Amerikai Magyar Értesítő, 1986 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1986-09-01 / 9. szám
k.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1986. szeptember zul szidalmazzák az otthoni rendszert, és azt képzelik, ettől lesznek vagy maradnak jó és igaz magyarok. Nem tudom, mire való egymást győzködni itten afelől, hogy milyen világ az, amit éppen szóbanforgó tulajdonságai miatt, igy vagy úgy otthagytak. Hogy milyen az otthoni világ, élet, rend vagy rendetlenség, azt mi, otthoniak, magyar állampolgárok jobban tudjuk. És, ha a mi biráló szavunk nem válik acsarkodássá, és sokszor kénytelenek vagyunk meggátolni, hogy egyesek acsarkodássá transzformálják a szavainkat, az talán mégsem csak azért van, mert nekünk "be van kötve a szánk", hanem talán azért is, mert eljutottunk egy józan belátásig. Addig, amig a világ ilyen hatalmi koordináták között él, addig nekünk az az egyetlen esélyünk a megmaradásra és a jobb és teljesebb életre, ha azt, amiben élünk - történetesen: a szocializmust - jobbá tesszük. Ha átneveljük, ha pallérozzuk és megreformáljuk a saját igényeink szerint. Ahogy lehet. Acsar- kodással, pofonnal még gyereket se lehet nevelni, nemhogy nagyhatalmakat. És mellesleg, 1956-os szent-szép forradalmunk sem a szocializmust döntötte meg, amikor a Rákosi-rendszert egy szinte gyöngéd mozdulattal elsöpörte, hanem - akár tetszik ez itt és ott, akár nem - a harmadik utat választotta. Ennek a harmadik útnak pedig tudvalévőén nemzeti tartalmakból van a betonja és a fundamentuma, és szocialista eszmék az utjelzőtáblái. A szocializmus Közép- Európában már sokkal jobban bele van gyökeresedve, mint azt némelyek hajlandók tudomásul venni." * Nos, engem is lenyűgöz az az önfeledt butaság és megnemértés, amivel a Csurkáék Pistája szemléli az emigrációs politikai terepet és mondja a demokrácia eszméit "régen meghaladott eszmék rosszul felhigitott változatainak" és a valóságot nélkülöző koncepcióknak. Nos engem is elbűvöl az az iskolázatlanság, mellyel "idejétmúlt eszmefoszlányokra" célozgat, melyeket mi emigránsok "felbüfögünk" . Ez a szemléletes, de Ízlésesnek aligha mondható kifejezés különösen tetszik nekem, kiváltképp abban az összefüggésben, ahogy Csurka él vele. Mert utána rögtön - micsoda olcsó sikerre pályázó sanda oldalvágás!- arra célozgat, hogy az emigráció nem tud magyarul. Sokan használják hibásan szép nyelvünket, ez igaz, de az évtizedes távoliét talán mentségül szolgálhat erre. De vajon milyen mentséget tud felhozni a szabatos magyar fogalmazásra oly kényes Csurka azok számára, akik otthon, az anyanyelvi közegben Írnak és beszélnek rosszul, hibásan, valami magyarhoz alig hasonlító nyelven? Példák sorát tudnám felhozni erre, de elég ha az ember egymás mellé tesz egy igényesen megirt nyugati magyar cikket és egy hazai lap idegen szavaktól, magyartalanságoktól hemzsegő firkálmányát. Söpörjön mindenki a saját portája előtt, nézzen körül a saját házatáján! Aztán a fölényes hang, mellyel kioktat bennünket a hazai rendszer kritikájának értelmetlenségéről, melyhez - szerinte - amúgy sincs jogunk! Ők eljutottak egy józan belátásig - a rendszerrel való kompromisszumig -, miért zavarnók mi ezt a harmóniát? Mióta a világ világ, a politikai emigrációk mindig kötelességüknek és feladatuknak tekintették az elhagyott hazában hatalmat bitorló rendszer kritikáját, politikai céljaiknak megfelelően mintegy betöltve az otthoni elhallgattatott ellenzék szerepét. Az emigrációnak ezt a jogát egy Csurka István aligha vonhatja kétségbe. Nálánál valamivel nagyobb iró, fölötte o- limpuszi magasságokban trónoló szellemóriás, a Nobel-dijas Thomas Mann állapította meg emigrációja során, hogy az emigráns lélekből folyó természetes reakció az elhagyott haza viszonyainak túlfűtött érzelmű kritikája. Csurka ezt föl nem foghatja, mert számára az a legfontosabb, hogy darabjai futhassanak a pesti színpadokon és ő amúgyis eljutott a józan belátásig. A maga kis kiegyezéséig, melynek mások szemében egyéni izt és érdekességet ad, hogy időnként odamondogat a rendszernek. Szőrmentén persze és csakis addig a bizonyos határig, amit még tolerálnak a hatalmasok. De mi ne üssük bele az orrunkat például abba, hogy szocializmus van ma hazánkban. Ha tetszik nekünk ádáz emigránsoknak, ha nem, törődjünk bele abba, hogy otthon szocializmus van, mely már úgy meggyökeresedett Közép-Európában, hogy gesa- rollal sem lehet kiirtani onnét. Aminthogy (Csurka szerint legalábbis) a nép 56-ban sem a társadalmi berendezkedés ellen lázadt, hanem csak Rákosi éllen. * Szegény, szegény sajnálnivaló Csurka Pista! Micsoda szellemi igénytelenségre vall, hogy még vágyaiban sem mer másra gondolni, mint a szocializmus valamiféle jobbátételére! Igaz: ő ebbe született bele, ebben nevelkedett,mást el sem tud képzelni. Hadd böfögjünk mi föl idejétmúlt eszméket, hadd ábrándozzunk demokráciáról, ő a maga részéről önként lemond ennek még a lehetőségéről is és beéri a szocializmussal. Legfeljebb annak egy korszerűsített változatát igényli, afféle harmadik utas szocializmust . A harmadik ut fogalma - de- hát erről Csurka tényleg nem tudhat, hiszen akkor még az ABC-t sem ismerte - a második világháború alatt született, de egészen más értelemmel, mint ahogy
