Amerikai Magyar Értesítő, 1986 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1986-10-01 / 10. szám
k.oldal / Amerikai Magyar Értesítő 1986,október Nos ez az ember sokmindent mond az interjú során az 6t kérdező amerikai újságíróknak, de az a bizonyos mondat messze kiemelkedik a többi közül és némi elemzést érdemel. Azt mondja Kádár János 56- ról szólva! "Képesek voltunk yégetvetni a véres események sorozatának, amely polgárháborúhoz vezethetett volna." És ezt lépése indokolásaképp mondja: hogy ezért ment át Nagy Imre mellől az oroszokhoz s ezért vállalta a szolnoki ellenkormány megalakítását. iáFor my actions in those days I was widely denounced. But we were able to put an end to a very bloody series of events that could have led to civil war.f I 1956: freedom fighters in Budapest during revolution Az első kérdés: milyen polgárháború lett volna? Kik között? Kik harcoltak volna egymás ellen? Mert tudvalevőleg a polgárháborúhoz egy kettéosztott, önmagával meghasonlott nép kell. Polgárháború csak ott lehetséges, ahol az ország kétrészre szakad. Ötvenhatban pedig olyan egységes volt a magyar nemzet, mint még soha ezeréves történelme során. Ki harcolt volna a nép ellen?A kommunista párt széthullott, a párthadsereg, az ÁVÓ eltűnt, a rendőrség és a sorkatonaság a forradalom mellé állt, a Nagy Imre kormányon kivül nem létezett még egy hatalom az országban. Polgárháború? Ugyan kérem! Az árulás tényét nem lehet ilyen egyszerűen elkozmetikázni. Egy marslakóval talán el lehet hitetni, hogy 1956 októberében polgárháború fenyegette Magyar- országot, de azokban a napokban nemcsak mi magyarok, akik otthon éltünk, tudtuk, hogy az egész nemzet egységes a forradalom eszméiben és követeléseiben, de tudta azt az egész világ. Csak Kádár János tudta volna másképp? Letagadhatatlan tény, hogy Kádár az októbervégi napokban többször is kinyilvánította teljes szolidaritását Nagy Imrével és a kabinet többi tagjával, beleértve a polgári minisztereket is. Sőt még november 1-én, csütörtöki napon is - egy vagy két nappal azelőtt, hogy eltűnt Budapestről ás átment a szovjet parancsnokságra (egyes források szerint Ungvár- ra, mások szerint csak Szolnokra), hogy vasárnap reggel már mint az un. Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány oroszok által "kinevezett" elnöke jelentkezzék a rádión. Egy olyan kormány nevében, mely sem magyar, sem forradalmi, sem munkás, sem paraszt nem volt, sőt még kormány sem: csak szovjet helytartótanács.S mely mögött senki sem állt az ország népéből. Csak az orosz tankok.Ezt az árulást akarja Kádár önfeláldozó és az ország érdekében hozott döntésnek feltüntetni a TIME magazinnak adoi:t nyilatkozatban? S amig az uj kormány megalakulásáról szóló szavakat olvasták be a szovjet ellenőrzés alatt álló szolnoki rádióállomáson, Budapesten elszabadult a pokol. Szovjet ágyuk tüze zudult a városra, tankcsordák özönlötték el a védtelen főváros utcáit, géppuskák tüze kaszálta a szabadságharcos nemzetőrök hevenyészett állásait és gyilkolta a fegyvertelen lakosságot, az ágyudörgésre álmukból fölriadt polgárokat. Milyen polgárháborút, milyen veszedelmet hárított el Kádár azzal, hogy elárulta a forradalmat és átállt az oroszokhoz? Ha ezzel a tettével megtudta volna akadályozni az orosz agressziót, talán lenne némi mentség a történelem előtt az árulásra. De nem akarta. Esze ágában sem volt, hogy feltételként szabja: igen, elvállalja a szégyenteljes szerepet, de csak akkor, ha ezzel megmenti Budapestet egy szovjet támadás borzalmaitól . * Soha nem fogjuk megtudni, hogyan vették rá Kádárt, hogy elárulja a forradalmat, elárulja minisztertársait,elárulja a magyar népet. Fenyegetéssel, zsarolással, Ígérgetésekkel, szép szóval győzték meg, ki tudja? Lényegében mindegy is. Elvállalta és ez elég. Mindenesetre "káderlapján" nem ez az árulás az első, de nem is az utolsó. Kádár jelleme nem hagy kétséget affelől, hogy könnyen hagyta magát rábeszélnie..Soha nem volt kemény kiállások embere, mindig a legsimább utat választotta. Még illegális kommunista korából sem fűződnek bátor tettek a nevéhez. Ott volt, létezett. A pártban nőtt föl, az nevelte, a párt által lett azzá, aki ma. Mindig megtette, amit a párt parancsolt: kiszolgálta Rákosit, közreműködött legjobb barátja, Rajk bitóra juttatásában. Ez volt az első közismert á- rulás az életében. Aztán jött a többi. Vállalta az ellenkormány megalakítását, mert kétségkívül gyakorlatias érzé-
