz tankok eltaposták, letarolták. Fájón-sajgón eszméltem rá,hogy Petőfi szent kiálltása: Talpra magyar, hi a haza! Itt az idő most vagy soha' Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés válasszatok! A magyarok Istenére Esküszünk;, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk. . . csak elfolytott sóhaj lehet a magyar lelkekben, néma zümmögés, befelé a szivekben, a magyarság szabadságvágya nem élhet többé, mert eltiporták az orosz tankok. És november-könnye csordult a szemekben, széthulltak a lombok, szerte a világba.. Montreal, három évtized távolából, rőt őszével, rozsdás lombjaival simogató város, ahol otthon érzem magam. Utcáin kószálva, a falak kérdőn merednek rám, az utak kérdeznek, a szélben kergetőző levelek kérdeznek. Minden kérdőn mered rám. Mintha egy nagy sajtó konferenciára gyűltek volna össze az épületek, úgy kérdeznek. Vagy szivem kérdéseit hallom zúgni mindebből: Kinek a forradalma volt ötvenhat? Mi volt a célja? Mi lett az eredménye? Mit tanultál te balga magyar belőle? Megérte? Kellett ez nekünk, - kellett ezreknek földönfutóvá lennünk? Akik otthon maradtak, mit éreznek, ha viszontlátnak? Mit éreznek azok, akiknek nem adatott meg, hogy otthagyjanak mindent? Ember - harminc év után válaszolj! Hogy a forradalmat ki csinálta - tudvalevő - inkább az a kérdés, hogy a forradalmat megértették-e? Az ellenség,hogy érthette volna? Amikor az oroszok lerohanták Magyarországot, mit is mondhattak nekik? Hogyan magyarázták el az orosz katonáknak, miért kell Budapestet megtámadni ok? Ki irányította őket, honnét? Képernyőt visszaforgatva, jön a válasz: a propaganda gépezet akkoriban azt hirdette, hogy a magyar forradalom egy elszigetelt, imperializmussal szimpatizáló, földalatti ellenálló mozgalom sugallatára indult el. Csak egy kis csoportban, akik a háború előtti "úri" világot akarták visszaállítani. Nem vitás, ez egy jó propaganda fogás volt. Még el is hihették. Ha belegondolunk, a forradalmakat mindig egy kisebb csoport bontotta ki, a nincstelenek, az elnyomottak, akiknek nem volt semmijük. Minek is forrongana az ki-' nek jólét az osztályrésze? Csak a sze- - t gény ember zúgolódik, de, mert nem rendelkezik anyagi javakkal, forradalma lassan érik. Történelemből tudjuk, hogy a szegények forradalmát mindig leverik a
